Misszió leírása:
Sajnos Ahmed Köprülü, becenevén a Politikus, meghalt, és a sógora, Kara Musztafa követte őt nagyvezírként. Barna bőre miatt “Fekete Musztafának” nevezték. Büszke és ambiciózus volt, de nem rendelkezett kimagasló képességekkel. Mi több, a kapzsisága révén mindenféle rangokat adott el, és más országok nagyköveteivel üzletelt. Az általa vezetett kormány helyrehozhatatlan károkat okozott a birodalomnak. Ugyanebben az időben arról álmodozott, hogy a lovait a római Szent Péter Bazilikába juttatja, és felveszi a harcot XIV. Lajossal Európa meghódításának céljával, hogy egy hatalmas domínium uralkodójává váljon. Olyannyira keveset foglalkozott az ukrajnai helyzettel, hogy a törökök öt év alatt elveszítették az oroszok javára. 1683-ban a török hadsereg elkezdte Bécs ostromát, de Lengyelország királya, Sobieski János katonái a város segítségére siettek, legyőzték az oszmán hadsereget, és példátlan zsákmányra tettek szert. A szultán nem bocsátotta meg a vereséget, és elrendelte Kara Musztafa nagyvezír kivégzését, ez azonban mindössze a kezdetét jelentette tizenhat katasztrofális évnek. A pápának sikerült megvalósítania a terveit a Szent Liga megalapításához. Ennek tagjai Ausztria, Lengyelország és Velence, kikhez később Oroszország is csatlakozott. Törökországra minden oldalról záporoztak a csapások. Példának okáért Athén velencei ostroma során a lőporraktár, melyet a törökök állítottak fel a Parthenónban, felrobbant, így a templom nagy része megsemmisült. A háborús bukások és a kormányzati káosz a földbe tiporták a kincstárat, ezáltal pedig a hadsereg összeomlásához, illetve az országban kitört lázadásokhoz vezettek. Az oszmánok több alkalommal próbálták helyreállítani a rendet, de mindig súlyos vereséget szenvedtek. 1691-ben, a zalánkeméni csata során Köprülü Fazil Musztafa pasa meghalt. 1697-ben, a zentai vereség után, Köprülü Hüseyint választották nagyvezírnek az ország megmentéséhez. Ebben az időben Velence már kimerült, Sobieski János meghalt, a római uralkodó pedig a spanyol hódítás csatájára készült. Ebből kifolyólag a konfliktus résztvevői készen álltak békét kötni. Az egyetlen, háborút folytatni kívánó ország Oroszország volt. Az orosz cárnak sikerült elfoglalnia Azovot, és létrehozni az azovi flottát egy taganrogi központtal. Az Azovi-tenger felőli kijáratot Kercs őrizte, melyet az oroszok el kívántak foglalni. Azonban bármiféle nyomásgyakorlástól is tartózkodott a cár a szövetségesei felé, így a britek közvetítésével 1698 végén megkötötték a karlócai békét, mely szerint Törökország elveszítette Ukrajnát és balkáni tulajdonainak egy részét. Oroszország azonban nem vett részt a karlócai békekötésben, hanem csak fegyverszünetet írt alá két évre. Amikor az idő lejárt, az orosz nagykövet megérkezett Isztambulba az azovi flotta Erőd nevű hajóján véget vetni a békének. A feszültséggel teli tárgyalások a megállapodás aláírásával végződtek: Oroszország feladta Kercset és a Dnyeper egy részét, de megtartotta Azovot, és felmentésre került a Krímnek fizetendő sarc alól. Amint a cár hírt kapott a Törökországgal kötött békéről, az ezredei Svédország felé indultak. Öt éves uralkodása alatt Bölcs Hüseyin igyekezett helyreállítani az adminisztratív és gazdasági helyzetet az országban, és javítani a kapcsolatát a keresztény nyugattal. 1702-ben betegség és erőtlensége miatt az áskálódások áldozatává vált, és lemondott a nagyvezír pozíciójáról. Három hónappal később Hüseyin Köprülüt a kúriáján érte a halál. Az országon ismét zűrzavar lett úrrá, az új szultán, III. Ahmed lépett a trónra, az új nagyvezír pedig Erényes Musztafa fia, Köprülü Numan pasa lett. Uralma alatt Törökországot belerángatták egy konfliktusba az északi szomszédjával. Az Oroszország és Svédország között dúló háború eredményeként az utóbbi győzelmi sorozatba kezdett, és egyik orosz szövetségest pusztította el a másik után. Lengyelországban csaták alakultak ki az orosz párti Ágost király és a svéd párti Szaniszló király támogatói között. Amikor a hadjárat megközelítette Ukrajna határait, Mazepa atamán, Oroszország vazallusa úgy döntött, szövetséget köt XII. Károly svéd királlyal. Aláírtak egy megegyezést, mely szerint az atamán válik a Dnyeper folyó mindkét partjának urává, Svédország pedig védelmet biztosít neki. I. Péter leírhatatlan dühre gerjedt, és durván megparancsolta azok megbüntetését, akik Mazepát támogatnák. A kozákok nem siettek Mazepa segítségére, mert elrettentette őket az orosz büntető célzás és a protestáns svédek iránti bizalomhiány. A Poltavánál elszenvedett 1709-i vereség arra kényszerítette XII. Károlyt és ukrán szövetségeseit, hogy dél felé meneküljenek. A Bender nevű moldovai városban találtak menedékre. Annak ellenére, hogy a svédek még mindig nem léptek diplomáciai kapcsolatba a szultánnal, vendégszeretően köszöntötte őket, és visszautasította I. Péter, a szökevényekre irányuló kiadatási követelését. Az öreg Mazepa atamán nem sokkal később meghalt, és a kozák sztarsina, valamint a kozákok Pylyp Orlykot választották meg új atamánnak. 1710-ben a békés Numan pasa nagyvezír, aki egyértelművé tette, hogy nem szándékozik megtörni az Oroszországgal kötött békét, visszavonult. Így ért véget a Köprülü korszak. A tanácsban a harciasság dominált, ez támogatta az a tény is, hogy az oroszok rajtaütést szerveztek Moldovában, elfogják a svédeket, és lázadást szítsanak az emberek körében. A krími kán olajat öntött a tűzre azzal, hogy számos levelet írt Isztambulba orosz erődök és hajók megépítéséről szóló jelentésekkel az Azovi-tenger vidékén. A szultán azonnal elrendelte egy különítmény mozgósítását XII. Károly védelmére Benderben, és hadba vonult Oroszország ellen. A tiszteletre méltó korod ellenére te, Podólia meghódítója voltál az, akinek felajánlották a török hadsereg irányítását Moldova felé. Emlékezvén a török katonák vereségére a keresztények elleni csatákban, a megfontolt cselekedet mellett döntesz. Kigondoltad, hogyan csalhatnád csapdába az ellenséget, és vehetnéd fel vele a harcot a legkedvezőbb feltételek között. Ennek érdekében 1711 elején elrendelted, hogy Orlyk atamán kozákjai Devlet Giray kán tatár harcosaival, XII. Károly svéd katonáival és Stanislaw Leszczynski lengyel zholnerjeivel rajtaütésre indulsz, melynek célja Moldova cári katonáinak áttérítése volt. Azt a pletykát is terjesztetted, hogy a moldávok az orosz hadsereg érkezésében reménykednek, és készen állnak minden támogatást megadni nekik. A trükk sikeresnek bizonyult, I. Péter pedig közvetlenül a kapcsolataidat vette célba. Tartsd a szemed az orosz cáron, és kényszerítsd őt a fegyverletételre!
Videós végigjátszás: