Bevezetés
Itt az ideje visszatérni az időbe és háborúzni az ember történetének egyik legviharosabb korszakában.
Játékmenet: 8/10
Ami itt van, az egy epikus méretű játék; nem csak a hatalmas számú egység (több ezret felvonultató) megjelenítését biztosítja a képernyőn bármikor, hanem egy olyan technológiai fát is tartalmaz, amely kifejlesztése órákat vesz igénybe. 16 nemzet különféle előnyökkel, hátrányokkal rendelkezik, és mindegyiknek megvan a maga kinézete és játékstílusa. Nem csak az, hogy három nemzettel vagy egységes egységkészlettel rendelkezel, amelyet mindenki használ, és csak kevés különbözőség van, hogy észrevehesd a sokszínűséget; a Cossacks: European Wars minden akadályt vagy korlátozást lebont, és teljes igyekezettel tálalja azt az élményt, amely egyszerre kihívó és szórakoztató.
A játék négy kampánnyal (és egy oktatóprogrammal), többjátékos haláljátszmákkal és történelmi csata opciókkal, valamint egyszerű csatamóddal van ellátva. A korlátozott számú kampány eleinte kissé elkeserítőnek tűnhet, de mindegyikük új célkitűzéseket nyújt, amelyeket a legutóbbi befejezése után folyamatosan kapunk. A kampányok abból indulnak ki, hogy az egyikben segítsünk az egyháznak megreformálni a francia hadsereget olyanná, amely képes ellenállni az akkori viharos időszaknak, felszabadíthatunk egy szolgasorban lévő nemzetet, és gyarmatosíthatunk egyebek mellett egy Angliának egy új települést. Mindegyik jó, de hektikus tempóval rendelkezik, mivel a számítógép pokoli módon képes pusztítani a maga puszta sereglétszámával. Még könnyű módban is a játék azért nehéz, mert a taktikákat az út szélére állítják annak érdekében, hogy folyamatosan seregek hullámait küldik ellened, hogy lassan legyűrjék a védelmedet és elfoglalják a területedet.
Többet akartam megtapasztalni azáltal, amivel igazán szembe tudtam nézni, hogy felvettem a nehézségi szintet, de mégis azt tapasztaltam, hogy ugyanazt a módszert alkalmazták gazdaságaim elfoglalására: egymás utáni ágyútölteléknek való hullámokkal fárasztottak ki. Láttam néhány jó taktikát, például amikor az ellenfelem nagy mennyiségű olcsó egységgel rohan le, hogy elterelje a főseregemet, míg egy kis támadó csapat átvág a káoszon, hogy pusztítást okozzon a városomban. Ugyancsak az volt a kedvelt stratégia, hogy néhány embert kicsábítanak a seregemből a lovasságukkal, és nagy mennyiségű íjász és más lövész felhasználásával körbecsalják őket, de ezeket a példákat nem használta ki eléggé, és azt tapasztaltam, hogy mindig lassan ki tudtam terjeszteni a határaimat, ezzel ágyazva meg az előrehaladásomnak.
Ez sokkalta inkább okozott kellemetlenséget akkor, ha az egységeket nem lenne olyan szórakoztató használni. A pikások és a muskétások alapegységek, a könnyű gyalogságot, például a kerekpajzsost, csak bizonyos nemzetek számára van fenntartva. Ahogy a technológiai fa kibővült, az egységek képességei is fejlődtek, ami a fejlesztést többféle lovas egységre irányította. A lóháton közlekedő egységek a lövészektől kezdve a felderítőkig, a dragonyosokig, sőt a szablyával hadonászó zsoldosokig terjedtek, akik úgy tűntek, hogy levernek bármilyen védelmet. Ezek az egységek folyamatosan nyersanyagokba kerülnek, tehát nagy mennyiségű paraszt fenntartása indokolt. Szerencsére bányákat lehet felállítani ezeknek az egységeknek a felhalmozására, így nem kerülnek az utadba – fontos elem, mivel még a mezőgazdasági munkához és a favágáshoz is képernyőt betöltő munkaerőre van szükség. Ha úgy tűnik, hogy nem tudsz egy szilárd hadsereget irányítani a hanyatló gazdaságoddal, és az akadémiádban nem alkalmazol olyan fejlesztéseket, amelyek képes feltartóztatni a támadásokat, egy diplomáciai központot lehet felépíteni, és zsoldosokat lehet felbérelni az ellenség elleni küzdelemben. Miközben imbolygó hűségük van, nagyon jól használhatóak.
Az egyik jelentős részlet (legalábbis számomra), hogy kapitányra van szükség emberek formációba állításához. Lehet, hogy 25 pikásod van, de közel sem lesznek olyan hatékonyak, mint egyenes vonalú formációban, a „pozíció tartása” kiválasztásával. Egy másik érdekes egység a dobos srác (hagyd abba a nevetést [úgy vélem itt az eredeti cikkben lévő a drummer boy helyett a drummer-boy-ra gondolhatott, ami kisdobost jelent – szerk.]): ez az egység nagyon hatékony, mivel a papokkal együtt jelentős mértékben lendíti fel a morált, és segítheti a formációk haladását, mivel az egységek ritmusra vonulnak. Ez a leleményes egység nagyjából a szárazföldre korlátozódik, mivel a tengeri egységek a halászhajók, a szállítóeszközök és a gályák körében merül ki – tehát semmi túl radikális.
Új csavarral bővül a tüzérség, amely ágyúkból, mozsarakból és tarackokból áll. Nem csak a robbantás, hanem ezek és az íjászok képesek csak elpusztítani az ellenséges épületeket; a többi harci egység pusztán elfoglalni képes, ha az ellenség katonasága nincs jelen. Ezenkívül a parasztok és maga a tüzérség is elfoglalható, ha nem őrzöd kvázi egy regimentnyi emberrel. Van még egy hozzáadott lehetőség, amely elpusztítja az egységeket és az épületeket, mielőtt azokat elfoglalják, de ez kissé bosszantóvá válhat. 20 ember lehetett egy ágyú előtt, mögötte pedig 10, de ha valamelyik ellenségnek valahogy sikerül középen besurrannia, akkor elfoglalja azokat. Megérteném ezt, ha nem lennének egységek a közelben, de ha figyelembe vesszük, hogy van egy kis sereg körülötte, akkor nem igazán tudom, hogyan lehetne ilyen könnyen átvenni, amikor ilyen szerencsét nem adnak a játékosnak, amikor megpróbálják ugyanezt a számítógép tulajdonával kapcsolatban. Ez egy jó tulajdonság, de az egységek által biztosított védelmi terület túlságosan hibásnak tűnik.
Egy különös hibával is találkoztam: valahányszor mentettem egy játékot a kampány egyik sarkalatos pontja előtt, a történet nem halad előre, amikor visszatöltöttem. Különösen egy térképen, amikor mentettem, az ellenfél seregének kísérője elért a bázisom faláig, és amikor másnap betöltöttem a játékot, a történet nem indult be; csak állt ott, és nem válaszolt, bármit is tettem. Nagyon hosszú időt beleraktam a misszióba, és egy korábbi mentett ponthoz kellett fordulnom, ami jóval hátrább volt. Jelenleg nem láttam olyan javítást, amely ezzel foglalkozik, ezért legyél óvatos a mentés során.
Összességében a Cossacks: European Wars-nak vannak hibái, de kevés játék képes megfelelni annak a puszta izgalomnak, hogy 200 egység rohan egy megerősített dombra, mert ha tüzérség van ezen a megemelt terepen, az órákkal rövidítheti meg a kampányt. A játék tempója fantasztikus, a történetek érdekesek, és még a számítógép elsöprően kedvező esélye sem akadályoz meg abban, hogy tudni akard, mi fog történni a történet következő ívénél.
Grafika: 9/10
Bár úgy tűnik, hogy ez egy másik cím, amely a nagyobb felbontásra támaszkodva jeleníti meg a térkép nagy részeit apró, nyájszerű egységekkel, azonban ez a cím bizonyítja is, hogy csak azért, mert az egység nem nagy, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem is nézhetnek ki nagyszerűen. A színek élénkek, buja vizuális hangot kölcsönöznek a környezetnek, az egységek és épületek élénket a ragyogó dizájnukkal. A különféle nemzetiségeknek külön egységeik vannak, amelyek valóban változatosságot kölcsönöznek a számukra ahelyett, hogy ugyanazok lennének, csak a külön egységek különböznek egymástól. Mindegyikük kiválóan részletes egyenruhákkal, animációkkal rendelkeznek, amelyekkel így sokkal többnek tűnnek, mintha ágyútöltelékek lennének.
Dobos fiúk dörömbölnek, miközben a katonák ütemre masíroznak és megőrzik formációjukat, miközben átmennek a gabonamezőkön, és csak pikáik és muskétáik hegyeik látszódnak ki, mely alapján ágyútűz és rohamozó lovasság fogadja őket – ez valóban szép látvány. A képernyőn megjelenő egységek puszta száma egyszerre elképesztő, és csak ritkán látni belassulást; ennek ellenére az optimalizálás sokkal jobb, mint az elfogadható szint. Képzeld el, hogy 200 muskétás menetel, majd megáll, hogy támadó alakzatba alakuljon, hatalmas gályák lőnek a tenger felől, a tükröződésük a vízzel ringatózik, és szélük hatalmas darabjai repülnek szét, amikor egy torony megvédi a partvonalat. Ez a példa csak egy kis része a látottaknak, és nagyon szépnek tűnik.
A furcsa rész, amit a grafikával tapasztaltam, az, hogy a gyakorlásra és fejlesztésre szánt menük világos háttérrel rendelkeznek. Ez elsősorban annak a problémának volt köszönhető, hogy ha egy egység véletlenül a háttérben halad el, és tévesen oldalra kattintasz, akkor kiválasztod az egységet, és ha dupla kattintásként regisztrálódik (ahogyan azt az irányítás részben kifejtem) kiválaszthatod az egységek kis seregét, miközben te csak arra törekszel, hogy fejleszd az ágyúk gyártásának sebességét; egy egyszerű farostokkal kinéző háttér megoldotta volna ezt, és nagyon furcsa, hogy semmiféle védelmet nem állítottak be a háttéregységek ellen. A bosszantó találkozásokon túl a játékosokat néhány gyönyörű látvány és okos animáció várja, amelyek nagyon szemkápráztatóak.
Hangok: 8/10
A Cossacks: European Wars a legszebb zenéket tartalmazza, amelyet eddig játékban hallottam. Az összes darab nagyon hajlamos arra, hogy a végén dübörgő dobokkal épüljön fel egy olyan durranásban, amely valóban felpezsdíti a vért és nyálcsorgatásra ösztönöz egy hatalmas összecsapásért a harcmezőn. Volt néhány szám, amely hajlamos volt elhúzódni, de soha nem tartottak olyan sokáig, hogy feleslegesnek tűnjenek; a bemutatott kiváló minőség mellett azonban nagyon szerettem volna, ha több dalt hallgathattam volna meg. Annak ellenére, hogy remekül szólt, a zene hajlamos volt elnyomni a hanghatásokat, és a megfelelő hangerő mellett is úgy tűnt, hogy a muskéta és az ágyútűz hangjai lassan elhalványulnak a háttérben.
Eltekintve attól, hogy az effektek nem voltak elég hangosak, amiatt is komoly csalódás ért, hogy az egységek nem kaptak hang alapú visszajelzést. Figyelembe véve, hogy több százezer egység jelenhet meg a képernyőn, és hogy az egyes egységek saját hangjával bizonyos teljesítményproblémákat okozhat, láthatóan könnyűszerrel megkerülhető lett volna, ha a kapitányok kapják eme feladatot, miután ők irányítjuk a formációjukat. Még ezzel a javaslattal is láttam volna, hogy ezt nehéz megvalósítani – 16 nemzetiség jelenlétével és a játékosok számával -, de ez kissé zavarba ejtővé tette, és a világ nem tűnt olyan élénknek, mint lehetett volna.
Irányítás: 7,5/10
A szokásos egér- és menüvezérléssel a Cossacks: European Wars néhány furcsasággal és kisebb kellemetlenségekkel hátráltatja önmagát. Az egyik első dolog, amelyet észrevettem az első kampányon keresztül, az volt, hogy a szeretett Escape gomb nem hozta fel a menüt (F12 a megfelelő erre), és bár ez természetesen nem komoly hátrány, furcsának találtam, hiszen az ilyen játékokban ez már szabványnak tekinthető, ennek hiányában sokaknak eszébe sem jutott volna a megfelelőt megnyomni. Ez mindig kínos volt, mivel még azután is, hogy tudtam, melyik billentyűt kell leütnöm, megszokásból folyton megnyomtam az Escape billentyűt, és ez egy olyan kiigazítás volt, amelyhez sokkal több megszokás kellett, mint azt elképzeltem.
Az egyik legnagyobb problémám az volt, hogy amikor egy karaktert választottam, akkor nem feltétlenül kattintottam duplán az adott egységre, de mindig kiválasztotta az összes egységet, és mivel nincs hangfelismerés vagy mód, hogy tudjam mennyit választottam ki, egy nemrég kiképzett parasztot akartam küldeni fára vágni, de így követték azok is, akik az élelmet gyűjtötték. Most ez kisebb problémának tűnik, de figyelembe véve azt a gyors ütemet, amellyel tovább kell haladnod a királyságodban a túlélés érdekében, ez több küldetés során visszavetett, mivel az erőforrások folyamatosan kimerültek. Megkerültem ezt a problémát azzal, hogy egy kijelölési dobozt készítettem az egységek legyártásánál alkalmazott gyülekezési pont körül, de ez egy lépéssel tovább tartott, mint kellett volna, és olyan kérdésként áll fenn, amelyet meg kellett volna oldani. Ezen tényezők mellett a játék úgy játszható, mint a valós idejű stratégiai címek túlnyomó többsége, és nem szabad, hogy az új és a veterán játékosok számára túl sok bajt jelentsen.
Összességében: 8/10
Ez egy szolid cím, amely remekül néz ki, a hangok nagyszerűek és fantasztikus az egyjátékos kampány. Bár a számítógép korai lerohanása eltántoríthat néhány embert, azt ajánlom, hogy tartsák magukat addig, amíg azt nem látják, hogy ellenfeleik valóban ragyognak, miközben ötletes taktikával próbálják felülmúlni a parancsodat – ennek a pontnak az eléréséhez csak egy kis idő kell. Nagyon ajánlom ezt minden valós idejű stratégiai rajongónak, mivel epikus érzéke semmilyen más játékban lelhető meg, amivel eddig játszottam – mindazonáltal, miközben megőrzi addiktív jellegét és közben csak egy pokoli címmé válik.
Értékelések
Játékmenet: 8/10
Grafika: 9/10
Hangok: 8/10
Irányítás: 7,5/10
Összességében: 8/10
Értékelés: Kiváló
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent a The Entertainment Depot oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2001. május 11.
Cikk szerzője: Ryan Newman
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK