Bevezető
A Cossacks alkotói egy újabb epikus történelmi RTS-szel tértek vissza, ezúttal az 1492-től az 1812-es háborúig tartó amerikai kontinensen játszódik. A Cossacks-ban található gigantikus csaták rajongói örülni fognak az ebben a verzióban végrehajtott finomításoknak, de én magam a játékmenetet hosszabb kitettség után meglehetősen fárasztónak találtam.
Játékmenet: 6/10
Őszintén szólva azt kell mondanom, hogy az American Conquest-ben egy standard csata legjobb leírása a “húsdaráló”. Persze, mivel a játék nagyon igyekszik utánozni a taktikákat és a forgatókönyveket, a brutális és hatástalan harcok a menetrendhez tartoznak. A történelemrajongók örülni fognak a játék részletgazdagságának, a katonák részleteitől kezdve a hihetetlenül hosszadalmas küldetésismertetésekig, amelyek kiváló történelemóraként is szolgálnak. A küldetések hosszúak, a csaták hatalmasak és véresek, a taktikák pedig a legtöbb fél számára történelmileg pontosak. Valószínűleg ez a legközelebbi, amit a harcok pontos ábrázolásához kapunk anélkül, hogy egy fordulóalapú harcrendszerre váltanánk.
A probléma az, hogy nagyjából tíz óra játékidő után kezdtem unni. A küldetések legyőzése sablonos volt: építs sok katonát. Rengeteg katonát. Küldd őket hullámokban az ellenséges épületek után, rohanj befelé, hogy elfoglald őket. Onnantól kezdve csak addig kell “épületeket ugrálni”, amíg a bázis a tiéd nem lesz. Ez a terv a támadó súlyos, súlyos veszteségekkel kezdődik, de végül, néhány épület elfoglalása után a gőzhenger hatását nem lehet megállítani. Ezen az sem segít, hogy az AI nem elég okos ahhoz, hogy megpróbálja visszavenni a saját épületeit, vagy megölni a bennük lévő lövészeket. Lehetséges elfoglalni egy épületet, megmondani a fogvatartóknak, hogy lőjenek a szomszédos épület ablakaira, amíg a legtöbbjük meg nem hal, aztán csak úgy besétál néhány katona, és átveszi az épületet. Öblítés, mosás, ismétlés.
Szeretném azt hinni, hogy a nyílt terepen zajló harcok jobbak voltak, de általában szín- és hangorgiába torkollik, és nagyjából lehetetlen megmondani, hogy mi történik, még a kinagyított nézetben is. Az egységek nem maradnak alakzatban, és bár az alakzat/csapat/hadsereg interfész egyszerűnek tűnt, ritkán működött. A végén az az oldal nyer, amelyik a legtöbb egységgel vagy elfoglalt épületekből származó támogatással rendelkezik.
Ehhez a problémához némileg kapcsolódnak maguk a küldetések. Soha nem igazán érdekelt, hogy mit és miért csinálok. Sőt, általában maga az eligazítás, az aprólékos történelmi részletekkel, sokkal érdekesebb volt, mint maga a küldetés.
Grafika: 7/10
A grafika terén nem sok minden változott a Cossacks és az American Conquest között. A dolgok jól néznek ki közelről, sok apró részlettel. A kinagyított nézet azonban már nem olyan szép, és sok olyan részlet, ami megkülönbözteti az egyik egységet a másiktól, elveszik ebben a nézetben. Ez különösen nehézzé teszi a csatákat, mert csak a nagyított nézetben lehet igazán képet kapni arról, hogy mi történik, ugyanakkor nem lehet megmondani, hogy ki kicsoda.
Hang: 6/10
A hangeffektek különösen jók, különösen az ágyútűz dübörgése és a puskásokból álló alakzat hangos reccsenése, amikor egyformán tüzelnek. A zene d azonban nem állt ilyen jól, mivel hamar ismétlődővé és idegesítővé vált.
Irányítás: 8/10
Azt kell mondanom, hogy nagyon élveztem az American Conquest irányítási beállításait. Rengeteg irányítási lehetőség van, sok mindent lehet automatizálni vagy gyorsan beállítani, és sok apró újítás van az irányításban, ami nagyon gördülékennyé teszi a dolgokat. Egy ekkora játékban talán ez az egyetlen dolog, ami megmenti a középszerűség suta gyűrűjétől.
Összességében: 6/10
Összességében a véleményem az American Conquest-ről egyszerűen “bleh”. A történelemrajongók és a Cossacks rajongói találhatnak itt eleget ahhoz, hogy szórakoztassák magukat, de a joe-átlagjátékosok valószínűleg jobban el fogják tölteni az idejüket az Age of Mythology vagy a WarCraft III játékkal.
Értékelés: 6.0 “Korrekt”
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent a The Entertainment Depot oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2003. április 17.
Cikk szerzője: Kevin Weiser
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK