A korai Amerikáért folytatott epikus csata a legújabb kiegészítővel, az “American Conquest: Fight-Back”-kel folytatódik. A három évszázados háború folytatódik, még vadabb harcokkal és még kétségbeesettebb hatalmi harcokkal, amelyek Észak- és Dél-Amerika kontinensén dúlnak. Olvass tovább a teljes értékelésért …
“A történelem többnyire hamis beszámoló a többnyire jelentéktelen eseményekről, amelyeket uralkodók, többnyire gazemberek, és katonák, többnyire bolondok hoztak létre.” – Ambrose Bierce
American Conquest: Fight Back jó beszámolót ad azokról az uralkodókról és katonákról, akik Amerika 16-18. századi történelmét megteremtették. A kérdés az, hogy szórakoztató lehet-e egy kirándulás ezekben az időkben?
Az American Conquest az idei év első felében jelent meg, és viszonylag észrevétlenül maradt a játékosok körében. Nem nehéz elképzelni, hiszen ugyanabban az időben jelent meg, amikor az olyan RTS játékok, mint az Age of Mythology, a Command and Conquer Generals és a Warcraft III uralkodtak. És, hogy teljesen elborítsa a feledés tengere, a Microsoft marketing szökőárja erősen kiabálta a pár hónappal később megjelent kiváló Rise of Nations eljövetelét. Miközben a Blizzard, a Microsoft, az Ensemble és a Westwood ontotta magából az új RTS-ajánlatokat, egy kisebb céget is elnyelhetett volna. Ez olyan lenne, mintha mondjuk a League of Extraordinary Gentlemen-t egy időben adnák ki a Mátrix: Újratöltve és Forradalmak, illetve a Gyűrűk Ura: A két torony és A király visszatér filmekkel. Ó, várjunk csak, ez már megtörtént.
Azok az emberek, akik felfigyeltek erre a játékra, nagy rajongói voltak a Cossacks-nak és az RTS-rajongóknak, akik szeretik a nagyobb léptékű történelmi játékokat. A Cossacks és az American Conquest olyan játékok voltak, amelyek a hatalmas mennyiségű, általában csapatokba szervezett egységekre és hatalmas csatákra összpontosítottak. Ez ellentétben állt az Age of Mythologyval és a Warcraft III-mal, amelyekben a játékosok kevesebb egységre összpontosítottak, amelyek több képességgel rendelkeztek. Ez a kisebb seregek és több képesség felé mutató tendencia az idén és jövőre megjelenő játékokban is folytatódik. Tehát a tömegek számára az American Conquest az árral szemben ment. Jó játék volt? Még idén márciusban 8,3-as Worthplaying-értékelést adtunk neki. Az egyik legjobb történelmi szimuláció volt és marad, amit kapni lehet.
American Conquest: Fight Back is folytatja a bővítménycsomagok új trendjét. Ez egy bővítménycsomag az American Conquest-hez, azonban nem kell megvenned az eredetit, ha még nincs meg. Önállóan is megállja a helyét. Ezt láttam mostanában más játékoknál is, mint például a Homeworld Cataclysm, Age of Wonders: Shadow Magic és a nemrég megjelent Dungeon Siege bővítmény Legends of Aranna. Alapvetően megkapod az American Conquest-et, ami tartalmazza az eredeti 40 küldetést, és megkapod a bővítmény hozzáadott 25 küldetését. Ez rengeteg játék.
Az American Conquest: Fight Back ugyanolyan jó? Nézzük meg.
A bővítésben öt új nemzet van. A játék állítólag térképenként akár 16 000 egységet is támogat majd. A térképek pedig hatalmasak. Számomra ez egy új próbálkozás, hogy kipróbáljak egy olyan játékot, amely ilyen hihetetlen mennyiségű egységet támogat. Tényleg nem annyira az egyes egységeket kezeled, mint inkább a hatalmas alakzatokat makrómenedzseled.
Ha még soha nem játszottál olyan játékkal, ahol ennyi egységet kell kezelni, gondolj rá így. A Gyűrűk Ura: A két toronyban 10 000 ork támadta meg a Helm-szurdokot. Emlékszel a film néhány panorámaképére? Oké, adj hozzá még 6000 dühös orkot, és máris van egy jó elképzelésed. Hmmm, ez jó móka lenne, orkok a telepesek helyett, akik megpróbálják beteljesíteni a sorsukat. De elkalandoztam.
Mivel új vagyok az ilyen típusú játékban, eltartott egy darabig, mire kiléptem a mikrómenedzsment üzemmódból, és belevágtam az alakzatok irányításába. Gondolj egy alakzatra, amely lovasság, ágyúk, íjászok, lövészek stb. különböző keverékeiből áll, mint egyetlen egységre. Aztán, ha ezeket az alakzatokat fogod, és különböző módon rendezed és támadod őket, érdekes csatákat vívhatsz. Emlékszel a Gladiátor című filmre? Az elején egy kis lovassági alakulat hátulról oldalazott, ami segített megelőzni a barbárokat. Emlékeztek a Braveheartra, ahol Mel Gibson utasított egy lovascsapatot, hogy lovagoljanak körbe, és oldalról, oldalszárny pozícióból vegyék fel az ellenséget? Oké, értitek a lényeget. Emlékszel az Alamo-ra?
Ennyi harcos irányítása nyomasztó lehetett, és időnként még mindig az, ha nem voltak zászlós embereid és dobosaid. Ezek az egységek segítenek megszervezni a csapataidat, mivel kattintva rájuk, sorban és sorban mozgathatod a csapataidat.
Csapataid felépítése
Ezzel elérkeztünk a játék egyik lehetőségéhez. Igen, ez egy erőforrás-modell RTS, így a csatáid nagy része abból fog állni, hogy csapatokat építesz a parasztok által összegyűjtött erőforrásokból. Miközben megpróbálod ezeket a hatalmas háborúkat vívni, van egy nagyon időigényes módja a csapataid építésének. Parasztokat kell létrehoznod, majd egy másik épületben katonává képezned őket. Igen, ez jobban modellezi azt, ami a való életben történik, mintha csak a semmiből keltenél kis katonákat. Azonban nagyobb figyelmet igényel.
Az időigényességhez hozzátartozik, hogy a parasztjaid nem védik meg magukat, így éberen kell őrizned a városodat és a településeidet. Egy épületet úgy is elfoglalhatsz, hogy csak besétálsz, így a védelmednek merevnek kell lennie. Emellett időről időre véletlenszerű erdőtüzek söpörnek végig a városon, és a parasztjaidat kábulatba ejtik. Ők nem mennek el az útból, amíg dolgoznak, így ott marad több ropogós finomság, mint amennyit Sanders ezredes egy délután alatt ki tud osztani.
Valami más, amit nyűgnek találhatsz, hogy az egységeid elveszhetnek a lombok között. Néhányukat nem fogod látni, mivel elvesznek a térkép bizonyos részein, és egy kattintás és húzás az egész területre.
Egy másik dolog, ami növeli a csata zűrzavarát, az a rengeteg fejlesztés és fejlesztés a struktúráidhoz. Megvan a tipikus építési fa, amit sok RTS játékban találsz, azonban olyan sokféleképpen használhatod fel értékes erőforrásaidat, hogy ez egy kicsit túlterhelő. Különösen akkor, amikor több száz csapatot próbálsz felhalmozni, hogy őrizd a településedet és csatázz a kiterjedt térképeken.
Amennyire meg tudom ítélni, az új nemzetek nem adnak semmi újat az eredetiekhez képest. Ami azt illeti, úgy tűnik, hogy más színűek és új nevet kaptak. Egyáltalán nem tűnik úgy, hogy sok különbség lenne a nemzetek között. Az eredetiben az európai nemzetek védekezhettek, az amerikai őslakosoknak pedig támadólag kellett játszaniuk. A Fight backben felkínált új nemzetek egyikével sem lehet igazán másképp játszani. Ezt egy bővítménycsomaghoz képest alulmúltnak találtam. A legtöbb egy új frakciót vezet be, amely némi eltérést mutat az eredetitől.
Még egy nehézség, aztán abbahagyom, ígérem. A többjátékos regisztráció németül volt, így erről az aspektusról nem számolok be. Úgy gondolom, hogy ez a fajta játék adná magát egy kis többjátékos szórakozásra, így ezt érdemes szem előtt tartani.
Akkor mi az újdonság?
Ami igazán kiemelkedik az eredetihez képest, az a további kampányok és egy új csatatér mód. A küldetések egy kicsit erőtlenek, és néhányat pontosan ugyanazon a térképen játszanak. Az eredeti kampányok némelyikének végigjátszása kicsit szórakoztatóbbnak tűnt, mivel az amerikai forradalommal foglalkoztak. Összehasonlításképpen olyan küldetéseket vehetsz át, mint Pontiac lázadása és Cortez. Kapsz egy jó adag történelmi hátteret, így ha érdekel, akkor tényleg tanulhatsz valamit. A küldetések csak úgy tűnik, hogy hiányzik némi kreativitás.
A Battlefield mód egy nem erőforrás-alapú játékmódot kínál. Ha szeretsz csak taktikusan játszani, rengeteg csapattal, és nem aggódsz az erőforrások miatt, akkor ez egy jó kiegészítő lehet számodra. Kapsz néhány pillanatot, hogy beállítsd a csatát, aztán már mehetsz is. Szembenézel az ellenfeleddel, és megpróbálsz taktikázni, hogy legyőzd a hatalmas seregüket. Ezt a módot kissé szórakoztatónak találtam, mivel tényleg meg kell dolgoznod a csapataidat a győzelemhez. Az első néhány alkalommal, amikor csak egy támadó villámcsapással jöttem ki, pillanatok alatt elvesztettem.
Ez számomra valójában szórakoztatóbb volt, mint a játék többi része, és ez furcsa. Nem szoktam élvezni a taktikusabb RTS játékokat, ahol nem kell erőforrásokat gyűjteni. Valahogy ebben a játékban az erőforrás-módszer, kombinálva a hatalmas mennyiségű csapattal, amit ki kell dolgozni, és az épületeket fejleszteni kell, polarizáló hatással volt rám. A Battlefield módot, ahol minden el van készítve számodra, sokkal szórakoztatóbbnak találtam.
“Az amerikai történelem hosszabb, nagyobb, változatosabb, szebb és szörnyűbb, mint bármi, amit valaha is mondtak róla.” – James A. Baldwin
American Conquest: A Fight Back a műfaj elhivatottabb rajongóinak szól. Némi kézikönyvolvasást és kísérletezést igényel. Sok olyan árnyalat és frusztráció van benne, ami az alkalmi játékost frusztrációhoz és végül más játékokhoz vezeti. Néhány történelmi szempontot érdekesnek találtam, és úgy gondolom, hogy a kemény mag stratégák is találnak majd a játékban kedvükre valót. Különösen, ha sok idejük van a tanulásra, mivel a tutorial nem elég ahhoz, hogy elinduljanak. Azt hiszem, hogy a legtöbben elhaladnak majd a játék mellett. Az általam látott különbségek alapján az eredeti játékban, az American Conquest: Fight Back című bővítményben szinte úgy tűnik, mintha az American Conquest némileg lassabb eladásaiból próbálnának kilábalni. Kapunk néhány új kampányt és egy új harcmódot, de mindez nem tűnik úgy, hogy elegendő különbséget gyűjtene egy bővítménycsomaghoz.
Értékelés: 6.9/10
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent a Worthplaying oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2003. november 24.
Cikk szerzője: Velvey
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK