A GSC Game World legújabb játékában Franciaország leghíresebb törpe háborús harcosának bőrébe bújhatsz.
Úgy tűnik, mintha minden második héten lassan egy újabb RTS emelné fel a fejét a parapet fölé, idegesen várva a PC-játékok cinikusainak és mesterlövészeinek gondosan megcélzott tüskéit. A valós idejű stratégiák sűrűn lakott birodalmában mégis van néhány olyan játék, amely kedvező márka-asszociációra tarthat igényt, és a Cossacks sorozat eddig vitathatatlanul ezek közé tartozott.
A franchise legújabb inkarnációjában a GSC Game World zsonglőrje a történelemben előre lép, és a napóleoni korszakot öleli fel, középpontba helyezve az erős gall zsarnok által vívott csatákat. A változás szellemében a játék 3D-s motorral tért vissza (bár ez a grafikai frissítés nem terjed ki a főszereplőkre, akik továbbra is sprite-alapúak maradnak), és célja, hogy ugyanolyan nagyot szóljon, mint elődje 2001-ben.
Már az elején úgy tűnik, hogy a játékban minden megvan, ami a European Wars-t olyan vonzóvá tette: Nagyszabású csaták és rengeteg egységtípus? Megvan. Egy olyan gazdasági modell, amely elég egyszerű ahhoz, hogy ne álljon a harcok útjába? Megvan. Még a védjegyének számító, stratégiai elzáró pontokkal ellátott, kiterjedt térképek is helyet kaptak, de bizonyos szempontból a játékból mintha hiányozna egy kicsit a korábbi részek csillogása.
A golyólassítós blues
A fő bűnös, és ez bevallottan személyes ízlés kérdése, hogy a csaták nem igazán valós időben zajlanak – legalábbis akkor nem, ha reménykedni akarsz a győzelemben. Hála a célzási rendszernek, amely megadja, hogy csapatainknak mekkora az esélye (vagy nem), hogy eltalálják az ellenséget, a pontos pillanat, amikor a nyitó sortüzet leadjuk, döntő fontosságúvá válik minden összecsapásban. Ha túl korán lősz, akkor viszonylag hosszú újratöltési idővel kell szembenézned egy előrenyomuló és teljesen feltöltött sereggel szemben. Most képzeld el, hogy több ezer embered van a csatatéren, akik mind különböző távolságban vannak az ellenségtől, és máris kezded látni a probléma méretét és kiterjedését.
A könnyű megoldás természetesen az, hogy a játék szünet funkcióját használjuk, miközben mikrómenedzseljük a csapatainkat, amit a játék maga is kihasznál az átfogó bemutató részben, amelyet a játék húsosabb részeinek átvétele előtt vehetünk igénybe. Az egyjátékos módban választhatsz, hogy végigjátszol egy meglehetősen lineáris, szkriptelt kampányt, vagy vállalod a dinamikusabb Battle for Europe módot, amely a Total War sorozathoz hasonlóan a RISK stílusú játékmechanikát kombinálja a valós idejű, lokalizált taktikai csatákkal. Vedd át Franciaország, Nagy-Britannia vagy a másik hat nemzet bármelyikének irányítását, és küzdhetsz a különböző tartományok irányításáért, amelyek Európa felosztott térképét alkotják, diplomáciai vagy katonai eszközökkel elfoglalva azokat.
Vive la difference (Éljen a különbség)
A szüneteltető célzási segédletet leszámítva azonban a Napoleonic Wars alapvető játékelemei nagyjából ugyanazok maradnak, mint a European Wars-é. Bár van némi építkezés, a bázisépítés itt nem igazán áll a középpontban, ahogyan a gazdasági modell sem, amely eltávolítja az egyenletből a paraszti menedzsmentet, ehelyett a falvak elfoglalása körül forog, amelyek automatikusan termelnek bizonyos nyersanyagokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a hadseregedet táplálékkal és lőszerrel jól feltöltve tartsd. Egyszerűsége ellenére azonban az erőforrás-modell szerves szerepet játszik abban, hogy képes vagy háborút vívni; ha nem sikerül elég szenet termelő falut elfoglalnod, akkor a több ezer fős sereged megfelelő lőszerkészlet nélkül maradhat a frontvonalakon, és védtelen ágyútöltelékké válhat az ellenfél számára.
Talán a Total War-sorozatból merítve egy másik példát, a morál és a fáradtság fogalmát is bevezették, és ezek kulcsszerepet játszanak a támadásaid hatékonyságában. Minden olyan alakulat, amely súlyos veszteségeket szenved, gyorsan elveszíti harci kedvét, és elkezd menekülni, de ez bizonyos mértékig ellensúlyozható azzal, hogy egy tisztet bízunk meg az alakulat élére. Hasonlóképpen, bár az egységeket egyénileg is manipulálhatod, bónuszokat érhetsz el, ha osztagokba csoportosítod őket, nem utolsósorban azért, mert így kihasználhatod az alakzatparancsok előnyeit. Ezek közül az egyik azt parancsolja, hogy az embereid szétszóródjanak, hogy széles tüzelőbázist biztosítsanak, míg egy másik védekező, egy harmadik pedig szoros oszlopalakzatba formálja az osztagodat, ami a leghatékonyabb a fáradtság minimalizálására a hosszú menetelések során a kiterjedt térképeken.
Hogy szereted a hagymát?
A játék ugyanazt a motort használja, amely a GSC Game World Alexander játékát is hajtotta, és grafikai értelemben éppen csak átmegy a mustrán. Rengeteg részletet fektettek az egyes térképekbe és a rajtuk lévő épületekbe, miközben az egységeid élénk színű egyenruhákban lépnek a harcba, amelyek az álcázást a szélnek dobják, és azt kiáltják: “Itt vagyok, lőjj le először!”. Kicsit sajnálatos módon a grafikus motor frissítése nem sok mindent tartalmaz a kamerafunkciók terén, mivel az akciót a műfaj hagyományos izometrikus perspektívájából kell nézned. És bár a harcok stratégiai áttekintése érdekében a játékba került egy zoom-out funkció, ez nem teszi lehetővé a végtagok feldarabolásának és a robbanásszerű halálnak a közeli megtekintését.
Eltekintve néhány kissé kétes, sőt, félrecsúszott akcentustól (brit tisztek, akik viszont amerikai, majd szilvás angol hangon beszélnek), a hangi aspektus többi része elég szolid. Egy lüktető, militarista filmzene kíséri az akciót, míg a háború hangjai összességében szintén nem okoznak csalódást, a muskéták és ágyúk tüze feltehetően elnyomja az összetört és összetört emberek furcsán hiányzó sikolyait.
C`est la guerre (Ez a háború)
Végeredményben az, hogy élvezni fogod-e a Napoleonic Wars-t, attól függ, hogyan szereted a stratégiai játékokat; a “rohanj és zúzz” taktikát kedvelő kapkodó játékosok itt mélyen frusztráltak lesznek, de azok, akik szeretnek időt szánni a rendelkezésre álló taktikai lehetőségek átgondolására, sok mindent találnak, ami leköti őket.
Képen olvasható szöveg:
Grafika (6) – Oké, de itt nem sok minden van, amitől a 3D hardvered a feje tetejére állna.
Hang (7) – Megfelelő, még a közép-atlanti akcentus jelenséggel együtt is.
Tartósság (9) – Jelentős egyjátékos lehetőségek és kihívást jelentő nehézségi szint.
Játékmenet (7) – Ugyanaz, mint korábban, de a konkurens RTS franchise hatása vegyes eredményeket hoz.
Összpontszám: 7
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent a Boomtown oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2005. június 30.
Cikk szerzője: Derek Forrester
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK