Kritika a WorthPlaying-től

A Cossacks II-ben a játékosok hat 19. századi nemzet egyikét irányíthatják, miközben háborúznak, szövetségeket kötnek, és azon dolgoznak, hogy gazdaságilag és katonailag legyőzzék ellenfeleiket, hogy Európa domináns hatalmává váljanak. A továbbfejlesztett 3D-s grafikus motorral, több mint 150 egységtípussal és egy realisztikus csapatmorál rendszerrel a “Cossacks II: Napoleonic Wars” kihívást jelent a fotelcsászároknak, hogy bizonyítsák rátermettségüket, miközben történelmi és történelmi ihletésű csatákat vívnak epikus léptékben.

Előfordul, hogy találkozol egy olyan címmel, amelyről tudod, hogy jó, de egyszerűen kívül esik azon, amit igazán élvezni tudsz. Ezt tapasztaltam a Cossacks II: The Napoleonic Wars játék során. A játék a legtöbb szempontból jól kivitelezett, de valahogy nem volt számomra a megfelelő “illeszkedés”.

A Cossacks II a napóleoni háborúkba helyez téged, ahol különböző küldetések parancsnokságát kapod, amelyek közül néhány valós történelmi csatározásokon alapul, és amelyekben megpróbálod meghódítani (vagy megvédeni) Európát. A játék több szempontból is igyekszik hű maradni a történelemhez, az egységeket és a technológiákat meglehetősen szűk körre korlátozza. Ez némileg bosszantó lehet az átlagjátékos számára, de az adott történelmi korszak rajongóinak aranybánya lesz.

A Cossacks II alapvetően egy valós idejű stratégia, és a legtöbb elvárt funkció megtalálható benne. Építesz kaszárnyát és akadémiát, hogy katonákat és tiszteket termelhess, raktárakat, hogy a parasztjaid gyorsabban gyűjthessék a nyersanyagokat, stb. Ebben az értelemben a Cossacks II nem különbözik a hagyományos RTS-ektől, bár a technológiai fája sokkal szűkebb, mint a legtöbb más játéké, ami annak köszönhető, hogy egy adott korszak szimulációjára tervezték, ahelyett, hogy az emberi történelem széles területét lefedné.<

A szimuláció talán a kulcsszó a Cossacks II esetében, és ez a harci modellben jobban megmutatkozik, mint bárhol máshol. Például a harcoló egység nem egyetlen muskétás, hanem inkább egy muskétásokból álló alakulat. Az egységek gyártásakor ahelyett, hogy a kaszárnyánál a gombra kattintva egyetlen egységet gyártanál, “bekapcsolod” az egységgyártást, és a kaszárnya addig gyártja őket, amíg az erőforrások el nem fogynak, a népességhatárt el nem éred, vagy ki nem kapcsolod a gyártást. Amint összeállt egy kellően nagy (a mi muskétásaink esetében 120) egységcsoport, alakzatba szervezed őket. Ezután kiegészítheted a formációdat olyan egységekkel, mint tisztek, zászlósok stb. amelyeknek az a hatásuk, hogy javítják a formáció morálját.

A morál akkor kerül a játékba, amikor a tényleges harcba lépsz, valamint a csapatok mozgása során a térképen; ha túl sokat kell gyalogolnod az embereidet, elfáradnak, ami rossz morálhoz vezet. Amint elfoglaltad a helyed, a csapataidnak alapvetően két lehetőségük van a harcra, a távolsági (a muskétáiddal lövöldözve) és a közelharc (szuronyokkal). A távolsági lehetőségen belül ágyúk is vannak, de ezekről majd később. A lassan töltődő muskétákkal addig vársz a tüzeléssel, amíg az ellenség közel nem ér, de lehetőséged van arra, hogy az egész csapatodat egyszerre tüzelésre utasítsd, vagy sorban tüzeljenek (minden alakzatban három sor van).

Itt talán a játék nem felelt meg az ízlésemnek. A célod a harcba indulva nem annyira az ellenség kiirtása, mint inkább az, hogy megtörd a lelküket, és arra késztesd őket, hogy felbomoljanak és visszavonuljanak. Ez persze azt jelenti, hogy az ellenség ugyanezt próbálja megtenni veled, és valahogy irritált, hogy a 120 fős csapataim megfordulnak és elfutnak a hegyekbe, amikor én abszolút odaadást és engedelmességet várok az RTS csatlósaimtól. A morál itt jön a képbe, mert minél magasabb a század morálja, annál valószínűbb, hogy kiállnak és tovább harcolnak érted. Ahogy mini-feladatokat teljesítesz a seregeddel, az aprónak induló térkép egyre bővül, és több feladatot ad a csapataidnak.

Grafikai szempontból a játék elég szép; az egységek jól animáltak és letisztultak. Az utakon haladva a csapatok oszlopokban kígyóznak, akárcsak a régmúlt idők valódi csapatai. Amikor harcra sorakoznak fel, ugyanúgy forognak és tekeregnek, mint egy igazi hadsereg, amikor menetgyakorlaton vesznek részt. Az utasításokat szóban és szövegesen is megadják, és a képernyő bal felső sarkában található boríték ikonokra kattintva könnyen áttekinthetők. A hangok meglehetősen élesek; a csapatalakzat dübörgése, ahogyan a csapatok kirakják a muskétáikat, nagyon is úgy hangzik, ahogy kell, kiegészítve a robbanó feketepor hullámzó hullámával.

A játék legbosszantóbb része a betöltési idők örök kísértete. Elismerem, hogy a számítógépem kezd egy kicsit elavult lenni, de ahhoz, hogy olyan címeket, mint a World of Warcraft, gond nélkül és meglehetősen gyors betöltési időkkel játsszon, még megfelel. A Cossacks II esetében azonban a játék ikonjára való dupla kattintástól a játék betöltéséig és a játékra való felkészülésig akár 10 perc is eltarthat, ami rendkívül frusztráló tud lenni.

Összességében azt kell mondanom, hogy a Cossacks II: Napoleonic Wars jól felépített, csak néhány hiba (nevezetesen a betöltési idő) van benne, de nem ajánlom bárkinek. Inkább a történelmi újrajátszó rajongóknak készült, mint a hétköznapi játékosoknak, de az újrajátszás megszállottak számára ez a játék könnyen lehet, hogy az év kedvencének jelöltje lesz.

A történelmi rekonstrukciókkal, a pontosságra való odafigyeléssel és a rengeteg információval a Cossacks II: Napoleonic Wars, bár egy szilárd cím, túlságosan megterhelő lehet az alkalmi játékosok számára. Másrészről viszont a cím valóságos kincsesbánya a történelemrajongók, az adott korszak kedvelői, vagy azok számára, akiket egyébként érdekel, hogyan zajlottak a háborúk az emberiség történelmében.

Értékelés: 7.0/10