A Heroes of Annihilated Empires furcsa címnek tűnik egy játék számára, hiszen egy megsemmisített birodalom hősének lenni olyan, mintha a 2006-os Oakland Raiders támadó MVP-jének neveznének ki. Sajnos a játékot nem csak a kínos cím hátráltatja.
A játék rögtön az elején veszít néhány pontot a Starforce másolásvédelmi program használatának köszönhetően. Ha nem ismered a Starforce-t, ez olyan illesztőprogramokat telepít a gépedre, amelyek minden alkalommal futnak, amikor használod a számítógépet, függetlenül attól, hogy futtatod-e a játékot vagy sem. A programnak az a kellemetlen szokása is megvan, hogy a játék telepítése után újra kell indítania a számítógépet, és a játék másolatának érvényesítéséhez internetkapcsolatra van szüksége. A Starforce egyszerűen csak tolakodó, és amint befejeztem a játékot a felülvizsgálathoz, a rendszerből az ellenszenves Starforce-ral együtt kiürült.
A játékban egy Elhant nevű elf hős szerepét kapod, akinek hazáját élőhalott katonák légiói pusztítják. A játék RPG/RTS hibridnek nevezi magát, mivel Elhant tapasztalatot szerez, miközben ellenségeket gyilkol és szintet lép, mint egy RPG-ben. A játékban azonban csak ennyi az RPG-elem, és az RTS-játékok már jó ideje tartalmaznak olyan hős egységeket, amelyek a játék során szintet lépnek. A Heroes ebben a tekintetben nagyjából a szokásos RPG-játék, de más tekintetben nem – vagyis néhány olyan funkció, amely az RTS-játékok de facto szabványává vált, itt hiányzik.
Az első ilyen hiányzó szabvány az egységkezelés. A játékban hatalmas seregekből álló egységek vannak, amelyeket egyenként lehet irányítani, de nincs mechanizmus a tömeges irányításukra. A játéktérképen egy kiválasztási doboz húzásával több egységet is kiválaszthatunk, majd a csoportot összességében parancsolhatjuk, de nincs mód a seregcsoportok beállítására és számbillentyűkhöz rendelésére. Még több egység kiválasztásakor sem mindig engedelmeskednek a parancsodnak – mindig van néhány, amelyik egyszerűen csak álldogál, figyelmen kívül hagyva a parancsodat, így kénytelen leszel egyedül kiválasztani az elmaradottakat, hogy újra kiadhasd nekik a parancsot.
A nagy (és nagyrészt irányíthatatlan) seregeknek is sikerül kivenniük a stratégia nagy részét ebből a stratégiai játékból. Amikor a hadseregek összecsapnak, szó szerint testek pacává válnak, lehetetlenné téve az egyik egység megkülönböztetését a másiktól. A játék elején megtanulod, hogy az ellenséges vezetők megcélzása és megölése arra készteti követőiket, hogy elmeneküljenek a csatatérről, de sok szerencsét ahhoz, hogy megtaláld az ellenséges vezetőt a harci pacákban, hogy célba vehesd. A harci pacák miatt sok időt töltesz azzal, hogy egyszerűen csak ülsz és nézed a játékot. Nem sok mindent tehetsz, csak hagyod, hogy a blob rendezze magát, és meglátod, melyik sereg vonul ki sértetlenül. Még ha jobban is tudnád irányítani a dolgokat, nem vagyok benne biztos, hogy ez számítana. Az ellenséges mesterséges intelligencia eléggé egysíkú, a teljes frontális támadás taktikájára ragadt. Nem mintha a bázisépítésre pazarolná az agykapacitását; az ellenséges egységek “szörnygenerátorokból” kerülnek elő, amelyek egyszerűen csak addig köpködnek egységeket, amíg el nem pusztulnak.
A seregek és a csaták feletti valódi kontroll hiánya nem az egyetlen frusztráló aspektusa a játéknak. A játékban nincsenek célablakok, így gyakran nem tudod, hogy pontosan mit is kellene tenned. Néha a játékban szereplő karakterek küldetést adnak neked, de nem mindig világos, hogy mit kérnek tőled, hogy a kérés opcionális mellékküldetés-e vagy a történet szempontjából kritikus, és nincs mód arra, hogy megnézd az aktuális vagy befejezett küldetések listáját. Gyakran előfordul, hogy csak menetelned kell a seregeddel az úton és a háború ködében, abban a reményben, hogy végül kiváltod azt az eseményt, ami az aktuális küldetésed vagy a küldetés teljesítéséhez szükséges.
Mindezek a problémák fárasztó játékmenetet eredményeznek, de a játék számos interfészproblémája próbára teszi a türelmedet. Csak hogy néhány dolgot említsek: nincs mód a tétlen parasztok követésére vagy kiválasztására, a karakterek beszélgetéseinek hangja akkor is tovább szól a befejezésig, ha bezárod a karakterek párbeszédablakát, és hat szintű menün kell átkattintanod magad, csak hogy kilépj a játékból. Miután a listához hozzáadunk egy vérszegény, három pályás scrimmage módot és egy törött internetes játékot, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy miért semmisült meg ez a birodalom.
A végén ez a játék lett osztályozva: 58%. A stratégiai játékosok nem fogják szükségét érezni, hogy feltámasszák ezt a megsemmisült birodalmat.
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent a The Gamers Temple oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2007. január 8.
Cikk szerzője: nem ismert
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK