Mint tudjuk, a GSC igyekezett minden játékprojektjének minőségi zenei identitást adni. A stratégiák sem kivételek. Minden Cossacks játék számozott részének megvolt a maga zeneszerzője. A harmadik játék zenéjét is egy, a sorozatban újonnan, de lenyűgöző tapasztalattal rendelkező Jaroszláv Odrin írta. Az ukrán zeneszerzővel az alkotói munkájáról, a “Cossacks 3” zenéjén végzett munkájáról beszélgettem, és sok érdekes dolgot tudtam meg. És most már te is fogsz.
Szia, Jaroszláv! Az első kérdés eléggé hagyományos, de mégis: hogyan lettél zeneszerző? Gyermekkorod óta erről álmodtál?
Hogy megmagyarázzam – egy kicsit furcsán fogom kezdeni…
Az egyik legkorábbi emlékem a következő: körülbelül három és fél éves lehettem. Anyámmal sétálunk a kisvárosban, ahol akkoriban éltünk. Minden ismerős, a nap, ahol napnyugtakor lennie kell, anyám nagy, meleg keze, az édes esti levegő. És akkor valami átlátszóan homályos dolog kezd el lebegni a levegőben, lila szikrákat szórva szét mindenfelé. Hirtelen egy fekete szalag tekeredett az új lény köré, és azonnal eltűnt a szemük elől. Az átlátszó alakokból rózsaszín nyelvek kezdtek előbújni, mintha lángok lennének, de nem egészen. És még egy szalag, ezúttal a fekete egy kicsit más árnyalatában, aztán még egy… Szalagok jelennek meg és tűnnek el, kanyarognak és összefonódnak, színt és féltónust váltanak. Az egész lakóépület gyönyörű! Mindenütt ott van, láthatod, megérintheted, más és más illata van, és még a szádban is mindig más íze van.
Bármelyik korai gyermekkori emlékemet hasonló módon tudnám leírni. És csak később, amikor megtanítottak a világról alkotott szokásos fogalmakra – tudtam (utólag) neveket és definíciókat adni annak, amit akkor éreztem, ahogyan érzékeltem, és ahogyan mindez összefüggött a most már világos valósággal. És most már tudom: ezeknek az érzéseknek az ideje alatt, amelyeket a korai emlékek példájaként írtam le, a “való világban” a következők történtek. Elsétáltunk a gyermekzenei iskola mellett, ahol később tanultam, és a szolfézsórák félrehúzott ablakából egy felvétel szólt. Csajkovszkij A drágalátos tündér tánca volt. Azok a kígyózó szalagok, amelyekről akkoriban azt hittem, hogy valaki a színek és érzetek “építészeti csodájára” dobta őket – ereszkedő basszusklarinét skálák voltak. Abban az időben egyszerűen nem tudtam, hogyan osszam fel az információáramlást különböző érzékelési típusokra, és a zene foglalta el a fő helyet ezekben az áramlásokban. És néha nehezen találtam a szavakat, hogy elmagyarázzam anyámnak, például, hogy miért vonakodtam annyira elmenni “arra a zöld dologra” elöl. Éppen egy temetési menet zajlott, egy fúvószenekar játszotta a “mérgező zöld zenét”, és maga a lehetőség, hogy akár csak a levegőben lévő fanyar mező egy szegletét is megérintsem, kimondhatatlanul megrémített. Még most, felnőttként is a hangformák, hangképek szintjén zajlik az elsődleges gondolkodásom. Csak most már könnyebb számomra, hogy szükség esetén lefordítsam egy szóbeli rendszerbe. De nekem például sokkal kényelmesebb a fejemben az embereket mássalhangzóként osztályozni, mint máshogy. Például: ez a személy egy nem akkord egy osztott harmaddal és egy bizonyos hangszínnel. Amikor gondolkodni kezd, Fisz-harmóniája van, amikor fél, beáll a Disz-komplexre, és így tovább. Ugyanígy minden gondolat először dallamvonalak és harmóniák rendszereként jut eszembe, és csak azután formálódik a típusához illő formába. Még ha csak ilyen rövid idő után is, amit nehéz az elmével regisztrálni.
Mit akarok ezzel mondani? Mert nehezen tudok egyértelműen válaszolni arra, hogy mikor és hogyan lettem zeneszerző. Számomra egyszerűen zeneszerzőnek lenni az egyetlen helyes formája az információs anyagcserének (ahogy én magamat definiálom). Mivel nem kell szándékosan zenét írnom, időről időre (ha csak akkor, amikor meghívnak, hogy dolgozzak a “Cossacks 3” zenéjén) közvetlen kapcsolatot létesítek a külvilággal, megkerülve mindenféle kommunikációs rendszer nehézkes közvetítését. Ez azt jelenti, hogy ilyen pillanatokban megengedik, hogy “tisztán” fejezzem ki a gondolataimat erről vagy arról a témáról (jelen esetben egy bizonyos történelmi korszakban a nemzetekről), úgy, ahogy vannak, anélkül, hogy bármit is kitalálnék, hogy lefordítsam őket egy nem specifikus információs környezetbe. És ez, bevallom, nagy öröm!
Emlékszel az első zenei munkáidra? Milyenek voltak?
Hogy erre a kérdésre az előző kérdéssel összefüggésben válaszoljak, nem – nem emlékszem. Mert mindig is a zenén gondolkodtam, ami azt jelenti, hogy én írtam. Igaz, csak a fejemben, mert nem is tudtam, hogy így hívják. De persze egy ponton rájöttem, hogy ezt a világnézetet meg lehet ragadni, le lehet fordítani valami kézzelfoghatóra, meg lehet osztani másokkal. Azt mondták nekem, hogy létezik olyan, hogy jegyzet. És megtanultam őket. Talán még a leveleknél is korábban – nem emlékszem. Az első saját felvett darabom (“Romance” zongorára) azonban “1987 nyara” felirattal van ellátva. Akkor hat és fél éves voltam. Onnantól kezdve már emlékszem a zenémre, mert látom felvett formában. Bár inkább nem a zenét, hanem a belső zenei áramlásomnak azt a részét, amelyet így vagy úgy sikerült dokumentálnom – jegyzetek, hangfelvételek, ötletleírások, stb. Időről időre átnézem ezeket a “dokumentumokat”, és bevallom, élvezem. Nem valami szerzői nárcizmusból (mintha a saját zenémet élvezném). Olyan ez nekem, mintha régi fényképeket nézegetnék. Az ilyen dokumentumok számomra sokkal informatívabbak, mint a fényképek, naplók vagy a saját múltam bármely más jelzője. Mert azáltal, hogy egy ilyen “szereposztást” nézek egy időben megdermedt zenei és mentális áramlásról, feltárom azt az egész réteget, amely az ilyen “szereposztás” felvételének pillanatát körülveszi, a lehető legnagyobb hatású elmerüléssel abba a korszakba.
Milyenek voltak az első munkáim? Naiv, persze, egyszerű. Természetesen megakasztott a tapasztalatlanságom, még nem volt meg az a technika, hogy “lefordítsam” magam – belülről kifelé. Ezektől az első daraboktól kezdődött csak a zenei anyaggal való operálás módszereinek és eszközeinek megértése. És ez az utazás folytatódik, és a folyamat végtelen.
A Cossacks 3 filmzenéjén való munka az első tapasztalatod a számítógépes játékokkal kapcsolatban?
Igen.
Mesélj nekünk a GSC Game Worlddel való megismerkedésről és az együttműködés kezdetéről. Hogyan jött ez létre?
Maria Grigorovics-Bass-t (Evgenyij Grigorovics felesége) régóta ismerem. Több projektet is csináltunk már együtt. Ez hozott engem a GSC-hez.
Andrej Priscsenko írta az első Cossacks, Alekszej Omelcsuk pedig a Cossack 2 zenéjét. Mielőtt elkezdtél dolgozni a “Cossacks 3”-on, tanulmányoztad az elődeid munkáit? Magadba fogadtad őket, vagy megpróbáltál valami egyedibbet és újszerűt alkotni?
Mindkettő. A zenét természetesen ismertem. Egy időben még a VKontakte kocsmákat is zaklattam, hogy hol lehet megszerezni az összes, de tényleg az összes zenét az előző Cossacks játékokhoz. Egészen addig, amíg egy kedves lélek nem tanácsolta nekem a legegyszerűbb megoldást: húzzam ki a zenét a játék tartalmi mappáiból. Sokáig nevettem, hogy én magam sem gondoltam ilyen logikus kiútra 🙂 A végén úgyis voltak bizonyos nehézségek, de nem ez a lényeg. Nagyon tisztelem elődeim tapasztalatait. Különösen, mivel megértem azokat a technikai nehézségeket, amelyekkel a sorozat első játékain dolgozva meg kellett küzdeniük. A virtuális modellezési technológia akkoriban összehasonlíthatatlanul fejletlenebb volt, mint ma. Sok mindent ki kellett találni ahhoz, hogy “megszólaljon”. Figyelembe vettem a tapasztalataikat, de közvetve. Vagyis egy olyan történelembe kerültem, amely már előttem is kialakult, egy hosszú múltra visszatekintő, sikeres történelem, világos koncepcióval és egyedi ízzel – egyszóval egy ikonikus történelembe. Természetesen ez a történet pontosan olyan, amilyennek ismerjük és szeretjük, köszönhetően minden összetevőjének, és persze nem utolsósorban a zenének. Ezért az volt a célom, hogy a lehető legtöbbet megőrizzek a korábbi játékok ízéből, de ne törjem meg ezt a harmóniát, ne szakítsam meg a hagyományt.
Ugyanakkor közösen úgy döntöttünk, hogy nem fogjuk szó szerint követni a bevett kánonokat. Úgy döntöttünk, hogy nem vesszük alapul a régi tematikus anyagot, nem idézzük, és nem hivatkozunk rá közvetlenül semmilyen módon, hanem csak mint a mostanit megelőző zenei és ideológiai kontextust vesszük. Ezt az a tény diktálja, hogy, mint mondtam, a technológia most más, és sokkal többet engedhetünk meg magunknak, mint korábban. Ebben a tekintetben nem szeretnénk mesterségesen bezárni magunkat, nem szeretnénk a múltbeli elképzelések túszaivá válni.
Játszottál már ezekkel a stratégiákkal? 🙂
Szégyellem bevallani, de amíg Evgenyij Grigorovics személyesen és erőszakkal fel nem telepítette az egész sorozatot a számítógépemre – nem, nem tettem. Jelentős játéktapasztalattal rendelkezem, de a Cossacks játékok valahogy elkerülték a figyelmemet.
A GSC már hivatalosan is kiadta néhány számotokat, a Cossacks 3-ban a nemzetek számára. Miből áll még a soundtrack? Lesz-e a játéknak fő témája és adaptív zenei kísérete (a játékhelyzethez igazodva)?
Sok mindent megbeszéltünk erről az egész idő alatt. Sokkal több zenét komponáltunk a játékhoz, mint amennyi végül bekerül a játékba. Megvan a fő téma, és még opciók is vannak. De a játékban való végleges jelenlétéről, valamint a jelenlétének formájáról még nem döntöttünk.
Minden egyes játéknemzethez más-más összeállítás készül. És mindegyiknek különlegesnek kell lennie, elég személyesnek ahhoz, hogy a témák ne legyenek összetéveszthetők egymással. A motívumok kitalálásakor honnan merítettél ihletet? Mi segített ebben?
Ezeket a kérdéseket különböző módon kezeltem, eseti alapon, minden egyes összeállítás esetében. Először is meg kellett adnom egy adott nemzet legkönnyebben felismerhető és legegyértelműbb jelzőit. Másodszor, hogy meggyőzően, de “nem vastagon”. Harmadszor, hogy mindezt a jellegzetes sokszínűséget beillessze a játék zenei összképébe. Negyedszer, a modern felfogáshoz való alkalmazkodás a játék ideje által meghatározott időszak történelmi hitelességének megőrzése mellett. Ily módon nehézségekbe ütköztek; csalni kellett. A harmonika például a XVII. századi Franciaországban definíció szerint nem létezhetett. De azáltal, hogy (burkoltan, óvatosan és burkoltan) beépítettem a hangját, sikerült megerősítenem Franciaország szellemének érzékelését, ahogyan azt megszoktuk. Ennek megfelelően maga a megközelítés, az inspiráció eszközei, a hivatkozási pontok, a segédanyagok, az ötletek, a források, a módszerek, a trükkök – mindez pályáról pályára nagyon különböző volt. Általánosságban elmondható, hogy sokat tanulmányoztam, amit csak találtam az egyes nemzetekről. Rengeteg különböző autentikus szöveget kerestem és hallgattam meg, konzultáltam kollégáimmal és azon népcsoportok kultúrájának hordozóival, amelyekkel foglalkoztam. Természetesen a rendelkezésre állók közül. Nem sikerült konzultálnom az algériai őslakosokkal.
Például a legnagyobb és legváratlanabb nehézségeket a Lengyelországhoz készült zenével kapcsolatban tapasztaltam. Kiderült, hogy a kultúráink közelsége és egyúttal azonossága miatt nem tudtam megfelelően részt venni a zenei munkában. Két végletet akartam választani: vagy valami majdnem ukránosat, vagy valami polonézhez hasonlót, de túlzóan parodisztikusat. Rengeteg segítséget kaptam akkoriban a barátaimtól, és a lengyel kollégákkal együtt, azt hiszem, végül is sikerült! Anyagot gyűjtöttek nekem, elmagyarázták nekem, hihetetlen mennyiségű lengyel zenével etettek minden korszakból – egyszóval megpróbáltak megtanítani arra, hogy “úgy gondolkodjak, mint egy lengyel”, ahogy ők fogalmaztak.
Nagy rajongója vagyok az idézeteknek minden formában. Úgy gondolom, hogy minden anyagnak maximálisan eredetinek kell lennie – úgymond a “kísérlet tisztasága” érdekében… Ezért utasítottam el a nemzeti jegyek megjelenítésének legegyszerűbb módját, nevezetesen a valódi motívumok, mondatok, témák, népdalok, stb. használatát. Ugyanakkor azt a feladatot tűztem ki magam elé, hogy bármelyik dallamomat a legaprólékosabb néprajzos-folkloristát is “becsaphatom”, ha azt egy bizonyos történelmi korszakban, ennek vagy annak a nemzetnek az autentikus dallamaként adom ki. Erre a problémára is voltak különböző megoldások. Vegyük például azokat a pályákat, amelyeket már ismer.
A “Svédország” az összes tematikus vonal tiszta stilizációja, nem annyira magának az országnak a dallamaiért, hanem az egész környező régió aurájáért. Figyelembe kellett vennem a kultúrák közötti hatásokat abban az időben és azon a területen. És az “Ukrajnával” egy kicsit furcsább dolgot engedtem meg magamnak. Van benne némi idézet, de nagyon sajátos módon. Mintha a pálya témái fraktál módszerrel “állnának össze” ilyen “mikrómozaikokból”. Vagyis, ha az “Ukrajna” témák bármelyikét összetevőkre bontjuk (A, B, C, stb.), akkor A egy híres népdal mikróintonációja, B – egy másik híres dal, C – egy harmadik. A és B együtt egy nagyobb intonáció, a negyedik dal motívumtöredékét alkotják, B és C az ötödik, A és C a hatodik dalból, és A B C együtt egy még magasabb rendű, egy másik népdalra utaló frázisba szerveződik. Az egész szerkezet egy többdimenziós dallam-harmonikus komplexum a “szerkezet a szerkezetben” elv alapján, különböző szinteken egymás kereszteződéseivel és tükröződéseivel. Ennek megvalósításához egy nagy bázist kellett készítenem az ukrán témákból és motívumokból, rengeteg táblázatba rendezni őket, amelyek segítségével kiszámoltam a népi dallamok egymásba fonódását és egymásba áramlását.
Persze a külső hallgató számára mindez a zeneszerzői konyha nem számít. A zenei anyag szerveződésének ilyen formáit senkinek a tudata nem rögzíti, kivéve magát a zeneszerzőt. De az ilyen dolgok nagy hatással vannak az általános megítélésre. Tudat alatt. És vétek lenne nem kihasználni azt a tényt, hogy a saját dallamomat jobban ismerem, mint bárki más, és következésképpen megengedhetem magamnak, hogy valami érdekeset csináljak vele. És egyszerűen szeretek kísérletezni. Még akkor is, ha nem kell. Ezért van az, hogy minden számom tele van mindenféle trükkökkel és sajátosságokkal.
De ha nem állítom meg magam – mindjárt belemegyek a “kreatív laboratóriumom” hosszúra nyúlt, unalmas történeteibe, és ez nagyon sokáig tart… 🙂
Általánosságban, van valamilyen koncepció a “Cossacks 3” zenéjére? Le tudná írni, hogy miből áll?
Biztos, hogy akarod…? 🙂 Megpróbálok a lehető legrövidebb lenni. Legalábbis az összes szám egy intonációs szemcséből nő ki, ami a főtémában mutatkozik meg. Általában nagyon kedvelem a monotematikát, mint jelenséget. Ezért a játék dallamain végzett összes többi munka mellett a játék dallamait is közös nevezőre hozom, amit a főtéma határoz meg. Természetesen sok-sok különböző momentum is van, amelyek célja a játék általános hangzásvilágának megteremtése, hogy az összes szám (minden egyéniségével és nemzeti identitásával együtt) “hosszú távon” összefüggő zenei anyagot alkosson. Saját drámával, formával, stb. Ez is egy struktúra a struktúrán belül, ahol minden egyes rész független, de mégis egy rész. És ezek a struktúrák is különböző szinteken ismétlik és tükrözik egymást.
“Élő” hangszereket használsz a hangsáv felvételéhez? Ha igen, melyiket? És használsz kész mintákat professzionális könyvtárakból?
Oooh, ez már régóta várat magára 🙂 Órákig tudnám leírni a műszaki laboratóriumomat!
Lényeg a lényeg – meg tudod-e határozni a számítógép és a valóság közötti határt, milyen trükköket használunk a valóságból való szintetizáláshoz, és fordítva – a matematikából való szintetizáláshoz?
Nem kell beszélni a “live”-ról, mindenki ismeri a felvételek rendszerét, és már régóta használja. A mintákat illetően kétféle minta létezik. Loopok (zenei loopok, kész frázisok, motívumok, ritmusok és akkordok, amelyeket valaki rögzített) és virtuális modellező eszközök, amelyek több millió mikrómintából állnak, amelyek az élő hangszerek hangjait rögzítik a hangkomponensek, rétegek, e rétegek közötti külön átmenetek, stb. szintjén. Ami a “hurkokat” illeti, kategorikusan nem, nem és még egyszer nem! Mint mondtam – radikálisan kiállok a szerzői anyag tisztasága és eredetisége mellett. Ez egyaránt vonatkozik idézetekre (és különböző feldolgozásokra, remake-ekre, remixekre és átiratokra) és természetesen kész (más emberek) hangképződményeire. Ebben a tekintetben én egyszerűen fizikailag nem tudok elviselni semmit, ami akár csak két hangból áll, és amit nem én vagyok a zenémben.
Több mintavételezésű hangszerek esetén ez bonyolultabb. Persze számítógép segítségével sem tudunk nélkülözni, hiszen szinte minden létező virtuális hangszer (a merev akusztikai modellezéstől eltekintve, ami manapság még messze nem tökéletes) ezekből áll. Ennek ellenére igyekszem minimalizálni az ilyen eszközök gyártását, ahogy az idő és a lehetőségek engedik. Ahol csak tehetem, igyekszem úgy alakítani, hogy még a hangszínek is szerzői legyenek. Sok hangot magam szintetizálok, szkripteket írok, mindenféle trükköket és találmányokat használok, stb. stb. stb.
Mit gondolsz, mi a zene helye a Cossacks 3 játékmenetében? Mit kell és mit nem szabad befolyásolni?
A zene erőteljes szuggesztív eszköz, amely bármilyen folyamat során irányt mutathat, nem csak a játékban. A zene az emberi lélek legmélyebb rétegeire hat, közvetlenül kommunikálva vele. A zene olyan, mint egy jéghegy, amelynek csúcsát a tudat rögzíti, de a fő misztériumok sokkal mélyebben játszódnak le, mint ez az érzékelhető külső rész. Minden szinkretikus projektben a zene szerepe az, hogy pontosan azt közvetítse, amit a vonalak, képkockák és pixelek között lehet közvetíteni… A mi esetünkben a zenének segítenie kell a játékosnak elmerülni azokban a korszakokban, kultúrákban, csatákban, amelyeket bemutatunk neki. Segítsen a játékosnak, hogy mindent érezzen, egészen az illatokig. Legfeljebb ez a feladat.
Gyakran kell “visszaállítani” az eredményt, vagy új változtatásokat eszközölni a jobb eredmény eléréséhez?
Ó… Nagyon gyakran. És újraindítás. Néhány országot háromszor írnak. És még gyakrabban – kijavítani… De annál érdekesebb!
Hogyan szeretsz a GSC-vel dolgozni? Kivel állsz kapcsolatban a cégtől, amikor a zenét komponálod?
Valójában elég nehéz elmagyarázni egy zeneszerzőnek, hogy mit akarnak tőle (úgy, hogy ő is megértse). A zenében gyakran szembesülünk nem megfogalmazott dimenziókkal, sőt, valójában mindezekből áll. Ennek megfelelően nem verbalizálható kategóriákkal kell operálnunk ahhoz, hogy megmagyarázzunk valamit. Maria Grigorovics-Bass (a projekt fő hangtervezője és zenei producere) vállalta a zeneszerző képzésének hálátlan munkáját, és hősiesen “viseli a keresztjét” 🙂 Ő az, akivel a leggyakrabban beszélek.
Tulajdonképpen milyen stádiumban van most a munkád? A zene már teljesen kész, vagy van még valami, amit fel kell venni?
Semmi sincs soha teljesen kész… Tudod, hogy egy rendezőnek mindig hiányzik egy nap a filmje előtt, egy diáknak a vizsgája előtt, egy zenésznek a koncertje előtt. Úgyhogy szerintem még a megjelenés előtti este is finomítunk valamit.
Tervezi-e a GSC, hogy a Cossacks 3 soundtrackjét külön lemezen, digitálisan vagy a játék gyűjtői kiadásának részeként adja ki?
A soundtrack a játékban is elérhető lesz. Külön is ki fogjuk adni egy adaptált változatban a hallgatáshoz.
Akadémiai zene, popzene, film- és tévézene, játékzene – mind megtalálható a Kreatív számládon. Melyik területen találod a legérdekesebbnek a munkát?
Igen, már a játékokhoz is van zene. Engem a zeneírás, a zene megélése, a zene szolgálata érdekel. És a formák nem sok különbséget tesznek. Nehéz itt határozott választ adnom.
Mik a zenei, filmes, irodalmi preferenciáid? Befolyásolták ezek közül valamelyik téged és munkáidat?
Természetesen minden ember munkája – többek között – a benyomásainak összessége. Tehát minden, amit tanulok – és még inkább minden, amit szeretek – hatással van rám és a zenémre. Van egy személyes értékelésem a zenei, irodalmi és filmes preferenciáimról. Nem is tudom, hol kezdjem el felsorolni őket. Szerintem vagy nem kell semmit sem mondani, vagy sokat kell mondani. És nagyon, illetve nagyon sokáig… Szóval, egyelőre valószínűleg csak erre a homályos válaszra szorítkozunk.
Mit kívánsz a “Cossacks 3”-ra váró játékosoknak és a fiatal, pályakezdő zeneszerzőknek?
Azt kívánom a játékosoknak, hogy várják meg a játékot és élvezzék – mi mást tudtok még kitalálni? És a feltörekvő zeneszerzőknek? Mint minden jó ember – szeretem a zenét!
Jaroszláv Odrin honlapja: www.odrin.net.
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent az exGSC oldalán. Oldal megtekintése:LINK
Eredeti megjelenés napja: 2015. május 6.
Cikk szerzője: nem ismert
Cikk eredeti nyelve: orosz
Archivált változat: LINK