Ha még nem lettél volna “Alexander-túlterhelésben”, játszhatsz egy valós idejű stratégiai játékot a hollywoodi bukás alapján. A “Fortune Favors the Bold” (A szerencse a bátraknak kedvez) szlogennel az ember a műfaj valamiféle innovatív újragondolására számíthatott volna, de ne várj semmi “merészet” az Alexandertől. Az általános RTS-koncepciók eme újrahasznosításának meg kellene tanulnia, hogy “Obscurity Favors the Mediocre”.
A játék a történelem egyik legjelentősebb alakjának “kalandjait” követi. (Talán a “hírhedt” helyesebb, attól függően, hogy milyen nézőpontból nézzük.) A történet azzal kezdődik, hogy Alexander elfoglalja a trónt apja meggyilkolása után, és elindul, hogy beteljesítse apja álmát: megszállja Perzsiát.
Sajnos a játék egy olyan történetet, amely valószínűleg túl hosszú lenne egy háromórás filmhez, még tovább húzza, és arra kényszeríti a játékosokat, hogy elviseljék az egyik mesterkélt kifogást a másik után, hogy Sándor megállíthatatlan seregével masírozzon valami általános vidéken. Úgy tűnik, hogy a játék nagy részének nincs más értelme, mint a teljes játékidő növelése.
Őszintén szólva a történet egyáltalán nem tudott magával ragadni. Részben a rossz fordítás is hibás, ahogyan a szinkronszínészi játék is, amely a szürkétől a túlzásba vittig terjedt. A hangsáv a filmből származó néhány számból áll, amelyek elég gyakran ismétlődnek ahhoz, hogy idegesítővé váljanak. Ezek a tényezők együttesen eléggé kiiktatták az elmélyülés minden lehetőségét.
A játéknak azonban van néhány jó tulajdonsága. Egyrészt lenyűgöző az egyszerre a képernyőn megjelenő egységek száma. A legtöbb más RTS játékban az egységek száma egy-kétszáz körül van. Az Alexanderben szó szerint ezreknek parancsolhatsz. A játék állítása, miszerint egyszerre 8000 egység van a képernyőn, nem csalóka.
Még a PC-m sem sír kegyelemért, ami önmagában is technikai csoda. A 3D-s terep és a sok szépen részletezett (de látszólag 2D-s) sprite ügyes kombinációjának köszönhetően a végeredmény olyan jól néz ki, mint egy teljes 3D-s játék, miközben sikerül elkerülni, hogy az egységek számának növekedésével a játék megakadjon. Ezek a dolgok, néhány igazán szép vizuális effektussal, például a vízzel és a köddel kombinálva gyönyörűvé teszik az Alexandert.
Az olyan hatalmas csaták, mint amilyenek az Alexanderben lehetségesek, lenyűgöző látványt nyújtanak, de valamivel kevésbé szórakoztató a lebonyolításuk. Először is, az egységek aprók, és vizuálisan megkülönböztetni őket elég nagy kihívás. Emellett a dolgok akkor válnak nehézzé, amikor eljön az idő, hogy a sereget csatába vezényeljük. Néhány hasznos funkció ellenére, mint például a szakaszszerű egységcsoportosítás, a taktika és a stratégia kiesik az ablakon. Egyszerűen túl sok egység van elszórva egy hatalmas területen ahhoz, hogy szerencsésen nyomon tudd követni, mi történik.
Ezek az irányítási problémák azonban csak akkor jelentenek problémát, ha taktikai stratégiát követelsz. A hadviselés ilyen mikrómenedzsmentjére aligha van szükség az Alexanderben. A hadseregek olyan erősek, hogy a legtöbb csatát apró, csapkodó figurák kusza tömegévé redukálják, amelyből szinte garantáltan győztesen kerülsz ki. A játék a normál nehézségi fokozaton könnyű. Ez nagyszerű hír, ha új vagy az RTS-játékokban, de szinte mindenki más, aki már rendelkezik korábbi tapasztalattal, csalódni fog.
A Skirmish és a Multiplayer lehetőségek között véletlenszerű vagy előre elkészített pályák szerepelnek. A többjátékos mód akár hét játékos részvételét is támogatja egy játékban. A játékosok együttműködhetnek a számítógépes mesterséges intelligenciával rendelkező ellenség ellen, vagy versenyezhetnek egymással.
Oké, tehát van egy rossz fordítású, unalmas történet, rossz hanggal és egy középszerű játékélményt kísérő, kihívást szinte nélkülöző játékmenet. Ajánlhatom? Sajnos… nem. Persze, a játék relatív kihíváshiánya vonzó lehet azoknak, akik újak az RTS játékokban, de őszintén szólva vannak sokkal jobb játékok is, amelyek megkönnyítik az ilyen játékosok számára a műfajba való bevezetést.
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent a GamersInfo oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2005. március 26.
Cikk szerzője: Snapper
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK