Bár a kiskereskedelmi doboz dizájnja alapján úgy tűnik, hogy ez egy hazafias hadijáték, valójában ennél sokkal mélyebbre megy, szerencsére. American Conquest: Fight Back egy RTS, de egy nagy adag stratégiai komplexitással és történelmi mélységgel. Ez is egy “önálló kiegészítő csomag”, tehát alapvetően ugyanazt a motort használja – de egy rakás új tartalmat ad hozzá, amihez nem szükséges az eredeti American Conquest. Ha egy olyan RTS-t keresel, amely több mélységet kínál, mint az erőforrások gyűjtésének, az építmények építésének és a seregek ellenségre dobálásának szokásos ciklusa, akkor érdemes vetned egy pillantást a Fight Back-re, de van néhány fenntartás, amivel tisztában kell lenned.
Először is beszéljünk a puszta tartalomról. Megkapod az eredeti American Conquest-et, amely több mint 40 küldetést tartalmaz a bővítmény 25 küldetésén kívül; öt új gyarmatosító nemzetet játszhatsz, köztük az oroszokat, Németországot, Portugáliát és Hollandiát; új egységeket és hatalmas térképet. Az 1024×768-as méretben akár 30-szor is görgethetsz oldalról oldalra és 20-szor felülről lefelé, anélkül, hogy a térképnek ugyanazt a részét néznéd. És mivel térképenként akár 16 000 egység is lehet, minden rendelkezésre álló helyre szükséged lesz.
Igen, a plusz nullák helyesek. Elképesztő mennyiségű csapatot kell majd irányítanod, és zsonglőrködnöd kell a közelharcosokkal, puskásokkal, íjászokkal, lovassággal, ágyúkkal és még sok mással. Szerencsére nem túl nehéz őket kezelni, ha van zászlóvivőd és dobosod. Ezzel a két kulcsszereplővel a fenti csoportokat külön alakzatokba tudod szervezni a védelem, az ékelés és az oldalazás érdekében. Ez azonban önkényesnek tűnik, amikor csak néhány jól képzett csapatra és néhány tisztre lenne szükséged. A zászlóvivő és a dobos emellett megháromszorozza az embereid morálját, ami bónuszokat ad nekik támadáshoz és védekezéshez. Kisebb bónuszt is kapnak, ha a főhadiszállásuk közelében vannak.
Minden egységnek van fenntartási költsége, és a realista témához híven ez az erőforrás elsősorban az élelmiszer, amire az új egységek létrehozásához is szükséged lesz. Néhány más, újabban megjelent RTS-hez hasonlóan azonban nem lesz lehetőséged a semmiből katonákat létrehozni. Meg kell vásárolnod néhány parasztot, majd kiképezni őket. Ez a csata sűrűjében időigényes, hiszen a parasztot le kell gyártanod, át kell vinned a kaszárnyába, majd kiképezni. Rengeteg extra katonával kell járőrözni a várost védve, ahelyett, hogy csak úgy kipottyantanál egy csomót, ha valaki kopogtat.
Az épületek belsejében is érdemes lesz védelmet kiépíteni, különben az épületek egyszerűen elfoglalhatók, ha besétálsz hozzájuk. Míg a legtöbb építménynél csak az ablakokból lehet tüzelni, az erődök és erődök ágyúkkal rendelkeznek, amelyekkel remek szórakozást nyújtanak az előrenyomuló csoportosulások levágásához. Ha elég jól helyezel el egy párat ezekből, akkor egy folyamatos áradatot fel tudsz tartóztatni, de egy szervezett haderőt nem. Ha ez bekövetkezik, akkor egy komoly kontingensre lesz szükséged a földön. A várost is minden oldalról fedezni kell majd, és nemcsak az ellenséges csapatoktól, hanem a vadállatoktól is, amelyek időnként be fognak kóborolni, és vidáman lemészárolják a parasztjaidat, miközben azok fát gyűjtenek, búzát aratnak és egyéb nyersanyagokat gyűjtenek. A parasztok nem igazán fognak kitérni az útból, és meg sem próbálnak védekezni, és teljesen tehetetlenek lesznek, amikor építkeznek.
Az épületépítés a szokásos, egyre összetettebb és drágább szükségletek elágazó fája, és minden egyes épülethez kínál egy fejlesztést, amit megvásárolhatsz, ami hozzá kapcsolódik. A szélmalom például lehetővé teszi, hogy a parasztjaid öntözőárkokat ássanak a terméshozam javítása érdekében. Egy erődben kiképezheted a katonáidat, hogy harci és védelmi bónuszokat kapjanak. Mindezek nem csekély költséggel járnak, és időbe telik, de általában rengeteg nyersanyagod lesz, és vissza tudod szerezni, amit elvesztettél. Ha nem, több nehézségi szint közül választhatsz, amíg meg nem találod a megfelelőt, amely kihívást jelent anélkül, hogy frusztrálna. Azonban egyszerűen annyi fejlesztés közül választhatsz, hogy nem fogod tudni, mire költsd az idődet és a pénzedet, és csak a csatatéren való kísérletezés és az otthoni bázisodat esetlegesen megalázó támadások teszik lehetővé, hogy elkülönítsd a szükséges fejlesztéseket a luxustól.
És ezek a támadások jönnek, és váratlanul érnek majd, még a legalacsonyabb nehézségi fokozaton is. A rivális törzsek és a kóborló vadon élő állatok komoly csorbát fognak ejteni a fejlődéseden, ha nem vigyázol a bázisodra nagy létszámú csapatokkal, amelyek mind az épületeken kívül járőröznek, mind pedig belül védekeznek. Mivel a medvék és a bölények aránytalanul sok kárt okoznak, maradj a drágább, de viszonylag törékeny távolsági egységeknél. De akkor gyalogságra is szükséged lesz, hogy megvédd a távolsági egységeket a nagy emberi fenyegetés ellen.
A térkép minden része potenciális csatatér, kevés fojtóponttal, hogy csökkentsd a bázisod védelmekkel való megterhelésének költségeit. Néhány ellenség időről időre előbújik egy elpusztíthatatlan építményből, és a küldetés során végig zaklatni fog (vagy zsarolni fog a nyugtalan békéért cserébe). Így nem fogsz tudni túl sokáig időzni egyik pályán sem, hacsak nem akarod, hogy a spawnerek lassú kopással őröljenek fel téged. A fő ellenséged a térképen azonban általában sokkal nagyobb gondot jelent, úgyhogy ne tétlenkedj!
Igen, el kell olvasnod a kézikönyvet, hogy megismerd az összetettebb elemeket, például a szerkezetek védelmének és a lövések erejének részleteit. Van tutorial, de ez csak egy pálya, és megvárja, hogy bizonyos dolgokat tegyél, hogy kiváltsd az oktató részeket, ahelyett, hogy simán végigvezetne. A kézikönyvre azért lesz szükséged, hogy tudd, hogy az épületek oldalai, ahol az ablakok vannak, veszélyesek lesznek, és hogy a lövedékek sebzését nagyban befolyásolja a hatótávolság. Sajnos ez nem egy olyan “ugorj bele és játssz” típusú élmény, amit manapság a legtöbb más RTS-nél kapunk (legalábbis egy csiszolt tutorial lefutása után), és ez némi frusztrációt és zavart okoz a műfaj alkalmi játékosainak. A távolsági egységeid nem mennek automatikusan olyan közel a közelharci célpontokhoz, mint ahogyan azt megtehetnék, még akkor sem, ha ez gyorsabb gyilkosságot jelentene kevesebb lőszerrel.
Az egységkezeléssel kapcsolatban egyéb problémák is felmerülnek, ahogy az ilyen nagy létszámú egységek esetében várható is. Itt-ott elveszíthetsz néhány egységet, és nem tudod megtalálni őket a lombok között, így kénytelen vagy az egész képernyőt kiemelni és valahol kattintgatni, hogy előbújjanak a rejtekhelyükről. Nagyobb probléma azonban az azonos típusú egységek különálló csoportjainak kezelése, és a parasztok és a harci egységek elkülönítése. Ha duplán kattintasz egy egységre, akkor az összes ilyen típusú egységet kiválasztod, így gondban leszel, ha kézi oldalazást szeretnél végezni, mivel alapértelmezés szerint egy egységként fognak mozogni. Lehet kattintani és húzni, de olyan szorosan vannak csoportosítva, hogy biztos, hogy véletlenül más típusú egységeket hálózol be, és ezzel gyengíted a saját alakzatodat. Bár nem várhatod el, hogy a háború szépen és szervezetten menjen, ideális esetben ez az ellenség miatt van így, nem pedig azért, mert az interfész megnehezíti a dolgodat.
Ítélet
Az American Conquest: Fight Back még mindig egy stabil játék, amely kielégítően képes ötvözni az RTS valós idejű taktikát a háborús stratégiával. Sajnos a hadijáték komplexitása bizonyos fokú egység- és struktúraépítési mikrómenedzsmentet igényel, ami inkább az elkötelezett RTS-játékosoknak vagy hadijátékosoknak fog tetszeni, mint azoknak, akik egy szórakoztató műfaji játékot keresnek, amely a realizmus további rétegével különbözteti meg magát. A csomag sosem áll össze teljesen egy következetesen szórakoztató és kielégítő élménnyé. Azt is észrevettük, hogy az online játékra való regisztráció németül zajlik, ami némiképp megnehezíti a dolgunkat.
Értékelés: 7.8
INFORMÁCIÓ A CIKKRŐL:
Eredetileg megjelent az IGN oldalán. Oldal megtekintése: LINK
Eredeti megjelenés napja: 2003. október 15.
Cikk szerzője: Tom McNamara
Cikk eredeti nyelve: angol
Archivált változat: LINK