Értékelés – GSC régóta várt folytatása a Cossacks egy kifogás, mondja Keith
A Cossacks készítőitől frissen érkezik a nagyszabású hadviselés stílusú American Conquest, amely rengeteg ágyútüzet és pisztolylövést tartalmaz. Ezúttal az amerikai gyarmati háborúk állnak a harcmező középpontjában, a történelmi mérföldkövek között szerepel Kolumbusz Kristóf keresztes hadjárata a spanyol birodalom kiterjesztéséért egészen a függetlenségi háborúig – a britek vagy az amerikaiak bőrébe bújva.
A játék lenyűgöző, nem kevesebb, mint nyolc kampányból álló, negyvenkét küldetést felölelő csomaggal rendelkezik, valamint kilenc különálló egyjátékos pályával, ha a fő kampány nyomása túl nagy lenne. Emellett tizenkét törzs és nemzet is szerepel a játékban, biztosítva, hogy a történet minden oldalát elmeséljük. Ez rengeteg tartalom, hölgyeim és uraim, de hogyan áll össze mindez? Olvass tovább, sokat utazó olvasóm.
Amikor két törzs háborúzik
A fő kampánymód első néhány küldetése bemutatja a játékmechanikát – és szükséged is lesz rá. A küldetéstípusok választéka üdítő, és nem csak arról szól, hogy itt bázist építünk, és ha elég erősek vagyunk, ott támadunk. Bizonyos küldetések például egyszerűen csak bedobnak egy csapatnyi kész csapattal, és nincs mód továbbiak létrehozására, míg más küldetések során skrupulusok teljes hiányában elindulsz kifosztani egy falut. Csodálatos változatosság van a tervezésben, ami sokkal többet követel meg annál, minthogy csak pusztítsunk mindent és mindenkit.
A háború azonban hatalmas léptékű, a választható egységek száma és sokfélesége időnként egyenesen zavarba ejtő. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi trend a hatalmas csapatmozgásokra összpontosító háborús játékok létrehozása, és nyilvánvalóan szükséged lesz egy olyan interfészre, amely alkalmazkodik ehhez. Szerencsére a játékkal való játék gyerekjáték, a kezelőfelület sosem bonyolítja túl a dolgokat, és minden fontos opciót könnyen elérhetővé tesz. Kattints a fegyveres erőd bármelyik tagjára, és megkapod az adott egység vonatkozó statisztikáit, valamint a parancsnoki listát. Egy gyorsbillentyűvel később az összes ilyen típusú egységet kiválaszthatod, és kijelölhetsz nekik egy egyedi feladatot, vagy az egérrel kattintva és húzva egy téglalapot rajzolhatsz a csapatok egy csoportja köré, amelyet át szeretnél helyezni.
Nyilvánvaló, hogy a rendelkezésedre álló több száz egységgel (a játék akár 16 000 egységet is kezel) a nézet kissé korlátozó lehet. Ez az a pont, ahol a kicsinyítés funkció felbecsülhetetlen értékű, mivel így sokkal szélesebb rálátást kapsz az olykor hatalmas csatatér térképére. Amikor először váltasz erre a nézetre, amikor egy nagy sereg parancsnoka vagy, kihívlak, hogy ne legyél teljesen lenyűgözve. Képzeld el, hogy egy angol focimeccsen az egész tömeget kiválaszthatod…
Futás!
Természetesen egy ekkora léptékű dologhoz megfelelő mesterséges intelligenciára van szükség, hogy működjön, és ez egy olyan terület, amelyre nagy figyelmet fordítottak. A külön csatába küldött csapatok nem csak úgy odamennek, és addig küzdenek, amíg mind meg nem halnak, hanem szükség esetén visszavonulnak, vagy tartják a pozíciójukat. Természetesen neked van általános beleszólásod abba, hogy mit tesznek, de sok múlik a csapatok morálján, ami egy másik kulcsfontosságú AI-jellemző. Ha a csapataid tapasztalatlanok, és azt látják, hogy körülöttük mindenki elesik az ellenségtől, akkor lehangoltak lesznek. Ilyenkor minden irányba elszaladnak – vak pánikban -, neked pedig át kell kutatnod a tájat a kóborlók után, és vissza kell őket terelned a sorba. Vagy egyszerűen csak lelőni őket.
A realizmus megértése kulcsfontosságú az AC összeállítása és sikere szempontjából, különösen fontos a lőtávolság és a távolsági pontosság ismerete. Foglalj el egy falut, tegyél néhány csapatot az épületekbe, hogy megvédd őket, és egy szép kvótányi szárazföldi erőt, majd hagyd, hogy az ellenség eljöjjön hozzád – ez egy szép taktika, de ha a szárazföldi erőidet túl messzire mozgatod, nem fognak fedezéket élvezni az épületekben lévő erőidtől, amit mi a saját kárunkra tanultunk meg….
Az AI azonban nem mentes a furcsaságoktól, az egyik leggyakoribb probléma az útvonalválasztás. Kattintasz, hogy a csapatod egy bizonyos pontra menjen, és a térképen egyértelműnek tűnik, hogy ezt könnyen elérhetik. Elégedetten váltasz a következő csoportodra, csakhogy a radartérképen észreveszed, hogy a többiek máshová vándorolnak! Micsoda? Máskor meg túl szűk területen haladnak át minden gond nélkül. Ez nem történik olyan gyakran, de ha mégis megtörténik, frusztráló késedelmet okozhat az általános játéktervben. A vad teremtmények, amelyekkel találkozol, szintén nevetségesen erősnek tűnnek, gyakran nagy csapatokra van szükségük ahhoz, hogy legyőzzék őket, és több áldozatot is okoznak, mielőtt meghalnának. Oké, ez egy vad lény, de a szarvasoknak nincs rohadt páncéljuk!
A puskák az ördögtől valók!
Ennyi akció mellett azt gondolnánk, hogy az animáció minimalista, de ez határozottan nem így van. A pisztolyhordozók mindegyike pompás részletességgel látható újratöltve, a csákányosok úgy mozognak támadóállásból menetelésbe, mintha tényleg nehézfegyvert emelnének, és a nyílvesszők hada meggyőzően záporozik. Ez tényleg lenyűgöző látvány. Mindez lenyűgöző képkockasebességgel fut, és akár 1600 x 1200-as felbontást is támogat. A játékmenetben csak a zoomolási módok közötti váltáskor tapasztalhatsz észrevehető szüneteket, de az ezzel járó számítások miatt ez teljesen érthető.
A prezentáció mindenhol csodálatos, takaros menükkel és kiváló beszélt történelmi magyarázatokkal az összes küldetésről, mielőtt belépnél beléjük. Bárcsak a történelem ilyen érdekes lett volna az iskolában, talán elkerülhettem volna ennyi sorban állást. A tájképi grafika is fantasztikus, igazán szép óceáni effektekkel, szárazföldi textúrákkal és harci füsttel. A füstöt megfelelő harci zaj kíséri, nem rétegesen, mint a szimfónia, hanem kakofóniába gyömöszölve – mint egy rendes háborúban. A zene is elég szép, ha kicsit kevés is a változatosság.
És ha végeztél az egyjátékos játékkal, a többjátékos játékról is gondoskodnak: választhatsz a LAN- vagy az internetalapú hadviselés között. Akár hét játékos is részt vehet a Deathmatch módban, ahol egyszerűen bedobnak egy térképre, hogy megküzdjetek egymással, vagy a Történelmi Csata módban, ahol híres csatákat játszhatsz újra a haverjaid ellen. A kiskereskedelmi verzió hiányában azonban nem tudtam tesztelni a játékot az interneten keresztül – mondanom sem kell, hogy egy ilyen jó játékkal, ami magányos játékosoknak való, bármi, ami a többjátékos oldalon van, bónusz.
Győzelemre fel!
Nem sok hibát tudok felróni az American Conquest-nek – ez tényleg egy nagyszerű játék. Az útvonalakkal kapcsolatos problémák bizonyos fokú frusztrációt okoznak, de soha nem eléggé ahhoz, hogy a monitorodat a szomszéd kertjébe rúgd. Ez is az a fajta játék, amit néha-néha elővehetsz egy gyors javításért, ami egészséges eltarthatóságot jelent. A tartalom mennyisége tökéletesen kiegyensúlyozott, és elegendő ahhoz, hogy lefoglaljon, amíg az elkerülhetetlen bővítőcsomag megérkezik. És, ne vedd sértésnek amerikai olvasóinkat, de mi a szart is kiverhetjük a bosszantó gyarmatosítókból, és a modern politika állapotát tekintve ez üdítő változatosság…
9/10
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent a Eurogamer oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2003. február 14.
Cikk szerzője: DNM
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK