Ha van valami, amit ki nem állhatok, az az iskolai udvari bántalmazás. Általában nincs intelligenciájuk, de ezt nyers erővel pótolják, és az életcéljuknak azt tekintik, hogy minél több véres orrot okozzanak. Miért léteznek a zsarnokok? Ezt a kérdést a modern társadalomnak kell megválaszolnia – és talán egy pszichológusnak. De léteznek, és mindig is léteztek a történelem során. Valójában a történelem egyik legnagyobb zsarnoka (aki állítólag a termetének hiánya miatt lett azzá) a “kis termetű” francia Napóleon volt.
Ezzel el is érkeztünk a jelen kritika témájához, a Cossacks II: Napoleonic Wars-hoz. Az eredeti Cossacks egy kritikusok által elismert RTS cím volt, amelynek legfőbb egyedi értékesítési pontja az volt, hogy a hihetetlenül jól kidolgozott játékmotornak köszönhetően rengeteg egység volt egy időben a képernyőn. Nyilvánvalóan ezen a különleges tulajdonságon nem sok változtatni való van, és itt gyakorlatilag nincs is semmi változás, amiről beszámolhatnánk. Ugyanaz az izometrikus nézőpont megmaradt, de a játék esztétikailag sokkal kellemesebb, mint az első cím, különösen a terep sokkal “organikusabbnak” tűnik, mint az előző cím általános és ismétlődő háttere.
Bár az izometrikus nézőpont meglehetősen elavultnak tűnhet, különösen a Total War-sorozat megmutatta, hogy a 3D-s motor nagy pontossággal használható, és teljesen elképesztően néz ki, azt lehet mondani, hogy a 3D hiánya pusztán a játékosok javát szolgálja. A képernyőn megjelenő rengeteg egység miatt egy állandóan finomhangolást igénylő kamera elég nagy hátrányt jelenthet – ezt a tényt a beállított izometrikus nézőpont teljesen kiküszöböli. Bár ez nem jelenti azt, hogy az egységeid nem mutatnak nagyfokú részletességet: ha ráközelítesz, a képernyőn megjelenő hadigépezeted egyenruhában menetel, fegyverrel lő, és hihetetlenül részletes animációval vesz részt a csatákban.
A régi RTS-címekhez hasonlóan kezdetben számos parasztot irányítasz, akik az irányításod alatt különböző nyersanyagokat gyűjtenek és különböző építményeket építenek, hogy segítsenek neked az utadon. Bár ez a bizonyos kis játékmenet egy kicsit régimódinak tűnhet, különösen a különböző címek alternatív útvonalakat mutatnak be, magában hordoz egy kis stratégiát – egészen addig a pontig, amikor már annyi paraszt gyűjti az erőforrásokat, hogy alig kell rájuk pillantanod, mivel több “pontot” gyűjtenek, mint amennyit valaha is remélhetsz.
De a harc az, amit a Cossacks mindig is a legjobban csinált, és itt sincs ez másképp. Akárcsak a korabeli csaták, a legtöbbjük hatalmas alakzatokból áll, amelyek egymást lövik, amíg az egyik erő olyan nagy számban veszít, hogy megfordul és elmenekül. Szerencsére ez elég mély stratégiát tartogat, különösen a színkódolt távolsági rendszerrel, amely megmutatja, hogy a lövéseid mekkora kárt okoznak egy adott alakzatnak. Mivel az akkori fegyverek nagyon, nagyon messze voltak a manapság megszokott gyorstüzelő monstrumoktól, ha lövést adsz le, mielőtt az ellenség elég közel kerülne ahhoz, hogy a teljes erejét megérezze, a mesterséges intelligencia több mint képes lesz ezt a saját előnyére használni, és leszedni az embereidet, amíg azok újratöltik. Hatalmas elégedettségérzetet ad, amikor a taktikai tudásodat felhasználva hatalmas számban irtod az ellenfeleidet – különösen a többjátékos módban. A legtöbb RTS-címmel ellentétben nem tudsz egyszerűen gyors tempóban kattintgatni a támadni kívánt ellenfelekre, és reménykedni a legjobbakban. Itt minden sokkal egyenletesebb tempóban zajlik, sokkal inkább a műfaj stratégiai alapjainak megfelelően.
A Cossacks 2 egyik hatalmas hátránya a játék számos összeomlása volt. Hogy lesz-e javítócsomag, mire ezt a kritikát olvasod, még nem tudni, de én elég sok PC-összeomlást szenvedtem el – nem csak játék közben. Azt is el kellett viselnem, hogy a mentések néha teljesen tönkrementek, így nem maradt más választásod, mint újraindítani azt a trükkös küldetést. Egy tanácsot javaslok, amit érdemes megfogadni, hogy több mentési játékot is tartsunk meg – minden esetre.
Sok mindent lehet szeretni a Cossacks 2-ben. A lassú, módszeres taktikai játékra való hagyatkozás, ahelyett, hogy a dolgok aszerint alakulnának, hogy ki tud a leggyorsabban kattintani az egérgombra, hihetetlenül szilárd szinten van megvalósítva, és nagyon kevés panaszra van okunk. Ez a cím nem a Command and Conquer rajongóknak szól, akik gyors tempójú akcióra vágynak – még akkor sem, ha sok közös vonása van a műfaj atyjával. Néhány technikai hiba ellenére a Cossacks 2 különösen ajánlott azoknak, akik beleszerettek az eredeti varázsába. Csak számítsatok arra, hogy az agyatok sokkal nagyobb munkát kap, mint a ravasz ujjatok.
Pontszám: 7
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent az AltGaming oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2005. április 30.
Cikk szerzője: Chris Pickering
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK