Ha valaha is szerettél volna visszalépni az időben (1492 és 1813 között, Észak- és Dél-Amerikában), akkor az American Conquest (Amerikai hódítás) biztosan tetszeni fog neked. Szeretnénk azt a kérdést is feltenni, hogy miért érdekel annyira Amerika gyarmatosítása, de ez már egy másik nap kérdése. Egyelőre az RTS-piac telítettségén kell elgondolkodnunk. A kezdeti próbálkozásoktól, mint a Populous és a Dune, a műfaj meglepően keveset fejlődött, és sokan azt állítják, hogy az eredeti Command & Conquer (vagy éppen a Dune II) még mindig a csúcsot jelenti. Függetlenül attól, hogy ez igaz-e vagy sem, azt kell mondanunk, hogy a dolgok nagyjából ugyanolyanok maradtak a C&C óta; és azóta a játékok hullámai próbáltak jobbá tenni, vagy más irányt venni. Eddig egyiknek sem sikerült igazán mindkettő. Örömmel mondhatom, hogy az American Conquest-tel ez a műfaj a jelenlegi izometrikus nézetben és akció/erőforrás játékstílusban egy nagy téglafalba ütközött, ami az út végét jelzi. Ez nem jelenti azt, hogy a műfaj nem fog folytatódni, vagy hogy nem lesznek újítások (különösen a durva átmenet a 3D-re), de a Command & Conquer stílusában az American Conquest a legjobb, amit valaha is kapni fog. És a fenébe is, ez valaha is jó volt.
Összesen 42 küldetés van, nyolc különböző kampányban, amelyek az amerikai történelem öt különböző korszakán alapulnak. Szépen válogathatunk a kampányok között, köztük Kolumbusz utazása, Pizarro portyái, a hétéves háború és az amerikai függetlenségi háború. A játékhoz 12 nemzet közül választhatsz egyet, köztük Franciaországot, Nagy-Britanniát és Amerikát. Csak ezt olvasva azt várnád, hogy az American Conquest nagyon részletes, és igazad van, az American Conquest nagyon részletgazdag, és eléggé történelmileg pontos. A különböző útvonalak száma, amelyeket választhatsz (játszhatsz Amerikaként, és játszhatsz egy bizonyos küldetéssorozatot, játszhatsz Franciaországként, és játszhatsz egy másik küldetéssorozatot, néhány átfedéssel, azaz más perspektívából), hatalmas hosszú élettartamot ad, amelyet nehéz megunni, ellentétben sok más RTS-sel. Egy másik elem, amely nagy mélységgel bír, a csapatváltozatok száma; országonként jóval több mint 100 van, és gyakran több tízezer katonával is rendelkezhetsz egy hadseregben. A probléma az, hogy egyszerre akár 16 000 (juj!) katona is lehet a képernyőn, így a dolgok vagy túl hektikusak lesznek ahhoz, hogy az agyad ne tudjon lépést tartani velük, vagy az egész egy szedett-vedett közelharcba torkollik.
Felejtsd el, hogy mindent meg kell ölni a térképen, az American Conquest lényege, hogy nagyon konkrét célokat érj el, és ez gyakran olyan egyszerű dolgok, mint egy bizonyos népességszám elérése, vagy egy épület megtalálása. Nagyon ritkán kapod azt a parancsot, hogy ölj meg mindent a térképen. Számos küldetés lehet csak egy erőd védelme egy meghatározott számú emberrel az ellenség támadása ellen. A küldetések nagy része azonban változatos célokat tartalmaz, és időnként eléggé összetetté válhat. Például néha a küldetéseket csak úgy lehet teljesíteni, ha szövetséget kötünk a térképen lévő ellenségekkel, és elég nagy közös erőt hozunk létre a fő célpont lerombolásához. Lenyűgöző ügyességet igényel, hogy sikeresen zsonglőrködjünk egyszerre több szövetséggel, és egy ponton vérfürdő nélkül teljesítsük a küldetést.
Bár az erőforrás-gazdálkodás fontos szerepet játszik, ez feleannyira sem olyan fontos, mint a legtöbb RTS játékban, itt a sereged ereje az elsődleges, és ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy sok pénzre van szükséged. A csapatok fejlesztése speciális épületek építésével történik, amelyekben kiképezheted őket, így bár a kezdeti épület pénzbe kerül, ha egyszer már felépítetted, végül magától megtérül, így érthető, miért nincs szükség nagy összegek folyamatos áramlására.
Több mint néhány épület van, amivel játszhatsz, és ez az a pont, ahol az American Conquest kezd bonyolulttá válni. Először is szükséged lesz egy épületre a parasztok létrehozásához, aztán szükséged lesz egy épületre a parasztok csapatokká való kiképzéséhez, majd a csapatok fejlesztéséhez. Aztán ott van a kolónia etetése, ruházata, felfegyverzése és elszállásolása, majd minden egyes épületet megfelelően meg kell védened, hacsak nem akarod, hogy az ellenség könnyű gyilkosságot kövessen el. Az egyik különösen fontos épület a raktár – az ellenség könnyen elfoglalhatja ezt a megfelelő védelem nélkül. Ha elég bátor vagy ahhoz, hogy elfoglalj egy ellenséges raktárat, akkor megkapod az összes nyersanyagot az adott épületben. Mint már kiderült, az AC-ben rengeteg részlet van jelen, és ennek szép példája, hogy a csapataid több ablakkal rendelkező épületekben több kárt szenvednek – ennek van értelme, nem igaz? Szerencsére, bár az egész nagyon bonyolulttá válhat (különösen, ha figyelembe veszed a védelmi épületek, például erődök létrehozását), a jól kidolgozott navigációs rendszer lehetővé teszi a zökkenőmentes bevezetést; csak ne tántorítson el a kezdeti mélység.
A mesterséges intelligencia két végletet képvisel – rendkívül okos és rendkívül buta. A harci rendszer elég lenyűgöző, ha úgy érzik, hogy veszíteni fognak, akkor a hegyekbe menekülnek. Ez nagyban függ a moráljuktól, amit az befolyásol, hogy hány győzelmet arattak, az élelmiszerkészletek, a felszerelés és a fizetés. Ha megijednek, akkor dezertálnak a seregből – vagy összeterelheted őket, vagy lelőheted őket. Ez is rendkívül buta – megdöbbentő, hogy mennyire félszeg az útkereső képességük. Egy sűrű csapattömegen gond nélkül át tudnak sétálni, de ha megkérjük őket, hogy sétáljanak át egy erdőn, azonnal zavarodottság támad. Hacsak nincs legalább 25-en a környéken, eszedbe se jusson megkérni őket, hogy öljenek meg néhány vadállatot vacsorára, mert nagy eséllyel megölik őket. Igen, még az a kis nyuszi ott is halálos, és 1850-ben még nem voltak szent kézigránátok!
A grafika a szokásos – 2D izometrikus, a Cossacksban használt motorhoz nagyon hasonló motorral fut. Amikor a csata felforrósodik, a dolgok csak egy véletlenszerű színpompává válnak, de ez inkább annak az eredménye, hogy 10 000 ember van a képernyőn, mint bármi másnak. A játékban a legtöbb tárgy statikus és előre renderelt, de ettől függetlenül jól megtervezettek és nem csinálnak semmi rosszat. Az egyetlen igazi probléma a grafikával a köd, ami visszatér, amint kikerül a felderítő látómezejéből, vagy a felderítőt megölik. De összességében a grafika teljesen működőképes, bár nem úttörő.
Az American Conquest egy hatalmas, masszív játék. Sok-sok órát vesz igénybe, hogy a befejezés közelébe jussunk, és borzasztó sok kitartást (az egyszerű navigáció ezt eléggé ellensúlyozza). Nincs vele semmi vészes baj, de ha új élményt keresel, akkor itt nem fogod megtalálni. Egyébként egy szolid és mérhetetlenül élvezetes játék, minden RTS rajongónak ajánlott.
Értékelés: 7.0 a 10-ből
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent a Gamers Europe oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2003. április 9.
Cikk szerzője: Mark Murphy
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK