A legijesztőbb dolog a világon egy történelmi stratégiai játék. Ezek olyan rémálmok, hogy állítólag bankrablásra használják őket az emberek. Berontanának, körbe lóbálnák a használati utasítást, és azt kiabálnák: “SENKI NE MOZDULJON! VAN EGY TÖRTÉNELMI STRATÉGIAI JÁTÉKOM, ÉS NEM FÉLEK HASZNÁLNI!” Szóval amikor a Cossacks: European Wars tavaly az asztalomra esett, már majdnem feljelentést tettem a rendőrségen, amíg a szerkesztő el nem magyarázta, hogy a cikket kell belőle készíteni.
Kiderült, hogy ez jó is volt, mert néhány apróságtól eltekintve a Cossacks egy elég tisztességes cím volt. Többé-kevésbé szabványos RTS kezelőfelülettel rendelkezik, könnyű volt belekötni, mégis annyi mélységet tartalmazott, hogy játék közben szükséged lenne egy búvárpipára. Most, hogy hamarosan megjelenik a The Art of War kiegészítő, nem vesztegettem az időt, hogy felrakjam a merevlemezre és belevágjak. És ismét örülök, hogy megtettem.
Piszkos nagy seregek. Erről szól a Cossacks, de tényleg.
Több, nagyobb, jobb
A fejlesztők pontosan követték a rajongók kívánságait, amikor ezt a kiegészítőt készítették, és az egyik olyan kiegészítés, amire sok hardcore Cossacks-játékos fog rákapni, az a térkép- és küldetésszerkesztő. Használata abszolút gyerekjáték, csak annyit kell tenned, hogy kiválasztod a menüből, amit szeretnél, és lerakod a térképre. A földet Populous-stílusban emelik és süllyesztik, így ott nincsenek nehézségek, és ha nincs konkrét téma a fejedben, akkor egy véletlenszerűen generált térképet is barkácsolhatsz.
Ami ehhez jól passzol, az az új, nagyobb térképméretek elérhetővé tétele. A források eltérnek abban, hogy pontosan mennyivel nagyobbak (a négyszerestől a 16-szorosig!), de bármennyi is a növekedés, tényleg sokkal nagyobbak, és olyan epikus csatákat tesznek lehetővé, hogy a Gyűrűk Ura is megszégyenülne. Ennek kihasználásához a legfinomabb 256 MB RAM-ból nem is kevés kell, de úgy tűnik, a motor mindent a helyén kezel. Állítólag egyszerre akár 8000 egységet is ki lehet rajzolni a képernyőre, így ha a rendszered bírja, igazán csodálatos légiót tudsz felhalmozni.
A multiplayer-függők számára is van még valami. A The Art of War egy új globális rangsorolási rendszert vezet be, amelyben minden játékos kap egy címert, amelyet darabról-darabra fejleszthetsz, és a különböző politikai és katonai tevékenységek elvégzésétől függően a földesúrtól egészen a királyig terjedő címeket. A többjátékos mód is rugalmasabbá vált, mivel mostantól különböző, mesterséges intelligencia által irányított nemzetekkel szövetkezhetsz. Emellett a házigazda bármelyik játékost eltávolíthatja a játékból, ami meglepő módon hiányzott az eredetiből.
Egymagadban játszva
A legtöbben azonban a The Art of War új egyjátékos kampányait fogják végigjátszani. Hat új, egyenként öt küldetésből álló kampányt, összesen 30-at, ami meglehetősen lenyűgöző. Ezek mindegyike a mindenkori történelmi eseményekre épül, így például az algériai kampány a földközi-tengeri kalózkodással foglalkozik, míg a porosz kampány Frigyes király háborúira koncentrál.
A Cossacks veteránjai úgy találják majd, hogy a nehézségi szintet megfelelően megnövelték, és ha még nem játszottál korábban, akkor nem ártana legalább néhány eredeti kampányt befejezni, mielőtt belevágnál ezekbe, különben lehet, hogy csak jajgatni és fogat csikorgatni fogsz. Vagy legalábbis egy kicsit felborzolva.
A kampányok szkriptelt eseményei egy kicsit jobban megvalósítottnak tűnnek. Az eredeti pályák közül sok olyan esemény volt, amely nyilvánvalóan előre megtervezettnek tűnt, és némileg elvonta a játékélményt. És ha ez még nem lenne elég, hat új egyjátékos küldetés és hat történelmi csata is van, amelyek fele az angol polgárháborúból való.
{balra} Szeretem a zsoldosok illatát reggelente…
{jobbra }Egy korai előzetes a Két toronyból. Mondhatjuk…
És ez még nem minden. Most már játszhatsz Bajorországgal és Dániával, ha úgy tartja kedved, építhetsz a hat új hajó közül bármelyiket, vagy a rendelkezésre álló új épületet. Új alakzatokat használhatunk a csatában, amit a Cossacks teljesen kihagyott. Az őrzési és járőrözési lehetőségek is bekerültek; az épületek őrzése azt jelenti, hogy az ellenség nem tudja elfoglalni őket, ha csak úgy elsétál mellettük, ami nagyon hasznos. Az őrjárat valamivel korlátozottabb, csak egy útpontot engedélyez.
A nehézségi szint is nagymértékben testre szabható. Minden kampánynak négy nehézségi szintje van, választhatod, hogy csak a 17. században játszol, már generált csapatokkal indulsz, elfoglalhatod az általad választott területet, és még azt is beállíthatod, hogy a parasztokat nem lehet elfogni (ami a stratégiáim felét a feje tetejére állítja). Ami viszont segíti a helyzetet – és eléggé segíti -, az a lehetőség, hogy a játék szünetében is kiadhatunk parancsokat. A Cossacks-ban az volt a probléma, hogy a dolgok nagyon gyorsan nagyon kuszává válhattak, és őrülten kellett rohangálnod, hogy megpróbáld megszervezni a csapataidat, és valamilyen formációra emlékeztető alakzatban tartani őket.
A parancsok kiadása a játék szünetében kiküszöböli ennek a bosszúságnak a nagy részét, bár úgy tűnik, hogy nem ad a szokásos mennyiségű visszajelzést; például a dobozok nem rajzolódnak az embereid köré, amikor kiválasztod őket, és ez időnként kicsit zavaróvá teheti a dolgot. Könnyebb lett volna használni a képernyő közepén elhelyezett nagy “szünet” felirat nélkül is.
Arany van azokban a hegyekben.
Néhány funkció szinte értelmetlen. A játékokat rögzítheted és újrajátszhatod, de hacsak nem találod nagyszerű nézői hobbinak azt, hogy valaki mást nézz a Civilization játékban, akkor valószínűleg kihagyod.
A legnagyobb csalódás az a tény, hogy az egységek mesterséges intelligenciája érintetlen maradt. Továbbra is kibombázhatod a szart is belőlük, és a szemük se rebben, ha lőtávolságon kívül maradsz. A nagyszámú egység (ami ezeken a hatalmas térképeken gyakori) néha nehezen boldogul a terepen, és a csapatok által a csatában alkalmazott taktika néha a monumentális ostobaság határát súrolja.
Mindent összevetve azonban a fejlesztők kiváló munkát végeztek, és egy amúgy is jó játékot még jobbá tettek. Ha tettek volna valamit az AI-val, és több visszajelzést adtak volna a szünetek alatt, akkor jó eséllyel a The Art of War feljebb tornázta volna a pontszámát, és elnyerte volna a Kiemelten ajánlott kitüntetésünket. Az AOW egy remek kiegészítő csomag, amely képes a hardcore-ok kedvében járni, miközben arra ösztönzi azokat, akik nem játszottak az eredetivel, hogy nézzenek bele még egyszer.
Pontozás:
Grafika: Semmi látványos, de nagy felbontáson nagyon simán fut.
Hangzás: A hangzás a legjobb: Paritáson felüli, tisztességes lövések és ágyúlövések.
Hosszú életű: A játék hosszú életű: Hetek, ha nem hónapok.
Eredetiség: Nehéz értékelni – végül is történelmi játékról van szó.
Vonzerő: Cossacks rajongók és azok, akik elsőre lemaradtak róla.
Hibák: Nem találkoztam.
Csomagolás: N/A.
Interfész: Elég könnyen használható.
Vezérlők: Billentyűzet és egér.
Többjátékos mód: modemről modemre és TCP/IP-n keresztül: max. 7 (nincs szükség CD-re).
Előnyök:
Új kampányok.
Új többjátékos rangsorolási rendszer.
Könnyen használható pályaszerkesztő.
Szüneteltetés közben is lehet parancsokat kiadni.
A nehézség nagymértékben testre szabható.
Hátrányok:
Kissé értelmetlen küldetésismétlési funkció.
Még mindig gyanús az AI.
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent a GamesDomain oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2002. január 2.
Cikk szerzője: James Kay
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK