Régen volt már, hogy utoljára a II. világháború csúcsán egy maroknyi tankot vezényeltem, hogy elpusztítsam a létfontosságú ellátó raktárakat, ahogyan az is egy évszázadnak tűnik, hogy a középkorban lovagokból, lándzsásokból és mindenféle ostromfegyverekből álló sereggel meghódítottam a fél ismert világot. Annak a jele, hogy az utóbbi időben nem sok stratégiai játékkal foglalkoztam? Talán, de szeretném azt hinni, hogy ez azért van, mert a fejlesztők végre úgy döntenek, hogy a történelem más aspektusait is felfedezik, hogy érdekesebb stratégiai játékokat készítsenek. Nem sok olyan játék volt, amely a napóleoni háborúkkal foglalkozott volna, és pláne nem olyan sok, amely a második világháborút vagy a kardok és szandálok korát vette volna elő, így jó, hogy végre lehetőségem van egy olyan játékkal játszani, amely egy, a megszokottól kicsit eltérő korszakot választ.
A Cossacks II: Napoleonic Wars egy olyan játék, amely a csatákra helyezi a hangsúlyt. Ez a napóleoni korszak, néhány száz évvel távolabb a 16. század közelharcától és néhány száz évvel távolabb a 20. század távolsági támadásaitól. Itt minden a középtávú csatákról szól, mindezt hatalmas léptékben. Természetesen vannak nyersanyagok, amelyeket össze kell gyűjteni, és bázisokat kell építeni, de a Cossacks II inkább a nagy seregekkel való összecsapásokra támaszkodik, mint a mikrómenedzselésre. Ennek ellenére az irányítás még mindig szerepet játszik. Bázisokat kell építeni, hogy új csapatokat és más fegyvereket hozhassunk létre, míg bizonyos nyersanyagok szükségesek ahhoz, hogy a csapatok teljesen felszerelve, elegendő lőszerrel rendelkezzenek a további harcokhoz. Az egyszerű nyersanyagokat, mint például a kő, továbbra is be kell gyűjteni, az összetettebb nyersanyagokat pedig el kell foglalni.
Minden térképen meghatározott számú falu és város található, és minden ilyen városhoz saját nyersanyagtábor is tartozik, ahol a játékban található értékesebb nyersanyagok közül néhányat gyűjthetsz be: aranyat, vasat és így tovább. Ahhoz, hogy ezeket megszerezd, közvetlenebb megközelítést kell alkalmaznod, és ténylegesen le kell rohannod minden tábort, megölve minden fenyegetést jelentő milíciát, és elfoglalva a területet, amíg a tábor és a nyersanyagok a kezedbe nem kerülnek. Ha figyelembe vesszük ezeknek az erőforrásoknak a ritkaságát, és azt, hogy minden nagyhatalom számára kívánatosak, akkor nem sok időbe telik, mire hatalmas csaták kezdődnek a táborok körül, mivel mindegyik fél kétségbeesetten próbálja megszerezni az irányítást.
A csaták a játékban elkerülhetetlenek, de szükségesek. Itt a csaták megnyerése sokkal inkább a csapatalakzatok helyes irányításán múlik, mint a tűzerőn. Nincsenek egy az egy elleni összecsapások; a csapatokat nem lehet egyenként csatába küldeni, hanem hatalmas gyalogsági oszlopokba kell szervezni őket. Tisztek, zászlóvivők és dobosok is bevethetők, hogy növeljék a morált és az osztag hatékonyságát az ellenséges oszlopok ellen. Más csapattípusok, mint a lovasság, a tüzérség és kisebb osztagok, mint például a mérnökök, akik robbanóanyagokat helyezhetnek el a védelmi építmények lerombolására, vagy a lövészek, akik nagy hatótávolságú mesterlövészként működnek, szintén szerepet játszanak, de ismét csak helyesen kell használni őket.
A játék a realizmusából él; a harcokat nem csak úgy lehet megnyerni, ha mindent az ellenség ellen küldesz, olyan dolgok, mint a morál és a fáradtság drasztikusan megváltoztathatják egy csapatoszlop teljesítményét, megváltoztatva az ellenséggel szembeni hatékonyságukat. Ha például alakzatban küldöd a csapatokat egy mezőn keresztül, akkor azok gyorsan elfáradnak, és olyannyira kimerülnek, hogy amikor végül csatába indulnak, nem tudnak annyi találatot elérni. Vannak azonban módszerek ennek elkerülésére, például az oszlopok automatikusan menetelnek az utakon, hogy gyorsabban eljussanak a helyekre, miközben a fáradtságot drasztikusan csökkentik.
Maga a harc eléggé szervezett dolog. Az oszlopok gyakran állnak egymással szemben, és sortüzeket zúdítanak egymásra, amíg az egyik fél vissza nem vonul, vagy mindketten támadnak, és közelharcba nem bocsátkoznak. Itt is a realizmus játszik szerepet. A fegyverek hatótávolsága megváltoztathatja, hogy mennyire hatékonyak a közeledő ellenséges csapatok ellen. Egy hasznos színkódrendszer mutatja, hogy az egyes oszlopok milyen messzire tudnak tüzelni. A zöld a legkevésbé pontos, de nagyobb távolságból is tüzelhetnek a csapatok, a sárga a közepes hatótávolságú mind a sebzés, mind a lőtávolság tekintetében, a piros pedig a legpontosabb, de a legkevesebb területet fedezi le. Használd a rendszert, amikor oldalról vagy hátulról támadsz, és gyakran megbéníthatsz egy ellenséges oszlopot, mielőtt közelharcba vonulnál.
Van egy nagyvonalú adag szint, amin át lehet harcolni. A fő kampány módot egy olyan történet hajtja, amely soha nem elég érdekes ahhoz, hogy kövesse, és néhány nevetséges hangszínészettel tarkított, a küldetések a sima egyszerűtől a lehetetlenül nehézig terjednek. Nincs túl sok változatosság vagy nagy érdeklődés, ami lekötné az embert; az egész kampány csak úgy tűnik, hogy itt kizárólag bevezetésként szolgál a Cossacks II tömegcsatáihoz. Van azonban néhány szép történelmi küldetés, amelyekben részt vehetsz, és amelyek a napóleoni korszak néhány híresebb csatáját mutatják be, bár furcsa módon nincs Waterloo térkép, amelyen harcolhatnál.
A Cossacks II legnagyobb különlegessége egyjátékos szempontból a Battle for Europe mód. Alapvetően a Total War-sorozat fordulóalapú 2D-s térképes részének lekicsinyített változata, amely lehetővé teszi, hogy csapatokat és birodalmat szervezzünk, hogy szétzúzzuk, meghódítsuk és elfoglaljuk az ellenséges területeket. A seregeket kiképzik és stratégiai helyekre mozgatják, miközben különböző építményeket kell építeni a támadások elleni védekezéshez. A tábornokok minden egyes sikeres csatával egyre több tapasztalatot szereznek, ami lehetővé teszi számukra, hogy több csapatot vezényeljenek a terepen. A játék egyszerűen használható és könnyen érthető, ha némileg hiányzik is belőle a mélység.
Kezdetnek a tengeri harcok egyáltalán nem szerepelnek, ami furcsa, mivel a tengeri hadviselés ugyanolyan fontos szerepet játszott a napóleoni háborúkban, mint a szárazföldi harcok. A térképen való tartózkodás közbeni teendőkből is határozottan hiány van. Csak bizonyos számú építményt lehet építeni, és mivel ezek mindegyike pusztán védelmi célokat szolgál, nincs lehetőség városok vagy települések építésére, míg a polgári építmények összességében úgy tűnik, hogy semmilyen szerepet nem játszanak. Ennek az a pozitívuma, hogy könnyebb belevágni a játékba, mivel kevesebb időt kell azzal tölteni, hogy olyan dolgokkal foglalkozzunk, amelyek nem játszanak fontos szerepet a játék folytatásában. A hátránya az, hogy ez végül egy kicsit túlságosan ismétlődővé válik.
Grafikai szempontból a Cossacks II nem tehet róla, de egy kicsit elavultnak tűnik. Ami a 2D-s megjelenítést illeti, részletgazdagságban magas pontszámot ér el; a környezetek mind remekül néznek ki, míg maga a játék könnyedén kezeli a hatalmas csatákat. Ez biztosan nem Rome: Total War, de ahhoz képest, ami, a csaták még mindig lenyűgözően néznek ki, különösen, ha több száz katona küzd egymás ellen. Sajnos gyakran nehéz követni ezeket a hatalmas dulakodásokat, amikor maguk a katonák olyan kicsinek tűnnek. A nagy összecsapásoknál rendkívül nehéz lehet lépést tartani az eseményekkel, ahogy a piros és kék egyenruhások tömegei egymásnak feszülnek.
A játék néhány hibával is jár. A súlyosabbak gyakran összeomlik vagy lefagy a játék, néha a mentett játékfájlok betöltésétől. A kisebbek kevésbé zavaróak lehetnek, de nem kevésbé bosszantóak. A hosszú betöltési idők, a háttérzene, amely megmagyarázhatatlanul hangosabban tud szólni, mint a játék többi hangja, annak ellenére, hogy le van halkítva, mind irritáló valamilyen mértékben. Egy patch azonban remélhetőleg hamarosan rendezi ezeket a problémákat.
A Cossacks II: Napoleonic Wars, bár nem igazán emeli új magasságokba a műfajt, mégis sikeres, mert sikerül olyan élményt nyújtania, amely másnak tűnik, mint a piacon lévő jelenlegi stratégiai játékok többsége. Bár az egyjátékos aspektus változatosságának hiánya és a különböző hibák ártanak neki, a hatalmas csaták és a taktikai mélység tartománya elég mentőöv a játéknak. Érdemes megnézni azoknak, akik már régen kimerítették a túlhasznált korszakokban játszódó stratégiai játékokat.
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent a AceGamez oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2005. június 10.
Cikk szerzője: Kieron Giacopazzi
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK