A részletek
Második világháború. Ha még egy második világháborús játékot látok, azt hiszem, összeomlok. A piac telítve van a náci gyilkolászó szimulátorok hadaival, amelyeket mintha mind ugyanabból a turmixgépből öntöttek volna, így a történelmi nemzetközi vérengzések hatalmas tárházát a játékvilág nem értékeli eléggé. Így hát feldobta a napomat, amikor értesültem az American Conquest-ről, egy olyan játékról, amely pontosan ábrázolja a nagyszerű szabad hazánk felfedezése és gyarmatosítása körüli konfliktust.
Az American Conquest-et ugyanazok a fickók hozták el nekünk, akik a Cossacks-ot készítették, és a történelmileg pontos háború alkotóiként határozták meg magukat, és ezt követik az American Conquest-tel is. Az American Conquest a Kolumbusz Kristóf e sziklán való partraszállásának napjától a függetlenségi háborúig terjed, tanít és szórakoztat is, miközben 12 nemzet és törzs irányításába helyez minket 8 hadjáratban és 42 küldetésben. Minden küldetés előtt elmondják a történelmi tényeket arról az időszakról és konfliktusról, amelyben részt fogsz venni, így sokkal okosabbnak érezheted magad, amiért játszottál a játékkal.
A jó
Történelmileg pontos videojáték? Hülyeség, mondhatnánk, de az American Conquest minden bizonnyal a legpontosabb és legtörténelmibb játék, amelyhez valaha is hozzáértem. Bár nem minden küldetés van pontosan a történelemkönyvekből átvéve (Kolumbusz Kristófnak nem kellett 1000 faegységet összegyűjtenie egy erőd építéséhez), minden esemény a tények köré épül, és nagyon is megtörténhetett volna. Minden küldetés előtt elolvasol és meghallgatsz egy szöveget, ami a küldetésedet megelőző vagy körülvevő eseményeket magyarázza, és ami részletesebben kifejti, mint a 8. osztályos történelemtanárod.
Az egyik dolog, amivel ez a játék dicsekszik, az a háború masszív ábrázolása, és fiam, hogy a fenébe nem vicceltek. Vannak olyan pontok, ahol egyszerre több száz vagy ezer egység van a képernyőn, ami miatt a játék széles látószögű nézet opciója nagyon hasznos. Egy gomb megnyomásával drámaian nagyíthatsz, így teljes rálátásod lesz a több ezer apró kis hangyás katonára, akik egymást csapkodják.
A játék grafikai rendszere 2D alapon 3D-ben renderelt, ami azt jelenti, hogy nincs szükséged olyan duzzadó grafikus kártyára ahhoz, hogy a játék gyönyörűen nézzen ki. Az épületek és a tájak mind nagyon részletesek és tiszták. A hangzás drámai, a hangszerelt score jól illik a hangulathoz. A menük pedig tele vannak igazán nagyszerű grafikával.
A harc egyértelműen a játék fő témája, és rendkívül mikromenedzselt. Az egységeknek nagyobb a morálja, ha más egységek közelében vannak; az őrmesterek és kapitányok alakzatba állíthatják őket, dobosok tartják őket motiválva, és bármilyen épület elfoglalható, ahonnan támadhatunk. Míg az Age of Empires úgy tűnik, hogy az egésznek a gazdaságosság felé hajlik, az American Conquest ennek nagy részét félretolja a realisztikus harcok kedvéért.
A hatalmas kampánymód mellett van többjátékos mód (LAN vagy internet), és egy egy küldetéses mód is, szintszerkesztővel kiegészítve.
A rossz és csúnya
Mintha nyolcadikos történelemórán lennél, ez a játék úgy tanítja meg Amerika történelmét, mint senki más. Egy másik közös vonás a nyolcadikos történelemórával, hogy unalmas. A játék helyenként úgy elnyújtottnak tűnik, mint egy rossz regény, ami a történelemrajongóknak nagyszerű lehet, de az átlagos “ölj-ölj-ölj” játékos perceken belül halálra unja magát. Nincsenek renderelt filmek, az egyetlen dolog, ami előrevisz, az a beszéd az egyes szintek között, amelyek a legjobb esetben is hosszúra nyúltak, a szöveg is túl gyorsan gördül túl kicsi dobozban ahhoz, hogy el lehessen olvasni, de narrálva van, ami nem olyan rossz.
Kicsit kiábrándító, hogy ez a játék ennyire ragaszkodik a 2D RTS sémához, mivel nincs kameraforgatás vagy kézi zoom. A legközelebbi dolog a zoomhoz egy kibővített nézet, amely hátrafelé tolódik, hogy nagyjából mindent lássunk – mivel eléggé apró, vagy ez, vagy a normál nézet. Emellett a játék még mérsékelt mennyiségű memóriával is elkezd puffogni, mint a nagypapa Chevy-je, ha pár száz egység van a képernyőn, és néhány ponton már pár ezer.
Sem a CDV, sem a GSC nem nyújt sok támogatást a weboldalukon. Nekem volt olyan problémám, hogy nem tudtam játszani a játékot, hacsak nem indítottam újra a számítógépet minden alkalommal, amikor játszani akartam. Egyik weboldal sem kínál semmiféle GYIK-et a hibaelhárításhoz, ami segíthetne.
Mint már említettem, a gazdaságosságot háttérbe szorították, hogy a csatát helyezzék előtérbe, ami ízléstől függően lehet jó vagy rossz dolog. Én személy szerint szeretek felépíteni egy szép bázist, mielőtt bármilyen ellenséges manővert végrehajtanék, de az American Conquest-ben túl sokáig tart az épületek felhúzása (ne vihogjatok), és sosem tűnt úgy, hogy több élelem vagy fa kellene, hogy több embert építhessünk. Néhány parasztot egyszer fára és gyalogos őrjáratra állítani, és elfelejteni őket, úgy tűnik, hogy piperkőc munkát végez. Arra számítottam, hogy az árukért való küzdelem jobban eluralkodik, tekintve, hogy az emberek csónakokkal jöttek ide, és nem sok mindennel. De hé, ez csak egy játék, nem?
Az ítélet
A történelemrajongók örülnek, a vérengzésrajongók morognak. Egyértelműen megvan ez a különbség a vágyakozásban erre a játékra. Nem a megszokott RTS, Command and Conquer ez nem, de megvannak az előnyei. Sokat tanulsz az Amerika-sagáról, de egy kis idő után kezd házi feladatnak tűnni.
Képen olvasható feliratok:
Játékmenet – 7
Faragott és száraz RTS irányítás, de egy hordónyi tűzzel finomhangolással a morál rendszerrel és mindennel.
Grafika – 5
Csinos? Igen. Élvezetes? Nem.
Hang – 8
A zene feltüzel, de mielőtt hosszúra nyúlna rájössz, hogy csupán két zene ismétli magát újra és újra.
Szórakozási faktor – 5
Attól függ. A történelem óra szórakoztató volt?
Újrajátszhatósági érték – 7
A 42 szintes játék végigjátszása sokáig tartana. Akárhogy is, a többjátékos mód szórakoztató, és az egyjátékos mód mindig ott van, a megfelelő szerkesztővel együtt.
Összesen: 6.4
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent a Gaming Horizon oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2003. április 4. (Valószínűsített dátum a BluesNews-ról)
Cikk szerzője: Aaron Dunlap
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK-1, LINK-2