:: Bevezetés
Lovassági roham! Ágyútűz! Hajók vitorlákkal! Gyalogosok hullámai, akik készek a biztos halálba menetelni a kérésedre! Igen, üdvözöljük a Cossacks: European Wars csodálatos világában, egy fantasztikus új stratégiai játékban, amely minden bizonnyal csodálatos áldás lesz mindenhol az elmebetegek számára, akik Napóleonnak képzelik magukat, és szörnyű átok a bátor férfiaknak és nőknek a pszichiátrián, akik fáradhatatlanul próbálják meggyőzni őket az ellenkezőjéről.
Ukrajnából szeretettel
Hogyan emelkedik egy játék, amely egy teljesen ismeretlen ukrán cégtől származik, szinte semmilyen reklám vagy megjelenés előtti felhajtás nélkül, Európa legkelendőbb stratégiai játékává, olyan félelmetes versenytársakat kiszorítva, mint a Black & White? Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a történet nagyrészt Ukrajna nemzeti örökségének ünneplése, és hogy maga a játék kísértetiesen hasonlít egy bizonyos Microsoft stratégiai játékcsaládra.
Valójában a Cossacks a Kelet-Európából származó minőségi címek növekvő trendjének része – a Serious Sam és az Operation Flashpoint is említésre méltó. Mitől is jó a Cossacks? Nos, lássuk csak. A grafika egy pluszpont – valójában valószínűleg ez a valaha készült legjobban kinéző 2d-s sprite-alapú játék. A terep sima és élethű, a grafika pedig, különösen a hajók és az épületek esetében, hihetetlenül gazdag és részletes.
Az idősíkot még nem láttam RTS-játékban, pedig annyira nyilvánvaló, hogy gyakorlatilag nem is kell gondolkodni rajta. A Cossacks a 17. és 18. századi Európában játszódik, a vérontás és a felfordulás nagyszerű időszakában. Négy egyjátékos kampány közül választhatsz, mindegyik egy másik háborút ábrázol, amelyek lehetővé teszik, hogy Nagy-Britanniát, Franciaországot, Oroszországot vagy Ukrajnát irányítsd. Az egyes küldetések általában hosszú időt vesznek igénybe, így mindent egybevetve, a Cossacks-ból biztosan sok játékélményt fogsz kihozni. Az egyetlen hátránya mindennek, hogy a Cossacks hajlamos gyorsan nehézzé válni, a kampányok vége felé pedig még inkább. Tehát ha azt tervezed, hogy végigjátszod a végétől a végéig, akkor lehet, hogy egy kicsit frusztrált leszel.
Maguk a kampányok elég élvezetesek ahhoz, hogy továbbfolytasd, bár a történetvezetésen még dolgozhattak volna egy kicsit. Vannak pillanatok, amikor az egész olyan, mintha a forgatókönyvet egyenesen egy történelem tankönyvből szedték volna ki. Bár a történelmi pontosság lenyűgöző, azt kívánom, bárcsak több mélységet és személyiséget kaphatott volna. Igaz, vannak olyan pillanatok, amikor a Cossacks nagyon igyekszik erre törekedni, de változó sikerrel. Például van néhány olyan eset, amikor arra számíthatunk, hogy egy békés parasztfaluba botlunk, csak azért, hogy szemtanúi legyünk, amint egy csapat ellenséges lovas vágtat, hogy zsákmányoljon, fosztogasson és mindent porig égessen. Az ilyen pillanatokat elkerülhetetlenül olyan sorok követik, amelyeket egyenesen a Braveheart-ból (magyarul ‘Rettenthetetlen’ a film címe) is ki lehetett volna szedni – “Neee! Azok a szemetek! Megölték a feleségemet és a gyermekemet! Harcolni fogok, hogy megbosszuljam őket, halljátok?”
Összességében az egyjátékos egy vegyes zsák, amelynek megvannak a maga pillanatai. De ha elég szerencsés vagy ahhoz, hogy a kezedbe kerüljön egy példány a Cossacks-ból, ne utasítsd el, mielőtt többjátékos módban játszanál vele. Mert a Cossacks itt ragyog igazán.
Nagyobb, hosszabb, vágatlan
Ami a Cossacksot ezen a téren olyan lenyűgözővé teszi, az a terjedelme. Minden, ami benne van, nagyobb! és jobb! és úgy érzi, mintha egy felkiáltójelet kellene utána tenni.
Hogy némi fogalmat adjak arról, hogy miről beszélek, dobok néhány számot: 16 nemzet közül választhatsz. 6 különböző nyersanyagot lehet betakarítani. A térképek hatalmasak, és a játék véletlenszerű térképgenerátorának köszönhetően végtelen sok van belőlük. 300 különböző technológiát és fejlesztést kutathatunk, a gyorsabb pisztolyoktól kezdve a felderítő ballonig. És ha a számok után kutatsz, csak várj, amíg meglátod, hogy hány parasztot tudsz egyszerre neked dolgoztatni! Hihetetlen, hogy egy idő után milyen nagyra nő a gazdaságod.
És ha mindezt elborzadva olvasnád, és azt gondolnád, hogy ez az egész “túl soknak” hangzik, akkor tévedsz… mert bármennyire is nagy léptékű a Cossacks, mégsem a stratégiai játékok texasi limuzinja lesz belőle. Sokkal inkább egy elegáns, gördülékeny fajta játékmenet, ami pillanatok alatt a második természetévé válik.
“De várj, van még, és van még, és van még, és…”
És még el sem jutottam a legjobb részhez – a csatákhoz. Mint minden más a Cossacksban, ezek is hajlamosak nagyot szólni. Nagyon nagyok. Elméletileg több ezer egységet felölelő csaták is lehetségesek, bár elég ritkák. Másrészről viszont a több száz katonát felvonultató csaták mindennaposak, és addiktív módon szórakoztató a parancsnokságuk.
Ez egy eléggé őrült ötlet. Végül is a legtöbb stratégiai játék a másik irányba, a mikrómenedzsment felé halad. A “osztagalapú taktika” egyre népszerűbb műfaj. A Cossacks szinte furcsának tűnik, amiért ennyire erősen az ellenkező irányba mozog, homályosan olyan, mintha egy retrográd Warcraft II-klón próbálna lenni.
És mégis, a Cossacks-nak mégis sikerül kihúznia. A “több száz egység” aspektus egyáltalán nem tűnik trükközésnek, hanem inkább a természetes következménye annak, hogy a játékot a lehető legrealisztikusabbá és történelmileg legpontosabbá próbálják tenni. A valódi háborúkban (különösen abban a korban) az egyes katonák szinte teljesen jelentéktelenek voltak. Ami a tábornokok számára akkor is számított, és ami a Cossacks-ban most is számít, az az volt, hogy a katonákat egy összetartó hadsereggé állítsák össze. És érdekes módon ez meglepően egyszerű. Nagyon kevés gondot okoz a hadsereged irányítása, még akkor is, ha az már kritikus méreteket öltött.
Valójában ilyenkor a legjobb a Cossacks – a pikások sorai határozottan tartják magukat az ellenséges támadásokkal szemben, a muskétások szép kis négyzetekbe rendeződnek és menetelnek, az ágyúk ütegei boldogan robbannak, a lovasság pedig hátulról száguld, hogy megzavarja az ellenség visszavonulását – ilyenkor az egész játék egyszerűen gyönyörűen összeáll.
Jobb, mint egy muskétával a szemébe szúrni.
Egy figyelmeztetés azonban – a Cossacks általában elég hosszú. A többjátékos Cossacks-játékok általában legalább egy órán át tartanak. Hasonlítsd ezt össze a Starcrafthoz, ami általában 30 percig tart, vagy a Red Alert 2-höz, amivel tíz perc alatt a tech-fa csúcsára juthatsz. Bizonyos értelemben a Red Alert 2 frenetikus akciója és a Cossacks nagyszerűsége és léptéke ugyanannak az RTS-érmének ellentétes oldala. De míg a Red Alert 2 olyan, mint valami olcsó kurva, akit az utcáról szedsz fel, és tizenöt percig szórakozol vele, a Cossacks az igazi. (Ez nem jelenti azt, hogy a Cossacks-ban lehetetlen a lerohanás. Sőt, gyakran nagyon is hatékony lehet).
Mi a baj a Cossacks-szal? Több dologban is. A hangzás a játék egyetlen legrosszabb aspektusa. Egyszerűen nincs meg – és ezt szó szerint értem. Vannak pillanatok, amikor fel akarod hangosítani a hangszórókat, mert úgy érzed, hogy hallanod kellene a dolgokat, amik történnek, de egyszerűen nem. Például nincsenek egységválaszok vagy megerősítések, amikor parancsot adsz. A hangproblémák sajnos elég nagy hátrányt jelentenek, mivel sokkal kevésbé teszik a játékot magával ragadóvá, mint amilyen egyébként lenne.
Másodsorban ott van az irányítási rendszer, amire ráférne egy kis munka. Több hangsúlyt fektetni a billentyűzetre, és kevesebbet az egérre, határozott javulást jelentene. Emellett van egy-két nagyon hülye dolog, amit egyszerűen nem tudok megfejteni. Például, hogy mi a fenéért van a játékban csak egy csempekészlet [itt a talajra gondolt a játékújságíró – szerk.]? A dolgok biztosan sokkal érdekesebbek lennének, ha csak időről időre változna a táj. A játékot játszva egy barátom felhördült; “Ennek a játéknak Európában kellene játszódnia, az isten szerelmére! Hol van a hó?” De remélem, hogy egy jövőbeli bővítménycsomag talán orvosol néhány ilyen problémát.
A problémák ellenére nagyon élveztem a Cossacks-ot. Rengeteg ok van arra, hogy szeressük ezt a csiszolt címet. De a nagy ok, ami igazán megnyert engem, ez: a Cossacks az első olyan játék, amit hosszú ideje láttam, ami újra visszaadja a “stratégiát” az “RTS”-nek. Nem “harc”, nem “taktika” – valódi stratégia. És a történelmi részletességével, az epikus méreteivel és a szemérmetlenül gigantikus csatajelenetekkel… hé, mi nem tetszik?
Grafika: 7,7
Történet: 5
Hangzás: 4
Irányítás: 6,2
Koncepció: 7,8
Tartósság: 8,2
Játékmenet: 8,3
‘Binge and Purge’: 8,5
Teljes pontszám: 7
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent a prophecy oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2001. június 11.
Cikk szerzője: Laurence Caromba
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK-1, LINK-2