Kritika a GamesDomain-től

Publikálva: 2021. 06. 02. – 18:54


Ne felejtsd el, hogy ez egy archív tartalom! Jelen cikk eredetileg a GamesDomain oldalán jelent meg 2005. május 3. napján. További információ a tartalom végén.

A Cossacks 2, a 17. és 18. században játszódó, összetett és bonyolult, 2001-es valós idejű stratégiai játék folytatása a nagy egységek harcának és az összetett erőforrás-kezelésnek ugyanazokat a koncepcióit hozza el a napóleoni korszakba. Nem mindenkinek való valós idejű stratégiai játék, és bizonyára vannak hiányosságai is, de van elég pozitív és egyedi aspektusa ahhoz, hogy érdemes legyen megfontolni.

A Cossacks-ban az erőforrások általában nem az általad épített építményekből származnak – ehelyett inkább a térképen szétszórt kis falvakban generálódnak. Ezekben a falvakban egy kis helyőrség van, amely rövid ideig képes visszatartani a támadásokat, de egy elszánt támadásnak hamar elesnek. Minden falu csak egyfajta nyersanyagot termel (összesen hat van), így a kiegyensúlyozott portfólióhoz sok földre lesz szükséged.

A fenntartásra is be kell kalkulálnod – mind élelmiszerre, hogy támogasd a csapataidat, mind pedig lőszerre, amelyet minden egyes sortűzzel elhasználnak. A lőpor (vagy szén, ahogy a játék bizarr módon fogalmaz) nem jut messzire, és az ellátási problémák gyakran döntőek lehetnek a hosszabb csatákban.

Ha egyszer elkezdesz csapatokat építeni, meg fogsz lepődni, milyen gyorsan jönnek ki a kaszárnyákból. Nos, amíg rá nem jössz, hogy egy gyalogsági egység szabványmérete 120 ember – és egy közepes méretű harccsoportban négy-öt ilyen méretű egységed is lehet. A Cossacks 2, akárcsak elődje, sokkal nagyobb létszámú katonákkal dobálózik, mint más RTS-játékok.

A csapataidat nyílt terepen meneteltetni nem túl fényes ötlet, függetlenül attól, hogy tűz alatt állnak, vagy csak egyik helyről a másikra haladnak. Gyorsan elfáradnak és veszítenek hatékonyságukból – ehelyett a legrövidebb mozgások kivételével minden mozgást utak mentén kell végrehajtani, és a hatékonyabb harcvonalak helyett oszlopos alakzatban. Így a térkép könnyen áttekinthető, védhető sikátorok és fojtópontok hálózatává válik. Ez egy okos lépés.

A harcok általában azzal kezdődnek, hogy az egységek muskétatüzet váltanak egymással. Ez nem egyszerű dolog; az újratöltési idők jelentősek, és a lövések sokkal hatékonyabbak közelről. Gyakran van egy olyan időszak, amikor mindkét egység megpróbálja kijátszani a másikat, megpróbálja becsapni őket, hogy elpazarolják a lövésüket, hogy büntetlenül közelíthessenek közvetlen közelről.

Az egységek harcában általában nem a veszteségek, hanem a morál a döntő tényező. Az ellenség megölése növeli, a veszteségek, a hátrányos helyzetbe kerülés vagy a túl messzire menetelés pedig csökkenti a morált. Ha a morál túl alacsonyra csökken, az egység megszakad és szétszóródik, végül a laktanyában újra összeáll, hogy újjáalakuljon. Már egyetlen igazán jó sortűz is megtörhet egy friss ellenséges egységet, ezért fontos, hogy megértsd, hogyan kezeld és ellenőrizd a csapataid morálját.

A Cossacks 2 csatái meglepően gyorsak. Annyira sok múlik azon, hogy pontosan a megfelelő pillanatban adod meg a tűzparancsot, hogy a csapatokat szinte állandóan babusgatni kell. Nem mintha ez rossz dolog lenne – a “tűz” parancs felett lebegve várni a tökéletes lövésre, ez az, amikor a játék a legfeszültebb és legmeggyőzőbb. Kénytelen vagy kihasználni a szünet gombot… és szerencsére szünet közben is adhatsz parancsokat, mert különben ez a játék játszhatatlan lenne.

Az AI jól kezeli ezeket a harcokat, és közelről igazi kihívást jelenthet. Vannak azonban hiányosságai – nem tud jól bánni a tüzérséggel, és a rögzített védekezés néha úgy tűnik, hogy összezavarja. A viselkedéséből ítélve abban is kételkedünk, hogy ugyanazok az erőforrás-szabályok szerint játszik, mint mi, ami kiábrándító. De mindenképpen kemény ellenfél, még a legalacsonyabb nehézségi szinten is.

A grafika egyszerű, de tagadhatatlanul tetszetős. Ha végignézzük, ahogy egy 120 fős egység tökéletes ütemben menetel egy gyanútlan falu felé, az a motor meglehetősen enyhe technikai képességein túlmutató vizuális vonzerővel bír. Itt nem számít, hogy minden csapatnak ugyanazok az animációi – úgy kell kinézniük, mintha mind ugyanazt csinálnák.

Egy másik szép vizuális elem a kis ablakokban különböző időpontokban lejátszódó videoklipek, amelyek korhű jelmezekbe öltözött katonákat mutatnak, amint csoszognak, felsorakoznak a csatához, vagy újratöltik a muskétájukat.

A rendszerkövetelmények furcsán magasak. Valami megakadályozza, hogy a Cossacks 2 olyan gyorsan fusson, ahogy kellene, és nem világos, hogy mi.

A Cossacks 2 egyjátékos, történet vezérelt kampányt kínál, ahol tanúi lehetünk annak a mélységes, mélységes butaságnak, hogy egy angol parancsnok, brit angol feliratozással, de egy összetéveszthetetlenül gravitációs hangú amerikai adja a szinkronhangot. Ha ehhez hozzávesszük az egyenetlen nehézséget és az unalmas, hosszadalmas küldetéseket, akkor sajnos ez a mód is célt téveszt.

Szerencsére nem ez minden, amit az egyjátékos játék kínál. A szokásos csetepaté mód (amely online is játszható) és a valós csatákon alapuló térképek mellett van egy Total War-szerű mód is, amelyben kampányokat tervezhetünk és csapatokat mozgathatunk nagyszabású, fordulóalapú módon. Ez egész Európa térképén játszódik – ha invázióra kerül sor, akkor a valós idejű játék egy rövidebb, egyszerűsített változatát játszod, hogy eldöntsd a végeredményt.

De kapaszkodjatok meg! Nem az volt a napóleoni háborúk egyik döntő pillanata, amikor Nelson haditengerészete Trafalgarnál legyőzte az egyesített francia és spanyol flottát, megakadályozva Anglia invázióját? A Cossacks-ban nincs tengeri harc, így a csapatok feltételezhetően lebegnek a vízen. Tartsd szemmel a hamarosan megjelenő Imperial Glory-t, ha valami élethűbbre vágysz, legalábbis ami a történelmi pontosságot illeti.

A tempónak és az általában erős mesterséges intelligenciának köszönhetően a Cossacks 2 még a legtapasztaltabb játékosok számára is komoly kihívást jelent, és élvezni fogod, hogy eredeti módon kell megközelítened az RTS-játékot. De összességében ez egy olyan játék, amely kevesebbre sikerül, mint a részei összege. Több csiszolással, egy jobb kampánnyal és egy kicsit több odafigyeléssel a részletekre igazi győztes lehetett volna. Végül is kreatív és újszerű, de a hibái miatt nem ajánlható fenntartás nélkül.

Képen található szöveg:

Összesített eredmény: 7

Grafika: 8

Hang: 6

Irányítás: 7

Szórakoztatás: 7

 

Előnyök:

Kiváló, nagy kiterjedésű csaták; Mély nyersanyag kezelési modell; Gyors ütemű és taktikus játékmenet; Kigondolt út/fáradási rendszer

 

Hátrányok:

Szegényesen optimalizált; Gyenge teljesítmény; Nehézség

 

Szerző: Mike Smith

 

Forrás: GamesDomain [eredeti honlap | archivált megtekintése]

Post Author: Peffy

Vélemény, hozzászólás?