Az American Conquest: Fight Back stratégiája, harcai, sőt, történelmi leckéi is kiválóak.
Az American Conquest az év elején jelent meg, és bár egy remek stratégiai játékról van szó, kevés rajongótáborral találkozott. Ennek részben a helyszínt lehetett okolni, hiszen az American Conquest a 16-18. században játszódik Amerikában. Ez egy olyan időszak, amelyet a valós idejű stratégiai játékok még nem nagyon vizsgáltak, ami eléggé sajnálatos, mivel a történelem érdekes. American Conquest: Fight Back egy önálló kiegészítő csomag, amely visszatér ugyanehhez a helyszínhez. Sajnos valószínűleg ismét figyelmen kívül fogják hagyni. A stratégia, a harc, sőt, a történelemórák is kiválóak, mint korábban.
A játék alapmechanikája nem változott, ami jó dolog. Az American Conquest-ben található egyedi RTS elemek üdítő változatosságot jelentenek más valós idejű stratégiai játékokhoz képest, bár az Ensemble Age of Empires sorozatára emlékeztetnek. Mint a legtöbb RTS játékban, az American Conquest-ben is van nyersanyaggyűjtés és bázisépítés, de az AC-nek sajátos módszere van ezekre. Az erőforrások gyakorlatilag végtelenek, de meg kell védened a munkásaidat, mert az ellenség könnyen elfoghatja vagy megölheti őket. Építhetsz egy bázist, de minden további azonos típusú épület több nyersanyagba kerül. Tehát ha egy harmadik erődöt akarsz, hogy több katonát építs, számíts rá, hogy exponenciálisan több nyersanyagot kell fizetned érte, mint az elsőért. Maguk az épületek viszonylag gyengék. Néhány ágyúlövés után összeomlanak, vagy néhány tűznyíl után lángra kapnak. Az ellenség is elfoglalhatja az épületeket, ha csapatokat küld beléjük.
Mindkét szempont azt jelenti, hogy minden oldalról meg kell védened a bázisodat. Nagyon könnyű kihasználni egy védtelen ellenséges szárnyat azzal, hogy lovasságot küldesz valaki bázisára, hogy elfogd az egész munkaerejét. Szerencsére a csapatok gyorsan épülnek. Több száz pikás, muskétás, íjász és egyéb harcosod lehet percek alatt. Ez vezet el az American Conquest: Fight Back talán legnagyobb részéhez. Szó szerint több ezer fős, egyedi csapatokból álló seregeket állíthatsz fel. Az így létrejövő csaták látványosak lehetnek, még akkor is, ha a grafikus motor nem éppen a legmodernebb.
Az 1700-as években több ezer katonát irányítani biztosan nem volt könnyű feladat, és ugyanez vonatkozik a Fight Back-re is. Ha nagyszabású csatákat akarsz nyerni, a csapatokat formációkba kell szervezned tisztek, dobosok és zászlóvivők segítségével. Ilyenkor nem csak, hogy egyetlen egységként mozognak és fogadnak el parancsokat, de az egységek harci és morálbónuszt is kapnak. A morál azért fontos, mert a csapatok elszaladnak, és irányíthatatlanná válnak, ha csökken.
A harc realisztikus és izgalmas lehet, ami meglepő lehet, ha figyelembe vesszük az akkori fegyvereket. Nehéz elnyomni a mosolyt, amikor látod, hogy több tucat ellenséges harcos esik el egyetlen muskétatűz hatására. Az ágyúgolyók lepattannak a földről, és úgy szaggatják át az alakzatokat, mint forró kés a vajat. Ha sok katonád meghal, a közelben lévő baráti egységek a lábuk közé húzzák a farkukat, és elfutnak. Általában a játékban minden megvan, amit a korabeli harcoktól elvárhatsz.
A Fight Back öt új frakcióval bővíti az American Conquest-et: Németország, Oroszország, Alaszkai Haida, Portugália és Hollandia. Ahogy az American Conquest-ben, a hasonló frakciók közötti különbségek a grafikai eredeten túl elhanyagolhatóak. Az igazi különbség a frakciók típusaiban rejlik. Két fő frakciótípus létezik: Amerikai őslakosok és európaiak. Az európaiak katonai erőt alkalmaznak ágyúikkal, ágyúikkal és hatalmas hadihajóikkal. Az amerikai őslakosok nem rendelkeznek olyan technológiai és katonai erővel, mint az európai frakciók, de puszta erővel képesek győzni. Egységeik olcsók, és több száz íjász biztosan legyűri a sokkal kisebb fegyvereseket.
Nyolc kampányküldetés van, amelyek teljesítése rengeteg időt vesz igénybe. A küldetések nagy térképekkel rendelkeznek, és meglehetősen nagy kihívást jelentenek. Az AI könyörtelen tud lenni, még a könnyű beállításon is. Olyan helyeken vívhatsz csatákat, mint az Andok-hegység, a Yucatán-félsziget, vagy akár az alaszkai tundra. Játszhatsz ismerős arcokkal, vagy a három új frakció – Németország, Oroszország vagy az alaszkai Haida – egyikeként.
A Fight Back ismét hatalmas újrajátszási értékkel bír, ha befejezted a kampányt. Van 10 új egyjátékos küldetés, amelyek ugyanolyan lebilincselőek, mint a kampány küldetések. Van egy új játékmód is, a “csatatér”, amely szórakoztató és egyedi. Ez egy létra rendszer, amely egyre nehezebb helyzetekbe helyez. A Battlefield-nek nincs gazdasága, mint a többi játékmódnak. Ehelyett két különböző méretű és formájú hadsereget helyez a csatatérre. Bármelyik fél megnyerheti a csatát, ha megfelelő stratégiákat alkalmaz. Pontokat kapsz az alapján, hogy mennyire jól teljesítesz.
Ha sikerül megunnod ezt a sok tartalmat, vagy egyszerűen csak szeretnél egy emberi ellenfelet elpáholni, akár hét emberrel is játszhatsz többjátékos meccseket. Persze jobb, ha felkészülsz némi találgatásra, ha a játék mesterszerverét szeretnéd használni, mert a regisztrációs űrlapok nem angolul vannak. Ez egy égbekiáltó fordítási mulasztás, tekintve, hogy az online ellenfelek megtalálásához angolra van szükséged. Ellenkező esetben közvetlenül az IP-címek alapján kellene csatlakoznod. Mindazonáltal vannak emberek, akik online játszanak Fight Back-et, és a meccsek nem lagolnak. A többjátékos részben rengeteg lehetőség közül választhatunk. Játszhatsz egy hagyományos bázisépítő játékot, egy deathmatch-et rengeteg erőforrással, vagy az új battlefield módot. Ebben a játékban minden RTS-rajongónak van valami.
Az American Conquest néhány problémája megmaradt a Fight Backben. Az állatok még mindig meglepő fenyegetést jelentenek a csapataidra. A való életben kizárt, hogy egy medve nekirontana egy 100 puskásból álló csoportnak, és az sem kizárt, hogy a medve meg tudna ölni közülük néhányat, mielőtt elpusztulna. Az igazi probléma akkor jelentkezik, amikor a vadállatok bebarangolják a bázisodat, és elkezdik megölni a parasztjaidat. Az egységek mesterséges intelligenciája is még mindig furcsa. Az egységek gyakran csak futnak az ellenség után, akik látótávolságon belülre kerülnek. Jó lenne, ha legalább visszasétálnának az eredeti pozíciójukba. Gyakran látni magányos harcost is, aki a csatatér közepén áll, mert elvesztette a célpontját. Van ugyan egy pozíció tartása opció, de minden egyes alkalommal, amikor az alakzatot mozgatod, rá kell kattintanod.
A Fight Back természetesen ugyanazt a motort használja, mint az American Conquest. A játék összességében még mindig nagyon jól néz ki. A játék nagyon jól fut még akkor is, ha több ezer egység vesz részt egy csatában. A különböző tereptárgyak remekül néznek ki, a hajók torz tükörképet adnak a vízen, és minden frakciónak egyedi megjelenése van. Vannak nagyon apró részletek, amelyek hozzájárulnak a hangulathoz, mint például az ágyúkat kezelő emberek, akik szó szerint emelgetik, hogy a dolog megmozduljon. Ha már az ágyúkról beszélünk, a játéknak remek hangjai is vannak. Az ágyútűz dübörgést küld a levegőben, és az ágyú tüze is hasonlóan félelmetes hangot tud kiadni. A zene néha ismétlődő lehet, de összességében kellemes a fülnek.
A Fight Back nem igényli az eredeti American Conquest-et, ami jó, mert a játékmenetben nincs forradalmi változás. A játék elődjéhez való hasonlósága nem rossz dolog, mert rengeteg tartalmat kínál mindössze 30 dolláros árcéduláért. A hátránya az, hogy a nehézsége és a puszta terjedelme elriaszthatja az alkalmi játékosokat. Ha ez nem riaszt el, akkor mindenképpen vedd kézbe az American Conquest: Fight Back-et. A stratégia és a történelem megfelelő kombinációban érkezik mind az első játék rajongóinak, mind azoknak, akiket érdekel a korszak.
Értékelés: 7.6
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent a GameSpot oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2003. október 10.
Cikk szerzője: Craig Beers
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK