Kritika a GamingExcellence-től

Publikálva: 2021. 06. 05. – 21:00


Ne felejtsd el, hogy ez egy archív tartalom! Jelen cikk eredetileg a GamingExcellence oldalán jelent meg 2005. május 15. napján. További információ a tartalom végén.

Kétszáz évvel ezelőtt Európa konfliktusok és nézeteltérések sújtotta ország volt. Franciaországban egy Bonaparte Napóleon nevű kisember állt a forradalom élére, amely megdöntötte a fennálló monarchiát, és egy nagyszerű új köztársaságot hozott létre. Napóleon hatalmas légióival a háta mögött néhány év alatt végigsöpört a kontinens nagy részén. Nagy Sándor óta Európa nem volt tanúja ilyen merész vezetőnek, aki egyszerre keltett rettegést és működött a nemzetek nagy egyesítőjeként. Nem csoda hát, hogy az elismert fejlesztő GSC Gameworld őt választotta legújabb alkotása, a Cossacks II: Napoleonic Wars témájául, amely a 2000-ben megjelent, nagy sikerű Cossacks folytatása: Európai háborúk című sorozatának folytatása, amelyből világszerte több mint 2,5 millió példányt adtak el. A Cossacks II az előd alapjaira épít, miközben bevezet néhány újszerű funkciót, amelyek biztosan tetszeni fognak a történelmi RTS műfaj rajongóinak. És bár a grafikus motor messze nem forradalmi, a részletekre fordított nagyszerű figyelem máshol is elárulja, hogy a játékért szeretettel dolgoztak.

A Cossacks II legtöbb eseménye valós történelmi feljegyzéseken alapul, és 1798 és 1809 között játszódik. A játékosok hat birodalom – Franciaország, Nagy-Britannia, Ausztria, Oroszország, Poroszország és Egyiptom – egyikét irányíthatják, amelyek mindegyike saját erősségekkel és gyengeségekkel rendelkezik. Más nagy RTS-címekhez hasonlóan az egyes birodalmakat több egyedi egység különbözteti meg, amelyek egy adott harcstílusban jeleskednek. A francia hadsereg például olyan egységek előnyeit élvezheti, mint a vadászok és a gránátosok, míg az egyiptomiaknál hatékonyabbak a közelharci támadások és a tevék.

A játék meglehetősen nagy és részletes térképeken zajlik, amelyek egész Európát és a Közel-Kelet egy részét lefedik. Az egységek mozgása és a települések elhelyezkedése a képernyő jobb alsó sarkában található praktikus kis térkép segítségével követhető. A látótávolság azonban viszonylag kis területre korlátozódik, a térkép többi része a háború ködébe burkolózik. Akárcsak az Age of Empires-ben, itt is minden játék középpontjában a játékos szülővárosa áll. Innen hozhat létre új épületeket és technológiákat, képezhet ki további katonákat, és gazdálkodhat az olyan létfontosságú nyersanyagokkal, mint a szén és a vas. A Cossacks II egy kis csavart ad a normához, mivel a környező falvakat nem feltétlenül ellenséges erők szállják meg, hanem a birodalmaknak van egy bizonyos befolyási övezetük, amely lehetővé teszi számukra, hogy közvetve hasznot húzzanak a nyersanyagokban gazdag szomszédaikból. A játékosoknak azonban vigyázniuk kell ezeknek a településeknek az őrzésére, mivel könnyen ellenséges kezekbe kerülhetnek.

A Cossacks II több játékmódot kínál, amelyekben a játékosok választhatnak az árkád stílusú harc és a stratégiailag orientáltabb játék között. Az egyjátékos módban számos előkészített csetepatéba és csatába vethetjük bele magunkat, némelyik történelmi, némelyik nem. A kampány mód, bár lenyűgözően hangzik, valójában csak egy sor oktatóprogram álruhában. Az egyetlen (csak egy) teljes értékű “Felszabadítás” kampány címe találó, mivel pontosan ezt az érzést éreztem, amikor ez a szörnyű forgatókönyv végül véget ért; a történet érdektelen volt, a hangjáték pedig olyan volt, mintha egy olcsó reklámfilmből vették volna ki. A szokásos RTS-ek mellett a fejlesztők egy “Battle for Europe” nevű, fordulón alapuló módot is beiktattak, amely a klasszikus társasjátékokat, például a Risk-et idézi. A játékosok a diplomácia, a gazdaság és a háborús taktika kombinációjával manőverezik seregüket Európa térképén. Ha ellenséges területre lépsz, vagy fordítva, akkor egy RTS csatasorozat indul, amelyben a megszálló erők a hazai védőkkel kerülnek szembe. Ha a játékosnak elegendő csapata van az ellenség meghódításához vagy visszaveréséhez, a terület a birodalmuk részévé válik – legalábbis egyelőre.

A játék tartalmaz egy alapszintű többjátékos módot is, mind a LAN-, mind az internetalapú játékhoz. A LAN-játékok gyakorlatilag megegyeznek egyjátékos rokonaikkal, azzal a különbséggel, hogy a játékosok a CPU helyett barátaikkal csatázhatnak. Az internetes játék egy kicsit több változatosságot kínál ezen a téren. Itt a “karosszékcsászárok” részt vehetnek a rangsorolt típusú játékban, ahol mindenki megkapja Európa egy-egy szegletét, amelyet a magáénak mondhat. A játékosoknak ezután lehetőségük van hadsereget építeni és egymás területeit megszállni, miközben növelik az online összpontszámukat.

A grafika tekintetében a Cossacks II hagy némi kívánnivalót maga után. Más modern RTS játékokkal ellentétben – például az Imperial Glory és az Age of Mythology – a fejlesztők úgy döntöttek, hogy egy elavult 2D-s motorral dolgoznak, amely a gyönyörűen részletes grafika ellenére kissé amatőrnek tűnik. A GSC Gameworld csapata a “továbbfejlesztett 3D grafikával” dicsekszik, mint az eredeti Cossackshoz képest elért egyik legfontosabb javulással. Bár a motor valóban Direct3D funkciókat használ, a terep és az egységek még mindig laposak, mint a palacsinta. Ráadásul a tisztességes zoom funkció hiánya visszaveti a játékot a konkurenciához képest. Mégis, a puszta egységek száma, amit a motornak egyszerre kell renderelnie – a fejlesztők szerint maximum 64.000-et – kiüti a többi versenyzőt a vízből. A legnagyobb kihívást a Cossacks új verziója számára az jelenti majd, hogy olyan 3D motort hozzanak létre, amely több ezer egységet képes megjeleníteni és közben szexi is.

A hangzás ebben a címben kissé vegyes. Egyrészt a csatajelenetek tele vannak autentikus 19. századi katonai hangeffektekkel; a muskétadurrogtatás, a tüzérségi tűz és a kiabáló hangok olyan realizmust kölcsönöznek, amely a nem grafikát igénylő címekben könnyen elveszhet. A történet másik fele a zenei aláfestés, amely sajnos nagyrészt nagyon unalmas és ismétlődő. Bár a darabok (mind zenekari) a korszaknak megfelelőnek tűnnek, a választék elég siralmas, és egyes kulcsfontosságú zenei témák nyilvánvaló loopolása hamar idegesítővé válhat.

A realizmus általában a történelmi RTS műfajának ragadós pontja, és a Cossacks II megfelel a kihívásnak. Ahelyett, hogy például egyszerűen a puszta számok alapján határoznák meg a győzelmet, a fejlesztők egy sokkal fejlettebb és élethűbb rendszert vezettek be, amelyben a tapasztalat és a morál kulcsszerepet játszik abban, hogy a csapatok mennyire hatékonyan harcolnak. Ennek következtében nem ritka, hogy a friss és tapasztalatlan ezredek megijednek és könnyen visszavonulnak, még akkor is, ha a veszteségeik jelentéktelenek. Ez az a pont, ahol néhány harcedzett ezred a rendelkezésedre állhat, ami a játékosnak a győzelemhez szükséges plusz előnyt jelentheti. Emellett bizonyos különleges egységek, például dobosok, tisztek és papok erősíthetik a morált, és segíthetnek abban, hogy a katonák megéljenek egy újabb napot.

Végeredményben, bár a Cossacks II egy szórakoztató és magával ragadó játék, mégis úgy tűnik számomra, mintha a Cossacks: European Wars egy sokkal jobb, de még mindig nagyon hasonló másolata lenne. A GSC Gameworld lényegében arra koncentrált, hogy hatalmas csatákat adjon vissza több ezer egységgel, miközben talán elhanyagolta a játék egyéb elemeit. Ennek ellenére ez a kicsike ugyanolyan szórakoztató, mint az eredeti, és a műfaj rajongói biztosan értékelni fogják a fejlett taktikát és a remek játékmenetet, amit nyújt.

 

Értékelés: 7.2 – Jó

 

Szerző: James Wielgosz

 

Forrás: GameExcellence [eredeti honlap | archivált megtekintése]

Post Author: Peffy

Vélemény, hozzászólás?