Kritika a StrategyZone OnLine-tól

Publikálva: 2021. 06. 06. – 8:13


Ne felejtsd el, hogy ez egy archív tartalom! Jelen cikk eredetileg a StrategyZone OnLine oldalán jelent meg valamikor 2005. május 18. napja körül. A viszonyítási dátumot a BluesNews oldala adja. További információ a tartalom végén.

Bevezetés
Az eredeti Cossacks-sorozat folytatását a bejelentés óta izgatottan várjuk. A napóleoni korszak fájdalmasan alulreprezentált a háborús és stratégiai játékok között, de itt rengeteg lenyűgöző anyag van, amivel egy játéktervező dolgozhat. Az Európában Napóleon hatalmának idején lezajlott csaták drámaiak voltak, és mélyen befolyásolták a katonai elméleteket a jövőbeli háborúk lefolytatásának módjáról. Szeretnénk, ha több fejlesztő érdeklődne a korszak iránt. Ezért némi sajnálattal jelentjük, hogy a CDV legújabb próbálkozása, a Cossacks II: Napoleonic Wars néhány területen kissé laposra sikeredett. De a hiányosságai ellenére itt még mindig egy szilárd játékról van szó, amelyet sok valós idejű stratégia rajongó értékelni fog, ha ad neki egy esélyt.

 

Telepítés és technika
A Cossacks II: Napoleonic Wars két CD-ROM-on található, és tesztrendszerünkön a telepítést fájdalommentesnek és hibamentesnek találtuk. A játékbeli teljesítmény tisztességes volt. Tesztrendszerünk jóval az ajánlott követelmények felett volt, mégis előfordult, hogy nagyobb csaták megjelenítése közben kissé lassúvá vált a rendszer. A játék során nem tapasztaltunk komolyabb összeomlást vagy leblokkolást. Az egyetlen igazi panaszunk itt az, hogy a betöltési idők határozottan kissé hosszúra nyúltak.

 

Játékmenet
A Cossacks II: Napoleonic Wars nem csupán a korábbi Cossacks új egységekkel tarkított felújítása. Rengeteg változtatás történt a motoron és magának a játékmenetnek az általános érzetén. Valójában olyan sok változás történt, hogy a korábbi játékok veteránjai hamar rájönnek, hogy a kampányok megkezdése előtt mindenképpen érdemes kipróbálni a bemutatót. Jobbak a változások? Ez attól függ, hogy mit vársz a játéktól.

Az első dolog, ami nyilvánvaló változásként tűnik fel az eredetihez képest, az a nagy stratégiai mód, amely lehetővé teszi a játékosok számára, hogy az egész európai kontinensért harcoljanak. A Battle for Europe mód a Rome Total War kampánymódjához hasonlóan kerül bemutatásra. Sajnos a Battle for Europe mód nem állja meg a helyét a játék által kínált kifinomult játékmenetben. A diplomáciai lehetőségek itt némileg korlátozottak, és a játékmenet közel sem olyan mély és érdekes. A játékosok úgy hódítanak új területeket, hogy seregparancsnokukat mozgatják a térképen, és megpróbálják elfoglalni az ellenség által ellenőrzött területeket. A játékosok azonban némileg korlátozottak abban, hogy ezt pontosan hogyan tehetik meg, mivel a parancsnok az egyetlen “hadsereg”, amely ténylegesen beléphet ellenséges területekre, és felveheti a harcot az ellenséggel. Ráadásul a hadsereged által tartalmazható egységek száma erősen korlátozott, és a parancsnok rangjától függ. Ahogy a parancsnokod idővel tapasztalatot szerez, végül előléptetik, ami lehetővé teszi, hogy bővítsd a sereged méretét. Ez az a pont, ahol a Battle for Europe játékmenet némileg elmarad. Mivel csak egy hadsereggel manőverezhetsz a térképen, ez hajlamos a játékos stratégiai lehetőségeit olyannyira leszűkíteni, hogy időnként a játékos inkább érzi magát nézőnek, mint császárnak, aki nagy stratégiai lépéseket tervez. A végén a térképen rohanva, kétségbeesetten próbálod visszaszerezni az elvesztett területeket. A szövetségek kulcsfontosságúak a túlélésedhez. Röviden, a Battle for Europe mód közel sem olyan szórakoztató, mint amilyen lehetett volna. Olyan érzés, mintha a termékhez csatolták volna, nem pedig a rendszer alapvető jellemzője lenne.

A Cossacks II: Napoleonic Wars csatái nagyon hasonlóan zajlanak, mint a korábbi címek valós idejű csatái. Ezúttal azonban a játékos nagyon gyorsan megtanulja, hogy az egyes egységek mikro-menedzselése elengedhetetlen. Az egységek általában 120 katonából álló osztagokba rendeződnek. Ahhoz, hogy a katonák megfelelő egységgé alakuljanak, a játékosnak egy tisztet, egy dobost és egy zászlóvivőt is biztosítania kell. Ez a Cossacks II játékmenetének egyik alapelve, mivel a nem alakzatba rendeződött katonák egyes csoportjai gyakorlatilag használhatatlanok. Megfelelő vezetés nélkül még a nagyon nagy létszámú katonák is hatástalanok a harcban, és gyakran csak visszavonulnak az ellenséges alakzatok elől.

A Cossacks II-ben a győzelemhez a játékosnak meg kell tanulnia hatékonyan kezelni több egységet. Ez könnyebben hangzik, mint amennyire az, hiszen a csatatéren a taktikai előny megszerzése érdekében manőverezni ritkán könnyű. Az AI ellenfél meglehetősen jártas a saját erőinek manőverezésében, és néha több irányból is támad, feldarabolva az oldaladat, és dominóként hullanak szét az alakulatai. Ez az a pont, ahol a Cossacks II: Napoleonic Wars ragyog. Egy kisebb hadsereg, amely agresszívan manőverezik és bölcsen használja ki a terepet, több mint képes döntő vereséget mérni egy nagyobb, jobban felszerelt haderőre. A játék egyik eladási pontja az a hatalmas számú katona, amely egyszerre a képernyőn lehet. Ez elméletben jól hangzik, de a gyakorlatban a játékos nem lesz képes hatékonyan irányítani egy igazán hatalmas sereget. A játékhoz mellékelt csaták különböző méretűek, de a közepes méretű csaták – némileg meglepő módon – könnyebben kezelhetők és ennek következtében szórakoztatóbbak is. Talán a teljes Waterloo-i csata megvívása olyasmi, amit jobb, ha a fordulóalapú hadijátékokra hagyunk.

A térképen való manőverezés olyan terület, amelyre a fejlesztők különös figyelmet fordítottak. Az alakzatokat be lehet állítani, hogy oszlop- vagy vonalalakzatban mozogjanak. Az oszlopos alakzat lehetővé teszi a játékos számára, hogy az egységeket ésszerű menetsebességgel manőverezze a térképen anélkül, hogy a katonák kimerülnének. Az egységek azonban borzasztóan sebezhetőek az ellenséges tűzzel szemben, miközben az utak mentén haladnak – ahogy annak lennie kell. Az egységek ráadásul sokkal gyorsabban mozognak az utakon, így az úthálózat ellenőrzése sok csatában fontos játékelem. A csaták során a vonalalakzatot használják, és lehetővé teszi, hogy az alakulat teljes tűzerőjét bevethesse. Azok az egységek, amelyek egy ideig mozdulatlanul maradnak, jelentős védelmi bónuszt kapnak, és sokkal nehezebb megtörni őket, mint a mozgásban frissen lévő egységeket.

A morál is kritikus szerepet játszik minden csatában, és a legtöbbször ez az a terület, ahol a Cossacks II jelentős előrelépés az eredeti játékokhoz képest. Az egységek tapasztalatot szereznek a csatában, és a veterán egységek sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint a tapasztalatlanok. Azok az alakzatok, amelyek túl sok kárt szenvednek az ellenséges tűz és a tüzérség által, végül megtörnek és a saját bázisuk felé menekülnek. Ez ismét arra kényszeríti a játékost, hogy szemmel tartson minden alakzatot, és szigorúan ellenőrizze, hogy mit csinálnak. Ez nem a Strarcraft, ahol egyszerűen létrehozhatsz egy horda Zerglinget, és elküldheted őket, hogy lerohanják az ellenséges bázist! A Cossacks II: Napoleonic Wars a legtöbb más valós idejű stratégiai játékhoz képest nagyon statikus tempót diktál, és nem minden RTS rajongó fogja élvezni ezt a fajta játékmenetet.

Van azonban néhány hátránya is. A napóleoni korszak muskétákkal felfegyverzett gyalogságának nagyon lassú volt a tűzgyorsasága a polgárháborús lövészekhez képest, és az alakzatoknak sokáig tart az újratöltés. Az egységek hatékony irányítása az újratöltés közben könnyebben mondható, mint megvalósítható, és hajlamos néhány unalmas helyzetet előidézni, amikor mindkét fél megpróbálja az ellenséget arra csábítani, hogy elpazarolja a lövést, hogy közvetlen közelről közelíthessen és pusztító sortüzet adhasson le. A számbeli fölényben lévő oldalnak óriási előnye van, mivel tüzelhet, majd egy második alakzatot “ugorhat” előre, hogy egy következő csapást mérjen, ami gyakran arra készteti az ellenséges alakzatot, hogy összeomoljon és zavartan visszahulljon. Ennek egy része reális – egy bizonyos pontig. De a játékosok olyan kétes taktikákat is alkalmazhatnak, amelyeket a napóleoni korszak puristái talán kifogásolnak. A nézőpontodtól függően ez lehet, hogy rossz dolog, de az is lehet, hogy nem.

Az egyik terület, amely kimaradt a Cossacks II-ből, a tengeri hadviselés. Ez zavarba ejtő, mivel a tengeri hadviselés érdekes eleme volt a sorozat korábbi játékainak. Hogy miért tették ezt, nem világos, mivel a játék néhány korai képernyőképén láthatóak hajók. Bárhogy is legyen, ez egyértelműen csalódás, és jelentősen csökkenti a játék általános értékét. A Trafalgar újbóli megküzdésére vágyó játékosoknak máshol kell keresniük.

 

[…] Az előzetes többi része elveszett az internet sötét bugyraiban. […]

Hiányzó rész: a kritika többi része (második oldal)

 

Szerző: Don Maddox

 

Forrás: StrategyZone OnLine [eredeti honlap | archivált megtekintése]

Post Author: Peffy

Vélemény, hozzászólás?