Kritika a GameSpy-tól

Publikálva: 2021. 05. 29. – 20:20


Ne felejtsd el, hogy ez egy archív tartalom! Jelen cikk eredetileg a GameSpy oldalán jelent meg 2005. április 28. napján. További információ a tartalom végén.

Napóleon császár bukását túlzott ambíciói okozták, így ironikus, hogy a Cossacks II: The Napoleonic Wars a Franciaország hírhedt vezetőjéről elnevezett komplexustól szenved. Míg az eredeti Cossacks egy egyenes és kiegyensúlyozott RTS volt, ez a folytatás teljesen új irányba próbálja elvinni a sorozatot; akárcsak a franciák oroszországi inváziója, közel jár hozzá, de végül nem jár sikerrel.

Ahelyett, hogy csupán egy újabb RTS-t próbáltak volna létrehozni valamivel fejlettebb egységekkel, a GSC Gameworld fejlesztői átalakították a játékmenetet, és egy olyan stratégiai szintet adtak hozzá, amely az Imperialism vagy a Total War sorozatra emlékeztet. A játék szíve a “Battle for Europe” kampánymód, amely nem különbözik a Rise of Nations “Conquer the World” módjától, ahol a területeket a körökre osztott beállításokon keresztül kezelhetjük, majd a csaták eldöntéséhez hagyományosabb valós idejű játékmódba ugorhatunk. A GSC Gameworld többi címéhez hasonlóan a játék továbbra is a történelmi realizmusra helyezi a hangsúlyt, és a játékban van annyi, hogy még a legkeményebb grognardok is elégedettek legyenek.

A Cossacks II-ben a korszak öt nagyhatalma szerepel, köztük Franciaország, Oroszország, Ausztria, Nagy-Britannia és Poroszország, valamint Egyiptom, kétségtelenül Bonaparte korai nílusi hadjáratai miatt (bár az Oszmán Birodalom lett volna a logikusabb választás). Mindegyik nemzetnek megvannak a maga korabeli katonai parancsnokai, akiket eljátszhatsz, köztük olyanok, mint Bonaparte Napóleon, Arthur Wellesley (a későbbi Wellington hercege) és III. Frigyes Vilmos porosz király. Ahogy a csatában tapasztalatot szerzel, előléptetéseket kapsz, és több ember parancsnoka lehetsz. Valójában addig nem is toborozhatsz több katonát, amíg nem találod magad véresen a csatatéren.

És ha már a katonáknál tartunk, a játékban komoly változatosságot találunk, hiszen a napóleoni háborúkban elég színes egyenruhákba öltözött, változatos egységek játszottak. Minden nemzetnek megvannak a saját speciális egységtípusai, mint például a brit felföldiek és a lövészek, de még mindig a soraidat a különböző milíciák, muskétások, gránátosok, könnyű puskások (fusilier), dragonyosok és lándzsások. Ennek eredményeképpen a formációk nagy szerepet játszanak a játékban, és az embereid együtt tartása a siker kulcsa. Ezt nehéz lehet kezelni; bár különösen színes és izgalmas csatákat eredményezhet, némi zavart is okozhat, mivel a méretarányok miatt a seregeket nehéz egy gyors pillantásra megkülönböztetni egymástól. Történelmileg ez elfogadható, de árt a játékmenetnek; a brit lövészek összetéveszthetők a poroszok fekete egyenruháival vagy időnként a francia vadászok színeivel.

Végeredményben mindezeket a szempontokat együtt próbálja egyensúlyba hozni, ami még bonyolultabb, mint amilyennek hangzik; ennek eredményeképpen a Cossacks II nem egy könnyen belevágó játék, és a tanulási görbe leküzdése után is túlságosan kihívásokkal teli maradhat időnként. Hasonlóképpen, az RTS és az egyszerűsített, fordulóalapú játékmenet keveréke az európai hódító kampányban teljesen oda nem illőnek tűnik egy olyan játékban, amely ennyire törekszik a történelmi pontosságra. A Total War-sorozattal ellentétben itt gyakorlatilag kénytelen vagy részt venni a valós idejű csatákban – ami különösen akkor lehet fárasztó, ha számos csatát kell megoldanod. A másik oldalról viszont a történelmi csaták, amelyek szerepelnek a játékban, az epikus csatározások egyszerű “könnyített” változatai – ezekből hiányzik az őket megillető részletesség, és a játék többi részéhez kevéssé járulnak hozzá. Sajnos a fordulóalapú játék jellege miatt a kampány csak egyjátékos módban játszható.

A Cossacks II nem teljesen érdemtelen, de a végén csak egy kicsit rövidre sikerül, mint fordulóalapú játék, a történelmi csaták nem túl meggyőzőek, és hiányzik az eredeti játék gazdag RTS-élménye. Néhány óra elteltével olyan érzés maradhat benned, mint Napóleonnak a Moszkvából való visszavonulásakor – olyan közel volt, de végül legyőzték.

Előnyök: Fantasztikus animációk.

Hátrányok: Túlságosan összetett RTS küldetések; nem túl meggyőző stratégiai kezelőfelület; korlátozott többjátékos lehetőségek.

 

Szerző: Peter Suciu

 

Forrás: GameSpy  [eredeti honlap | archivált megtekintése-1, archivált megtekintése-2]

Post Author: Peffy

Vélemény, hozzászólás?