American Conquest, RTS, amelynek gyökerei még akkor kezdődtek, amikor az értelmes európai emberek úgy gondolták, hogy jó ötlet átkelni az Atlanti-óceánon és kitömni golyókkal a bennszülöttekből, tehát ez nem egy passzív játék.
Amikor belépsz a játékba, számos különböző lehetőséggel találkozol: szkenárió, kampány, többjátékos mód és így tovább és így tovább. Én most a játék forgatókönyv részéről fogok beszélni nektek, alapvetően azért, mert ez fedi le a legtöbb alapot a játékkal kapcsolatban.
Ha a forgatókönyvet választod, akkor az amerikai gyarmati történelem különböző pontjaiból választhatsz (észak-, dél- és latin-amerikai), kezdve a spanyoloktól egészen az államok függetlenségi háborújáig és a helyiekkel folytatott harcokig. Tehát összesen körülbelül 300 évet ölel át.
Minden kampány egy szép kis történelmi leckével kezdődik azon küldetésről, amelybe belefogsz, amit nem olvastam el, vagy nem igazán vettem észre a barátságos embert, aki elmeséli, hogy lendüljünk harcba, ez volt a fő gondolatmenetem, de ha érdekel néhány hátsó súgás a különböző küldetésekhez, ez informatív és nem hosszú és nincs eltúlózva.
Mihelyst a játékban kapsz egy pár parasztot, mondhatod nekik, hogy építsenek fel egy közösséget és védjék meg, vagy egy meglehetősen nagy csapatot irányíthatsz nyilvánvaló célokkal. Ezek a küldetések nem rövidek, isten bizony nem. Nem azt mondom, hogy nehéz (te választhatod ki a nehézségi szintet), csak azt találtam, hogy a legjobb módja a játéknak a lassú seregépítés volt, egy szép nagy bázissal, amire támaszkodhatsz. A csapatokat felfalhatja az ellenség, ha nem állsz készen arra, hogy ellenálló legyél.
Egységek
Nos, az egységek, annyi mondanivaló, annyi idővonal, amit le kell fedni, de összefoglalom. Alapvetően 300 évnyi fejlődés áll mögötted, és ez meg is látszik a játékon; amikor elkezded, nem férsz hozzá a sok-sok muskétához vagy ágyúhoz. Az alabárdos és a kováspuskás az első agresszív egységek, semmi ahhoz képest, ami később megnyílik, de most szépen megteszik, ahogy a játék előrehalad, tiszteket, dobosokat és azokat a fickókat kapod, akik zászlókat lengetnek. Most jönnek az indián egységek, nagyon gyorsak, nagyon gyorsak, íjak, nyilak és lovas fickók, adj egy muskétát, kérlek. Ahogy telik az idő, egyre fejlettebb egységeket kapsz, könnyű puskásokat (fusilier), muskétásokat és dragonyosokat.
Önmagukban nem igazán tudok sokat mondani ezekről az egységekről, de emlékezz a tisztre, a dobosra és a zászlót lengető fickóra, nos, ezeket a fickókat olyan formációk létrehozására használod, amelyek halálosak és nagyon praktikusak, sokkal hatékonyabbak, mintha ezeket az egységeket csak egy nagy, őrült, ravasz boldog telepesek nagy málhájaként használnád. Halálos. A formációk egy nagyon menő része a játék, mert megengedik, hogy több ezer egység mozog formációkban, amelyek vizuálisan komolyan hűvös nézni, és még jobb, nagyon hatásos harcolni az embertársaiddal.
Stratégia
Talán a legerősebb pont a játékban, megengedi számodra, hogy felügyeld a hatalmas számú formációkat, amelyek max 190 egységet tartalmaznak, azt hiszem. Egy egész csatát le tudsz bonyolítani a formációk intelligens használatával, behúzva az ellenséget a középpontba, majd oldalról dragonyosokkal belecsapódsz, végül pedig ágyúgolyókból esőt zúdítasz rájuk a közeli hegyről. Minden az időzítésen múlik, bébi! A formációid egy nagyobb általános formációvá válnak, amely több ezer vagy sereget használ, ami miatt még jobban akartam játszani ezt a játékot. Másrészt nincs semmi demoralizálóbb, mint egy olyan stratégia ellenkező oldalán lenni, amelyből nem tudsz kijutni. A játék legjobb része kétségtelenül.
Épületek és parasztok
Ezekkel nem igazán tudsz egyedül foglalkozni. A parasztok létfontosságúak a túléléshez ebben a játékban, az épületek pedig az összes menő dologhoz. Minden az épületekből jön elő, és feltöltheted őket emberekkel, hogy megvédjék őket, így azok fognak veszíteni, akik nem töltik meg az épületeket teli védőkkel.
Építhetsz erődöt, erődítményt, gerendaházat. Ezeknek most kettős funkciójuk van. Először, lehetővé teszik, hogy felépítsd a hadseregedet (nagyon fontos). Másodszor, helyezz mondjuk egy erődöt egy stratégiai pozícióba, és jaj az ellenségednek, ezek a dolgok ágyúval lövik ki a poklot belőlük.
Más hasznos épületek, amiket érdemes megemlíteni, a házak, néha megengedik, hogy támadó egységeket építs a házakban, amelyek nélkülözhetetlenek lehetnek egy célpont befejezésében, nem olyan erősek, mint a fő támadó egységeid, de elvégzik a munkát. Egy másik nagyon hasznos épület vagy építmény a kolóniádon a kikötő, ó igen. A kikötő lehetővé teszi, hogy fregattokat és más szép hadihajókat építs, amelyek fedélzetén nagyon hatékony ágyúk vannak.
Most mindez valamibe kerül, mindezt úgy fizeted ki, hogy kihasználod a körülötted lévő nyersanyagokat. Bányák, erdők és földművelés. Mind nagyon jól sikerült, ez alatt azt értem, hogy ezeket folyamatosan fejlesztheted a játék során, így nem igazán veheted őket természetesnek.
Játékmenet és látványvilág
Az American Conquest egy szép kinézetű játék, a grafikában semmi szeszély, de csendesen teszi a dolgát, illetve van egy gomb, amely lehetővé teszi, hogy kinagyítsd a térképet, ami egy szép kis eszköz, mert a térképek AC eléggé nagyok, és olyan sok minden történik rajtuk, hogy szemmel tartani mindent lehetetlen enélkül.
A játékmenet egyszerű, hogy őszinte legyek, nincs sok mondanivaló itt, jó, hogy könnyű és nincs szórakozás, van néhány egyszerű gyorsbillentyű, hogy felgyorsítsa az egészet. Az a tény, hogy a játékmenet olyan egyszerű, az egyik dolog, de ami igazán kiemelkedik ebben a játékban, nincs rosszabb, mint a funky vezérlőkkel való szórakozás és a dolgok hosszú úton történő elvégzése, tapsolok erre.
Következtetés
Az American Conquest, egy jó játék, egy másik kontinens elfoglalása, a bennszülöttek megölése, az erőforrások kiaknázása, majd a harc, hogy újra szabaddá tedd, még soha nem volt ennyire szórakoztató. A kritika kezdetén fontolgattam, hogy összehasonlítást teszek Sid Meiers Colonisation-nel, de ez a játék többet érdemel, mint egy egymással történő hasonlítgatás, hiszen jó.
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent a Player of Games oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2003. május 1.
Cikk szerzője: Eamonn
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK-1, LINK-2