Misszió leírása:
1676 végén a Nemzetközösség és a törökök tűzszünetet írtak alá: a Żurawno-i paktumot. Sobieski János minél gyorsabban véget akart vetni a háborúnak, mert a Szejm nem tudott pénzt szerezni, a hadsereget pedig így a király személyes forrásaiból működtették. Ráadásul a nemesek csak akkor mentek volna harcba, ha a saját birtokaik ellen közvetlen fenyegetést éreztek volna. Ezek a tényezők mind rendkívül megnehezítették a hadsereg gyűjtését, miközben a törökök még mindig nagy erőkkel rendelkeztek. A háborút folytatni ilyen körülmények között lehetetlen volt.
A király sietségének másik oka Kelet-Poroszország elfoglalásának vágya volt. Ezért szövetséget tervezett kötni Franciaországgal és Svédországgal. Az, hogy szeretett felesége Mária francia volt, biztosan segíthetett. A francia király, XIV. Lajos pedig úgy remélte, hogy egy Lengyelországgal kötött szövetség biztosítaná fölényét a Német-római Birodalommal szemben.
Ezekkel a tervekkel szemben azonban a dzsentrik egyként léptek fel. A főurak nem akarták jó kapcsolataikat elrontani a császárral, és attól féltek, hogy János király abszolút monarchiát alakít ki, mint XIV. Lajos.
Eközben az isztambuli nagykövetség tovább folytatta a béke feltételeinek tárgyalását. A lengyel fél vissza akarta állítani a háború előtti határokat, amit a törökök nem akartak.
Ez az ellentmondások sokasága egy konklúzióhoz vezetett 1683-ban. Szövetséget kötöttek a Német-római Birodalommal: az egyik fél fővárosa elleni török agresszió esetén a másik félnek segítségére kell sietnie.
Ugyanebben az évben Kara Musztafa nagyvezír vezetésével hatalmas török sereg vonult Drinápolyból Bécshez. A becsvágyó törököknek nem állt szándékukban megállni Ausztria fővárosánál. Róma és Párizs elfoglalásáról álmodtak. Európát tehát ismételten az oszmán veszély fenyegeti.
A Lengyel-Litván Nemzetközösség történetének talán legszörnyűbb és legfontosabb csatája áll előtted. Ha győzedelmeskedsz, hírneved és dicsőséged túlszárnyalja majd minden korábbi atamánét együttvéve!
Videós végigjátszás: