Misszió leírása:
A 17. század elejére az Oszmán Birodalom olyan kiterjedt területeket hódított meg, hogy a további terjeszkedés lehetetlenné vált az adminisztratív, gazdasági és katonai reformok nélkül. Különben is, a szultán abszolút hatalma az egész országot az uralkodó személyiségétől tette függővé. Az Oszmán Birodalom fokozatosan anarchiába és törvénytelenségbe fordult. Számos iparos veszítette el a munkáját, ahogy a földművesek a földjeiket, illetve a kereskedők a bevételüket. A szandzsákbégek, a provinciák kormányzói megérezték Isztambul hatalmának gyengülését, és független uralkodókként kezdtek viselkedni. A szultán háreme óriási hatással bírt a legfelső tisztek és katonai parancsnokok kinevezésére. Ezen okból kifolyólag a nők szultánságának is nevezték. IV. Murád szultán, aki 1623-tól 1640-ig uralkodott, megpróbálta helyrehozni a helyzetet. Erőszakos lépéseivel egy időre sikerült helyreállítania a rendet. Utódja és testvére, I. Ibrahim olyan módon uralkodott, hogy 1648-ban lázadást szított a klérus támogatásával. Lemondatták, később pedig kivégezték a szultánt. IV. Mehmed hat éves korában emelkedett trónra. Ekkor új harc kezdődött egy kisebb szultán támogatásának jogáért. Ebben az időben az Oszmán Birodalom a katasztrófa szélén állt, melyet a tisztek és a klérus együttes döntései mentettek meg. 1656-ban Mehmed Köprülüt megválasztották nagyvezírnek. A gyermekszultán mentoraként előbb serdülőkoráig, majd pedig egész felnőttkorában vele maradt. Az önkényuralmat így felváltotta a felvilágosult, miniszteri uralom. A puszta tény az, hogy a szultán teljesen és folyamatosan támogatta Köprülüt az összes ármány és rivális elleni hatalmi harcban. Mostantól a birodalom kormányzati központja nem a szultán palotája, hanem azzal szemben, a Bab-i Ali nagyvezír palotában található. A palotához vezető kapuk adták a nevüket az egész birodalomnak: magas porta, azután pedig török porta néven voltak ismertek. Annak érdekében, hogy megmentse az országot az erőszakos tisztek és Velence elleni harcoktól, Mehmed Köprülü nekilátott a zavargások, korrupció és az alkalmatlanság felszámolásához. Természetesen ez ellenállást szított a tisztek és katonák között, és mindössze egy erős személyiségre volt szükség az ellenállás vezetésére. Abaza Hasan pasa egy efféle személy volt. 1651-ben Abaza Hasan lázadást szervezett Anatóliában, melynek leverése lehetetlennek bizonyult. Amikor az ellenfeleit Isztambulban megsemmisítették, egyezséget kötött az új kormánnyal, és megbocsátást nyert. Mi több, megpróbált Ibshir Musztafa pasának segíteni a nagyvezírré válásban, de elbukott. Ibshir Musztafa pasát kivégezték, Abaza Hasan pedig Anatóliába menekült. A pozíciójára megválasztott pasának nemcsak az elődjét nem sikerült elfognia, hanem ő magát is megölték. Amikor ismét új nagyvezírt választottak, megbocsátottak Abaza Hasannak, és megtették Diyarbakir vilajet kormányzójának. Mehmed Köprülü nagyvezír okkal nem bízott Abaza Hasanban. Először is, nem teljesítette az Egyiptom kormányzójának kivégzésére irányuló parancsot, és segített neki megszökni. Ezután a makacs pasa ahelyett, hogy az erdélyi hadjáratra hadsereget állított volna össze, egyre csak halogatta. Ennek eredményeként a nagyvezír a katonái nélkül indult útnak. Ezalatt a Köprülü politikáját ellenzők csatlakoztak Abaza Hasanhoz. Követeket küldtek a szultánhoz azzal a követeléssel, hogy szabaduljon meg a nagyvezírtől, megvádolva őt vérszomjjal és igazságtalansággal. Azonban tévedtek: a szultán erősen támogatja a nagyvezírt, és megparancsolta neked, hogy az uralkodói sereg élére állva büntesd meg az arcátlan lázadókat. Fetvát bocsátottak ki, mely Abaza Hasant bűnözőnek mondta ki. Győzd le a lázadó katonákat!
Videós végigjátszás: