Kritika a The Zero Review-tól

Miről beszélsz?’ siránkozott Lukashka. ‘Természetesen át kell mennünk a középső kapun.

Képzeljük el, hogy 2003-ban járunk. Egyszerűbb idők voltak, amikor a 9800 Pro volt a piac vitathatatlanul legjobb grafikus kártyája a maga 128 MB memóriájával, és a Valve kiadta a Steam legelső stabil verzióját. A PC-s játékok világa egészen másképp nézett ki, mint ma. WarCraft III: The Frozen Throne, Homeworld 2, Command & Conquer Generals: Zero Hour és a Rise of Nations is megjelentek az év folyamán. Az Age of Mythology és a Stronghold: Crusader az előző évben, a Warhammer 40,000: Dawn of War pedig az azt követő évben jelent meg. Ez volt az az időszak, amikor a stratégiai játékok voltak a királyok, amelyek néhány évvel korábban érték el népszerűségük csúcspontját, majd lassan elsodródtak és átadták helyüket más műfajoknak, amelyek könnyebben elérhetőek voltak a konzolokat és az általuk kínált előnyöket kedvelő játékosok növekvő száma számára.

A mai játékvilágban egy RTS megjelenése már némiképp újdonságnak számít. Ugyanolyan nosztalgikus visszahívásnak tesz eleget, mint sok Kickstarter-kampány, amely a régmúlt idők élményét ígéri, miközben hű marad az iparág mai technológiájának hatóköréhez.

A Cossacks 3 egy ilyen játék.

A JÓ

Ha egyáltalán rajongsz a valós idejű stratégiai játékokért, és az a fajta ember vagy, aki sajnálja a népszerűségük csökkenését, és a taktikai játékokkal való helyettesítésüket, akkor a Cossacks 3-ban otthonosan fogod érezni magad. A GSG Game World, felismerve, hogy rajongóik inkább az eredeti Cossacks visszatérését, mint annak folytatását akarták, úgy döntött, hogy a Cossacks 3 technikailag egy remake. Ennek ellenére sikeresen sikerül megragadni a 2000-es évek elejét, és egy élvezhető palackba zárni, különös figyelmet fordítva arra, hogy hű maradjon az eredeti játékhoz anélkül, hogy túlzottan leegyszerűsítené vagy egyszerűsítené azt.

Amit a Cossacks 3 kitűzött célul, azt nagyon jól csinálja. Nevezetesen, ez egy olyan játék, amely megpróbálja megéreztetni a nagyszabású csatákat a muskéták és a puskapor korában. Ez elsősorban egy stratégiai játék, amely a harc művészetének tökéletesítésére törekszik, és ezt számos egyedi módon teszi. Egyrészt nagy hangsúlyt fektet a nagyszámú egység létrehozására, amelyeket ezredekbe csoportosítanak, amelyeknek további előnye, hogy különböző formációkba – sorba, oszlopba és négyzetbe – helyezhetők, amelyek különböző helyzetekben különböző előnyöket kínálnak. A négyzet például optimális a védekezéshez.

AMIT A COSSACKS 3 KITŰZÖTT CÉLUL, AZT NAGYON JÓL TESZI.

Ez a formációs mód szorosabb ellenőrzésre ad lehetőséget, ha már eljutottunk a harcokig. Egy olyan játékban, ahol a harcokban részt vevők létszáma találkozásonként elérheti a több ezer főt, hálás leszel, hogy ez a funkció létezik, amellyel elsimíthatod a játékmenetet, és átgázolhatsz az egész káoszon.

Ráadásul ez egy olyan játék, amely a fent említett taktika mellett a stratégia kielégítően mély aspektusát is kínálja. Az épületek, amelyeket vagy a gyalogsági egységek foglalhatnak el, vagy tüzérséggel vagy tüzet használó egységekkel pusztíthatnak el, némi választási lehetőséget kínálnak arra, hogy mit tegyenek az ellenséges bázissal, ami eltávolodik a műfaj más játékai által kínált hagyományos felperzselt föld taktikától. Ha pedig a játékos úgy marad életben, hogy evakuálja a parasztjait az előrenyomuló ellenség elől, a bázis újjáépítése nehéznek bizonyulhat, mivel a legtöbb épület ára valóban emelkedik, ahogy egyre több és több épül. A második vagy harmadik városközpontod mindig többe fog kerülni, mint az első, és ha figyelembe vesszük, hogy az élelem folyamatosan csökken, amíg a parasztok gabonát nem aratnak, hogy elkerüljék az éhezést, ez néhány igen érdekes forgatókönyvhöz vezethet, amelyek potenciálisan lejátszódhatnak.

A nyersanyagokat a műfajra jellemzőnél szélesebb körben is felhasználják. Bár elsősorban a játékosok bázisának bővítéséhez és a hadseregük létrehozásához szükséges nyersanyagokat szerzik be, egyes nyersanyagok – nevezetesen a vas és a szén – harc közben is elfogynak. Ha a kettőből a készleted alacsony, akkor a muskétásod, a dragonyosod és az ágyúid nem fognak tüzelni az ellenségre, amit a játék azzal indokol, hogy nincs elég eszközöd a lőszer előállítására. Hasonlóképpen, zsoldos egységek is rendelkezésre állnak, és folyamatosan elszívják az aranyadat, amíg vagy fel nem oszlanak, meg nem ölnek, vagy el nem fogynak. Ha ez utóbbi történik, akkor fellázadnak ellened, ilyenkor remélned kell, hogy elég erőd van ahhoz, hogy ellenállj nekik.

EZ EGY OLYAN JÁTÉK, AMELY A FENT EMLÍTETT TAKTIKA MELLETT A STRATÉGIA KIELÉGÍTŐEN MÉLY ASPEKTUSÁT IS KÍNÁLJA..

Mindez egy csodálatosan tömör – bár kissé hosszú – oktató kampányba csomagolva, amely a legtöbb esetben alaposan megérteti a játékosokkal a játék mechanikáját anélkül, hogy túlterhelő lenne. Hihetetlenül megközelíthető a sorozat újonnan érkezők számára, amit őszintén úgy érzem, hogy a CSG Game World-nél prioritásként kezeltek. Az azonban, hogy mennyire hatékony az érdeklődés felkeltésében azok körében, akik nem rajonganak a sorozatért vagy a műfajért, még nem derült ki. Ennek ellenére a fejlesztők jó munkát végeztek a korszak elérhetővé tételében, amit igazán megérdemel, különösen akkor, ha a szóban forgó játék meglehetősen sűrű tud lenni.

Az animációk nagyrészt telitalálatnak számítanak, de többször is azon kaptam magam, hogy élvezem azokat az apró figyelmességeket, amiket hozzáadnak a játékhoz. A kompok aktívan leeresztik a rámpáikat, hogy a katonák dokkolhassanak, a dobosok csak akkor ütik a kezüket egy dallamra, ha mozognak, és füstfelhők gomolyognak fel, amikor az ágyúgolyók becsapódnak az ellenfél építményeibe. A “mozgás és támadás” parancs kiadása arra készteti a pikásokat, hogy menetelés közben leeresszék a fegyvereiket, ami nagyszerű! Az egységek egyenként elég részletesek ahhoz, hogy egy pillantással megállapíthassuk, hogy mik azok. De bár elég jól néznek ki, önmagában semmi sem látványos. Az egyes modellek a legjobb esetben is rendben vannak, de amikor minden összeáll, elég jól néz ki ahhoz, hogy a legtöbb grafikára fogékony embernek tetszeni fog. Csak arra ne számítson, hogy játék közben a next gen technológiától el lesz ájulva.

A Cossacks 3-ban van mit szeretni, különösen, ha a műfaj rajongója vagy. Minden, amit egy RTS-től elvárhatsz, megtalálható benne. Tisztességesen néz ki, és pontosan úgy érzi magát, ami őszintén szólva elég ahhoz, hogy azt mondjam, a legcsekélyebb elvárásaim is teljesültek. A játéknak azonban sikerült elég mélységet, összetettséget és élvezetet beletenni, hogy úgy gondoljam, hogy érdemes időt befektetni, különösen az idősebb testvérekhez képest. A harc jó érzés, a gazdasági menedzsment pedig pont akkora kihívást jelent, amekkorának lennie kell. A felszínen a Cossacks 3 mindent jól csinál.

A felszínen.

A ROSSZ

Hú, fiú. Hol is kezdjem.

A Cossacks 3-mal az a helyzet, hogy egy termeszdomb. A termeszdombok igazán lenyűgözően néznek ki. Ha belegondolsz, már az is lenyűgöző, hogy úgy léteznek, ahogy léteznek, mivel egy számukra ellenséges környezetben épültek. Ugyanilyen reakciót váltott ki belőlem, amikor megtudtam, hogy 2016-ban egy old-school RTS-t adnak ki. De a probléma az, hogy a lenyűgözöttség általában elég ahhoz, hogy az ember kíváncsiságát felkeltse, így belenéz. És ekkor rájössz, hogy hemzseg a hibáktól.

Rövid ideig játszottam a megjelenés előtti bétával, mielőtt egy első napi javítást dobtak be, hogy enyhítsenek néhány problémán – például azon, hogy a játék két zeneszámának kakofóniája egyszerre szólt egymás fölött. És bár igen, a játék javult, még mindig… nos, egy termeszdomb. Parasztok, akik nem követik a parancsokat, hiába kattintok rájuk, egy olyan hiba, amikor a “szünet” képernyő időnként felugrik, és nem találok módot arra, hogy ezt megkerüljem, eltekintve egy korábbi mentés újratöltésétől, törött szövegsorok (“Egy támadó mozdulat végrehajtásához nyomja meg a %hotkey|unit|attack%”), grafikai hibák, amikor a felhő tükröződései a vízen átcsúsznak rajtuk, amikor a kamerát pásztázzuk… a lista folytatható. Én elég szerencsés voltam ahhoz, hogy ezeket nem tapasztaltam és asztali összeomlást sem játék közben, de más felhasználók is beszámoltak erről, így ez valami más, amit figyelembe kell venni. Nem mennék olyan messzire, hogy azt mondjam, hogy úgy érzi, mintha egy béta játék, hogy lökte ki az ajtón, de a puszta hibák száma azt jelzi, hogy a termék rendkívül durva a szélek körül, igényes néhány finomhangolás és néhány polírozás.

ÉS EKKOR VESZI ÉSZRE, HOGY HEMZSEG A BOGARAKTÓL.

Őszintén szólva, az egyik dolog, amin feltétlenül finomhangolásra és csiszolásra van szükség, az az ellenséges mesterséges intelligencia. Néha nevetségesen ostoba tud lenni. Az én diadalom egy teljes győzelem volt négy másik ellenféllel szemben egy szigeti térképen, ahol a jachtokból és gályákból álló flottám folyamatosan, mindenféle ellenállás nélkül bombázta mindegyikük partvonalát. Stratégiai szempontból zseniális húzás volt, hogy az ellenségeim seregei mind megállták a helyükön, és csak kissé mozdultak el, hogy eltávolodjanak… kivéve a lovasságot, amely úgy gondolta, hogy okos dolog megtámadni a csatahajókat, és a partvonalon állni, amíg azok közelharci távolságba nem hajóznak. De nem tették. Mondanom sem kell, hogy nagyon könnyű volt elfoglalni az ellenségem megfelelő városközpontjait anélkül, hogy seregem lett volna a védelmükre. És a folyamat még mindig egy órába telt… amiért megkaptam az “Angelic Patience” teljesítményt, amit egy egyórás, véletlenszerű térképes játék befejezéséért kaphat valaki. Milyen találó a neve.

Ó, és említettem már, hogy ennyi idő alatt a három ellenfelem közül csak EGY épített kompokat és halászhajókat?

Hogy igazságos legyek, egy olyan játékban, ahol a haditengerészet nem tényező, a számítógép még a legalacsonyabb nehézségen is elfogadható kihívást jelent. Csak ne várd el tőle, hogy a legokosabb döntéseket hozza. Ez elég ahhoz, hogy néhány játékot itt-ott érdemes legyen játszani, de amikor rossz döntéseket hoz, akkor azok a rossz döntések nagyon is kiemelkednek. Összességében elég sok kívánnivalót hagy maga után, ami tényleg szégyen, tekintve, hogy mennyire létfontosságú egy ilyen műfajú játék számára. Az “elég kompetens a legtöbb helyzetben” nem igazán olyasmi, amire egy RTS készítésekor törekedni kellene.

[A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA] A LEGTÖBB HELYZETBEN ELÉG HELYTÁLLÓ” NEM IGAZÁN OLYASMI, AMIRE TÖREKEDNI KELLENE, AMIKOR EGY RTS-T KÉSZÍTESZ.

Szerencsére a kampányok elég erősen szkripteltek ahhoz, hogy ezt a problémát elkerüljük. Sajnos ez egy újabb problémasorozatot nyit meg, mivel a kampányok a legjobb esetben is középszerűek. Ez nem azt jelenti, hogy unalmasak, vagy rossz üteműek, vagy egyszerűen csak nem szórakoztató játszani… semmi ilyesmi. A probléma az, hogy a kampányok hasznosak – ami szórakoztató, de nem emlékezetesek. Hiányzik belőlük bármiféle igazi varázs vagy olyan erős élmény, ami maradandó benyomást hagyna a játékról. Soha nem fogok olyan szédítő nevetéssel távozni a Cossacks 3-ból, mint amit egy olyan sor hagy maga után, mint a “Rajtad nevetünk, Red!”, vagy valami olyan lenyűgöző, mint a “Vezető nélkül vagyunk. Skócia halott királyának nincs örököse”. Nincs benne semmi komolyság vagy igazi báj, ami nagy kár, mert úgy érzem, hogy a kampány ebből a szempontból valami igazán különleges lehetett volna, hiszen ez egy olyan történelmi korszak, ami sok ilyen pillanatra ad lehetőséget. Van némi újrajátszási értékük abban az értelemben, hogy a GSG Game World olyan párbeszédopciókat tartalmazott, amelyek látszólag játékmenetbeli változásokat kínálnak a döntéseidtől függően, de ezek egyáltalán nem hagynak igazán maradandó változást a játékmenetben. Ez egy szép ízléses húzás, de igazából ennyi.

Vannak más, kisebb dolgok is, amelyek kicsit lehúzzák a játékot, bár semmi túlságosan megrázó. A technológiák kutatása nem ugyanúgy áll sorba, mint az egységeké, annak ellenére, hogy mindet ugyanabban az épületben gyártják. Ez azt jelenti, hogy ha nagyszámú katonát állítasz elő, és kutatsz egy támadási fejlesztést, akkor a technológiai sorbanállás leállítja az összes termelést, és azonnal kutatni kezd, ahelyett, hogy a már kiválasztott egységek mögé sorakozna fel.

Nagy hiányosság viszont a játékban a diplomáciai lehetőségek hiánya – a’la Age of Empires II vagy Rise of Nations. Történelmileg ez az időszak egyfajta aranykor volt a diplomácia és a nemzetállamok megalapítása terén, ami maga is megalapozta a modernkori nemzetközi kapcsolatokat. Ennek a játékba való átültetése egy olyan funkció lett volna, amit szerintem üdvözlendőnek tartanának, annak ellenére, hogy a játék elsősorban a nagy csatákra koncentrál, és kevésbé az olyan dolgokra, mint a gazdasági menedzsment és hasonlók.

Mindent egybevetve, ez egy durva élmény. Nagyon vékony a határvonal aközött, hogy hű maradjunk az eredeti játék szívéhez (egy 16 évvel ezelőtt megjelent játék, ne feledjük), és figyelmen kívül hagyjuk a játék új fejlesztéseit, amelyek a műfaj egészét tekintve emelték a lécet. Úgy érzem, hogy míg a Cossacks 3 valóban fantasztikusan teljesíti az előbbit, az utóbbit illetően tényleg a határokat kellett volna feszegetnie. Jelen állás szerint azonban ez egy hibás játék, amin még sokat kell dolgozni ahhoz, hogy tényleg fel tudjon nőni, de átkozott legyek, ha azt gondolom, hogy nem végez jó munkát, hogy belülről meleg és nosztalgikus érzéseket keltsen bennem egy elhanyagolt műfaj iránt, amit már régóta sirattam.

MINDENT EGYBEVETVE, EZ EGY DURVA ÉLMÉNY.

HAZAVIHETŐ

A Cossacks 3-ban megvan a lehetőség, hogy nagyszerű játék legyen. Tényleg az. Semmi alapvető hiba nincs benne, mivel a legtöbb panaszom olyan dolgok, amelyeket némi idővel és erőfeszítéssel ki lehet csiszolni. Technikailag egy kicsit kusza, de van benne elég szilárd mag, hogy még a hibák és a meglehetősen hektikus kiadás ellenére is nagyon élveztem a játékkal töltött időt.

Ez egy olyan játék, amely nagyon is egy szerelmes levél a múltnak, mivel megpróbálja megnyitni a videojáték-rajongók új generációja előtt, mindezt úgy, hogy közben nem ragad bele a korlátozó tervezési döntések vagy a népszerű trendek kiszolgálásának mocsarába, hanem olyan projektként jelenik meg, amelyet egy felelős stúdió akart készíteni. És ez nagyrészt sikerült is nekik. Persze, a játék elnagyolt, és feltétlenül javításra szorul, de már most is elég sok mindent bemutattak ahhoz, hogy élvezhető élményt nyújtson. Nem biztos, hogy bárkinek ajánlanám, aki most kezd bele a valós idejű stratégiai játékokba, mivel szerintem vannak sokkal jobb “belépő” játékok, amelyek könnyen elérhetőek. De annak, aki sok háború veteránja sok csatatéren, és tényleg vissza akar térni a régi formájához, a Cossacks 3 tényleg megfontolandó, még a sok problémával együtt is, ami sújtja.

Időnként nagyon nehéz élmény, de ha túl tudsz lépni a játék durva élein, akkor egy igazán kifizetődő old-school RTS vár rád. Néhány javítással nagyszerű lehet. Egyelőre tisztességes szórakozást nyújt, és ajánlom, ha kíváncsi vagy, vagy ha rajongsz a műfajért.

További képek a kritikából: