Míg a legtöbb valós idejű stratégiai játék általában a jövőhöz vagy a III. világháborúhoz ragaszkodik, a CDV legújabb ajánlata olyasmivel próbálkozik, amivel kevesen: a napóleoni korszakban játszódik. Néhányan talán elgondolkodnak azon, hogy “miért is vesződnénk ezzel a helyszínnel?”. Elvégre a legtöbb valós idejű stratégia nem ugyanolyan? Hogy válaszoljunk ezekre a kérdésekre, a lehető legjobban végigvezetünk a játékon, és végigvezetünk benneteket azon, hogy pontosan miben más ez a játék.
Először is, a napóleoni korszak kifejezetten alacsony technológiai színvonalú volt. A legjobb kézifegyvered a pontatlan muskéta volt, amelyet a közeli szurony követett. Ez arra kényszerített, hogy átgondold a taktikádat… ha elhibázol egy muskétás sortüzet, látszólag örökkévalóságnak tűnik, mire újra tudod tölteni azokat a szarháziakat, és új lövést tudsz leadni. Ezalatt az idő alatt az ellenség tüzérségét is bevetheti, vagy egy rakás jól célzott (nos, jobban célzott, mint a tiéd) muskétatűzzel lőhet az alakzatodra. Vagy ami még rosszabb, az ellenség egyszerűen berohan az alakzatodba, és egy nagyszabású, rögzített bajonettes mészárlást indít. Most már érted, miért csak a legjobb taktikusok lépjenek a Cossacks II-ben.
A játék azonban nem csak a közvetlen harci elemeken akad fenn, mert a korabeli csapatokra nagy hatással voltak a vezetőik, az ellátmányuk (vagy annak hiánya) és a fáradtság. Ha figyelmen kívül hagyod ezen elemek bármelyikét, drágán megfizetsz a csatatéren. A csapatok például jobban szeretnek szépen járható utakon menetelni, és ha arra kényszeríted őket, hogy hosszú távolságokat tegyenek meg zegzugos terepen, gyorsabban elfáradnak, és csökken a moráljuk. Egy fizikailag fáradt sereg kevésbé hajlandó követni a parancsokat, nem marad az alakzatban, és nem is fog kitartani, amint a muskéták elkezdenek lövöldözni a csatatéren.
Egy másik példa az alakzatok fenntartásának követelménye. Az alakzatok voltak az egyetlen módja annak, hogy egy jó tábornok irányítani tudja csapatait, mivel rendezett csoportba rendezte a csapatokat, és úgy is tartotta őket. Egy “megformált” csoport jobban harcolt, mivel szinkronban voltak egymással, és könnyebben hallották a parancsokat. A Cossacks II-ben, ha nem alakítod ki a csapataidat, akkor is harcolni fognak, de olyan alacsony hatékonysággal, hogy akár meg is ölhetnék magukat, mielőtt egyáltalán belépnének a csatába.
A napóleoni csatákat hatalmas léptékben vívták, több ezer katona alakzatban robbantotta, szurkálta és robbantotta egymást. Így csak helyénvaló, hogy a Cossacks II: Napoleonic Wars grafikus motorja elég erős legyen ahhoz, hogy kezelni tudja a hatalmas harci cselekményeket. Bár a hatalmas csatákat kissé nehézkes lehet irányítani, a grafikus motor jól kezeli őket, teljes részletességgel megjelenítve minden egységet a harcban, még azokat a szomorú kis emberkéket is, akiknek meg kell próbálniuk újratölteni a fegyvereiket, miközben az ellenség lövi őket. A részletek mindenhol megtalálhatók, az unatkozó katonáktól kezdve a fegyvereiket tisztogató katonákig, egészen a hatalmas csatába lovagló lovasságig, akik kardokkal és lándzsákkal állnak készen a harcra. Néha észrevettük, hogy a látvány egy kicsit elmosódott, de a legtöbbször az összes akció és véres rész teljes részletességgel van ábrázolva.
Ha valami többre vágysz, mint az ellenség feldarabolása a csatatéren, a Cossacks II tartalmaz egy különleges “Battle for Europe” módot, amelyben a diplomata szerepét játszhatod egy fordulóalapú stratégiai játékban. Minden fordulóban mozgathatod a tábornokodat Európában, alkukat köthetsz a szomszédok védelmére, megtámadhatod az említett szomszédokat, vagy játszhatsz egy csúnya szabotázsjátékot. A szabotázs praktikus, mivel meggyengíti az ellenséget, és így megpuhítja őket a közelgő invázióra. A szabotázsakciók a helyi kutak megmérgezésétől (a mérgezett víz lassítja az új csapatok létrehozását) a lőszerraktárak felrobbantásáig terjednek. Egy elpusztított lőszerraktár királyi fájdalom lehet, mivel több nyersanyagra (puskapor és vas) van szükség ahhoz, hogy több lőszert hozzatok létre. Tehát ha elveszítesz egy lőszerraktárt, akkor végül több időt kell azzal töltened, hogy összegyűjtsd a több lőszer előállításához szükséges nyersanyagokat, így viszont időt veszítesz, amit több építmény építésére kellene fordítanod.
Ha már az erőforrásoknál tartunk, a játék az erőforrás-fejlesztési feladatok 99 százalékát kiveszi a játékosok kezéből. Ahelyett, hogy rengeteg időt töltenél az erőforrások felkutatásával, és kevesebb időt a játék élvezetével, a Napoleonic Wars olyan egyszerűvé teszi, mintha rákattintanál egy parasztra, és a célzott erőforrás felé küldenéd. Fára van szükséged? Küldj egy parasztot az erdőbe, ő pedig gondoskodik a többiről. A parasztok szükségessége a stratégia egy újabb rétegét adja a játékhoz, mivel a parasztok elvesztése egy csatában egyenlő a nyersanyaggyűjtés azonnali elvesztésével.
A Battle for Europe tartalmaz diplomáciai aspektusokat is, mivel szövetségeseket alakíthatsz ki, kereskedelmi útvonalakat fejleszthetsz ki, és megnemtámadási egyezményeket írhatsz alá. Ha nem töltesz egy kis időt a diplomáciai szerepvállalással, akkor hamarosan a játékban szereplő összes többi nemzet muskétájának csövébe fogsz nézni. A Battle for Europe mód nem olyan mély, mint amilyen lehetne, de még így is élvezetes kiegészítője az egyébként eléggé szokványos RTS-nek.
Idén csak néhány játék vette kezelésbe a napóleoni korszakot, és a Cossacks II az első, amit volt szerencsénk kipróbálni. Bár nem tér el nagy mértékben az RTS-formulától, mégis jó játék, és érdemes beszerezni, ha szereted a valós idejű stratégiát, és valami újdonságra vágysz.
Játékmenet: 8
Mindent figyelembe vesz a korszakról, és az Európáért folytatott csata egy szép stratégiai kiegészítő.
Grafika: 7,9
Hozzáértő grafikus motor, amely támogat néhány elég nagyszabású csatát.
Hangzás: 7
Körülbelül átlagos.
Visszajátszás: 7.5
A több kampány elég sokáig frissen tartja a játékot.
Összességében: 7.9
Bár nem a legizgalmasabb cím, mégis élvezetes és üdítő változatosság a sok második világháborús RTS-hez képest.
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent a Daily Game oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2005. június 20.
Cikk szerzője: Craig Falstaff
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK