Néhány furcsaság és hiba ellenére a Cossacks II megragadja a napóleoni háborúk méltóságteljes vérengzését.
Mivel idén ünnepeljük a trafalgari csata 200. évfordulóját, úgy tűnik, hogy a napóleoni háborúk a szokásosnál is nagyobb figyelmet kapnak. Ilyen például a Cossacks II: Napoleonic Wars, a 2000-es Cossacks folytatása és a valós idejű stratégiai sorozat legújabb játéka. Bizonyos értelemben a Cossacks II az első nagyobb frissítést jelenti a franchise számára, mivel a játék grafikai megjelenése sokat frissült, és néhány jelentős új funkciót is kapott. A játékmenet azonban továbbra is összetéveszthetetlenül Cossacks marad, ami jó hír a franchise rajongóinak. Az újonnan érkezők viszont egy kissé furcsa, de élvezetes valós idejű stratégiai játékot fedezhetnek fel, amely a bázisépítés és a tankok rohamozása helyett az alakzatokra és a taktikára összpontosít.
A Cossacks II lehetővé teszi, hogy a napóleoni háborúkat a teljes pompás mészárlásban vívd meg. A hadviselés még sosem volt ilyen civilizált.
A Cossacks II-ben a korszak hat nagyhatalmának egyikét irányíthatod, és civilizált úriemberek módjára a nyílt csatatéren próbálhatod meg rendezni a nézeteltéréseidet. A játék egy egyjátékos kampányt tartalmaz, amely dramaturgiai okokból kissé lazán kezeli a tényeket, egy Battle for Europe kampányt, amely fordulóalapú és valós idejű elemeket egyaránt tartalmaz, valamint különféle skirmish és történelmi csatározásokat. A Cossacks II középpontjában azonban a valós idejű stratégiai csaták állnak, amelyek viszonylag változatlanok maradtak a korábbi játékokhoz képest.
Ha jobban belegondolunk, a Cossacks II egy valós idejű stratégiai játék a történelem rajongóinak. Ez egy nagy játék, a csaták hatalmas térképeken zajlanak, amelyeken falvak és városok vannak, amelyeket utak kötnek össze. Parasztok százai gyűjtenek nyersanyagokat és építenek különféle építményeket, miközben 120 fős alakzatok menetelnek ide-oda a térképen. Ahogy a való életben is, az utak stratégiai szempontból kritikus szerepet játszanak a hadviselésben, mivel ezek az egyetlen hatékony eszközei annak, hogy az embereket a térképen átvonuljanak. Így a kulcsfontosságú útkereszteződéseknél blokkoló pozíciókat hozhatsz létre, és igazi tábornagynak érezheted magad, amikor megpróbálod manőverezni a seregedet a térképen.
A Cossacks II harcai nagyon hűek a korszakhoz, így szórakoztató a csatatérre menetelni az alakulatokat, felsorakoztatni őket, és tüzelni az ellenségre. Végül is ez volt az a korszak, amikor a seregek nyílt terepen álltak, és addig váltottak tüzet, amíg az egyik fél össze nem tört és el nem menekült. A látszólagos egyszerűség ellenére valójában elég sok stratégiát kellett alkalmazni, különösen mivel a muskéták újratöltése több mint egy teljes percig tartott. Ha túl korán tüzelsz, az ellenség megfizettet veled, amíg az embereid az újratöltéssel vannak elfoglalva. Szerencsére az új színkódolt távolsági rendszer lehetővé teszi, hogy addig tartsd vissza a tüzet, amíg az embereid nem látják az ellenség fehér szemét, vagy ebben az esetben, amíg a piros zónába nem lépnek, ami hasznos a sortüzek hatékonyságának felmérésében. Az ellenfelek mesterséges intelligenciája változó, de általában elég jól megtalálja a szárnyadat, és megpróbál elcsalni, hogy elpazarolj egy sortüzet. Ha idő előtt tüzelsz, a számítógép nem sok időt veszteget arra, hogy kihasználja ezt a tényt.
Az új tartományrendszer teljesen új értelmet ad a “piros zónába való belépés” kifejezésnek.
A taktikai pozíciótól függően három különböző formáció közül választhatsz, és az embereid moráljával, valamint fáradtsági szintjével is törődnöd kell. Továbbá lovasság és tüzérség is a rendelkezésedre áll. A gyalogság jelenti azonban a hadsereged magját, így a harcok többségét, valamint a vérontás nagy részét is ez fogja végezni. Szerencsére a kimerült alakulatokat kivonhatod a csatából, hogy a legközelebbi baráti faluba küldhesd őket, ahol pótolhatják a veszteségeiket. Ha azonban egy alakulat túl sok veszteséget szenved, vagy túl sok morált veszít, összetörik és szétesik, ami azt jelenti, hogy végleg kiesik a harcból. A falvak elfoglalása is kritikus fontosságú, mivel ezekből származnak a játék különböző nyersanyagai, többek között a vas, az élelmiszer, a szén és az arany. Az élelmiszer és a szén különösen fontos, mert a sereged logisztikai szükségletei miatt ezeket a forrásokat biztosítani kell, különben a sereged éhen hal, vagy elfogynak a töltények. Sajnos, bárcsak ugyanez elmondható lenne az ellenségről is, mert az egyjátékos kampány során azt vettük észre, hogy az ellenség még azután is elég sokáig tudott harcolni, hogy minden utánpótlási forrástól megfojtották.
Korábban már említettük, hogy az egyjátékos kampány kicsit lazán kezeli a történelmi tényeket, és ez enyhe kifejezés. A kampányban egy brit tisztet irányítasz, aki megpróbálja megmenteni Istent, királyt és hazáját (a menyasszonyáról nem is beszélve) néhány lázadó, a franciákkal szövetséges nemestől. Az aljasok még odáig is eljutnak, hogy Londont ostromolják! A melodrámát félretéve, a kampány statikus vágóképeket és unalmas hangjátékot tartalmaz, és csak egy kitalált ok arra, hogy összefűzzön néhány küldetést, amelyek nehézsége a kihívástól a frusztrálóig változik. Sőt, az egyik olyan szörnyű taktikai helyzetben indít, hogy órákba telik, nem is beszélve a rengeteg mentésről és újratöltésről, mire a győzelemig jutsz. Sajnos a játékban nincs “könnyű” nehézségi fokozat, és az egyik furcsa furcsasága, hogy a “normál” a legkönnyebb nehézségi fokozat. És onnan már csak nehezebb lesz.
Persze, megpróbálhatod meghódítani Európát. És nem kell aggódnod a királyi haditengerészet vagy az orosz tél miatt.
Miután az egyjátékos kampányban elsajátítottad az alapokat, nekivághatsz a Battle for Europe kampánynak, amely egy olyan stratégiai réteget ad a játékhoz, mint amilyen a Medieval: Total War-ban is volt.. csak egyszerűbben. Hat nemzetállam egyikét irányítod, és elfoglalhatsz tartományokat, védelmet építhetsz, és mozgathatod a seregedet Európa térképén. Bár a fordulóalapú stratégiai réteg szép kiegészítő, egy kicsit hiányos, különösen, hogy nem veszi figyelembe a tengeri harcot, amely kulcsfontosságú szerepet játszott a napóleoni háborúk során. Ennek eredményeképpen Franciaország vagy bármely más hatalom számára lehetséges, hogy a La Manche-csatorna túloldaláról támadja meg Angliát, bár az erősen védett London elfoglalásához jelentős hadseregre lesz szüksége. A mélység hiánya is megkülönbözteti a Cossacks II-t a többi, fordulóalapú móddal rendelkező stratégiai játéktól, mivel csak egy sereghalmazt kapunk, amelyet a térképen tologathatunk, és az egyetlen rendelkezésünkre álló építési lehetőség a terület védelmének növelése.
A másik oldalról viszont a mélység hiánya gyors tempójú játékot eredményezhet, különösen azért, mert a valós idejű csaták másképp alakulnak, mint az egyjátékos kampányban. Az őrlődő, kimerítő csaták helyett a csaták viszonylag gyorsak, hiszen a fő feladatod általában az, hogy megtörd az ellenség harci kedvét. Ebben segít, hogy a logisztika is nagy szerepet kap a csaták során. A csatába például csak azokkal az erőforrásokkal indulsz, amelyeket a fordulóalapú rész során gyűjtöttél össze. Ez azt jelenti, hogy kritikus hiányokkal találkozhatsz, amelyek megbéníthatják a seregedet. Ha nincs szén, a sereged nem tud lőni. Ez azt is jelenti, hogy kulcsfontosságú területeket akarsz majd elfoglalni az ellenségtől. Ha például elfoglalod valakinek a széntermelő területeit, akkor az illetőnek nehéz dolga lesz veled szemben a csatatéren.
A többjátékos módok is kínálnak néhány érdekes módot, például a Land War, amelyben a világ minden tájáról érkező játékosok Európa térképén harcolhatnak nemzeti területekért. Egyszerűen csak válassz ki egy nemzetet, amelyet megtámadsz, és máris egy hasonló ellenféllel kerülsz szembe, a te és az ellenfeled rangjai alapján. Ha megnyered a csatát, akkor az adott nemzet egy kis darabját elnyered az országodnak. Ha ezt több száz mérkőzéssel megszorozod, akkor végül egy játékoscsoport megpróbálhat egy egész nemzetet meghódítani.
Eközben a Cossacks II hagyományos csetepaté csatákat kínál, amelyeket fej-fej mellett vagy csapatban játszhatsz. Csapatban játszani szórakoztató lehet, különösen azért, mert a munka egy részét átadhatod a csapattársadnak; az egyikük a termelést és az építkezést intézheti, míg a másik a seregeket irányítja. A nagy csetepaté játékok azonban nagyon-nagyon sokáig tarthatnak, különösen, ha mindkét félnek sikerül védelmet és nagy seregeket kiépítenie. Sajnos a Battle for Europe kampányt nem lehet többjátékos módban játszani, így főleg a csetepatéra, a csatákra és a szárazföldi háborúra korlátozódik.
A játék prezentációja elég sokat javult az elődökhöz képest. A 2D-s grafikus motor megmaradt, de továbbfejlesztették, és sokkal színesebb és gazdagabb a megjelenése, mint korábban. A tervezők ezúttal sokkal nagyobb színpalettából meríthettek, így a terep sokkal organikusabbnak és természetesebbnek hat, nem pedig szürkének és egyszínűnek, mint a korábbi játékokban. Eközben, bár az alakzatok és az embereid jól animálódnak, azt kívánod, bárcsak ráközelíthetnél és közelről is megvizsgálhatnád őket. Sajnos a játék eléggé korlátozott zoomolási lehetőséggel rendelkezik, és míg a térkép stratégiai szempontból való áttekintéséhez ki tudsz zoomolni, addig a nagyítás nem lehetséges. A Cossacks II azonban egy szép húzás, hogy a játék tele van orosz napóleoni háborút bemutató videoklipekkel, amelyek egy kis ablakban játszódnak le, hogy képet adjanak arról, milyen is volt a tényleges katonáskodás. A változatosság azonban nem túl nagy, és a játék újra és újra ugyanazokat a klipeket játssza végig. De legalább nem tolakodó. Ugyanez nem mondható el a túlságosan bombasztikus, szintetizált zenekari zenéről, amely úgy belopja magát a fejedbe, mint egy rossz dal a rádióban.
A játék a 2D-s motor ellenére remekül néz ki, hiszen kicsit olyan, mintha egy festmény kelne életre. Kár, hogy nem tudsz ráközelíteni, hogy megvizsgáld.
A Cossacks II-t néhány apró hiba is sújtja, és időnként összeomlik vagy lefagy. Még frusztrálóbb probléma, hogy bizonyos mentett játékok betöltése a játék összeomlását okozhatja, ami azt jelenti, hogy vagy vissza kell térned egy korábbi “működő” mentéshez, vagy újra kell kezdened egy küldetést. A sok szívfájdalom elkerülése érdekében a legjobb, ha nem egy univerzális mentést, hanem több különböző mentési fájlt használsz, mert ha az megsérül, akkor újra kell kezdened.
A Cossacks II-ben a hadviselésnek van egyfajta formalitása, és ez egy élvezetes, statikusabb tempójú játékot eredményez, mint a legtöbb más valós idejű stratégiai játék, amely alapvetően kattintásfesztivál. A játék elég sok szabadságot vállal, de összességében jó keveréke a játékmenetnek és a történelmi pontosságnak, bár egyik irányba sem megy túlzásba. Ha tehát rajongsz a korszakért, mindenképpen érdemes megnézni a Cossacks II-t.
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent a GameSpot oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2005. április 26.
Cikk szerzője: Jason Ocampo
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK-1, LINK-2